A függő beszéd egy másik sarkalatos
pontja az angol beszédnek, de leginkább írásnak. Akkor használjuk, ha valakit
idézünk és nem idézőjelek között, hanem mellékmondat formájában mondjuk el,
írjuk le, azt, hogy mit mondott a másik. De nem is csak azt, hogy mit mondott,
hanem, hogy mit gondolt, tudott, megértett, hitt, tehát mindent, ami után egy
„that” van a mondatban.
Ez a szerkezet gyakran vonz maga után
változásokat a mondatban, amit idézünk, az eredetihez képest, amit az idézett
személy mondott. Lehet, hogy meg kell változtatni, a hely és időhatározót, a
személyes névmást, illetve gyakran még az igeidőt is. Igeidő elcsúsztatásra
akkor van szükség, ha valakit múlt időben idézünk (mondta, gondolta, tudta,
stb. ) Ezt magyarban is megtesszük, csak nem ennyire éles az eltérés az
eredetihez képest, mert kevesebb igeidő áll a rendelkezésünkre. Persze ez függ
attól is, hogy mikor és hol történik a cselekvés az idézethez képest.
Általános eltolási szabályok:
Határozók:
this-that
now - then
these-those
here- there
ago – before
next…- the following…
last… - the previous…
today – that day
tonight – that night
tomorrow – the following day
yesterday – the day before / the
previous day
Igeidők – ha múltban idézünk:
Present Simple – Past Simple
Present Continuous – Past Continuous
Past Simple – Past Perfect Simple
Past Continuous – Past Perfect
Continuous
Present Perfect Simple – Past Perfect
Simple
Present Perfect Continuous – Past
Perfect Continuous
will – would
can – could
shall – should
may – might
must – had to
Ami a jobb oldalon van, kivéve a Past
Simple és Past continuous, azt nem toljuk sehova, ha az eredeti mondatban is az
szerepelt.
Kijelentés - Statement
Nézzünk
egy idővonalat, hátha könnyebb lesz megérteni.
|
Monday
|
Tuesday
|
Wednesday
|
Thursday
|
Friday
|
Saturday
|
1
|
I
am hungry
|
|
He
said that he was
hungry
|
|
|
|
2
|
|
|
We
went to the cinema yesterday.
|
|
|
They
said that they had
gone to the cinema the day before
|
3
|
.
|
I
will fly to Rome tomorrow
|
|
She
said that she would
fly to Rome the following day
|
|
|
Talán
a hét napjait látva, könnyebb megérteni, hogy miért is van szükség az
eltolásra, most nézzük a 3 példát egyenként.
1.
Hétfőn valaki azt mondja, hogy éhes. Ha
ez Szerdán valakinek elmondjuk, és jelen időt használunk, akkor valójában azt
mondjuk, hogy aznap, amikor beszélünk éhes, pedig ez nem igaz, mert Hétfőn volt
az. Az egy dolog, hogy magyarban a két idézet ugyanúgy hangozna, angolban el
kell tolnunk az igeidőt, hogy tudjuk, hogy a cselekmény egy időben volt azzal,
amikor kijelentették.
2.
Valakik azt mondják, hogy elmentek
moziba tegnap. Ezt Szerdán mondta, ha mi ezt Szombaton idézzük, akkor nem csak
az időt kell eltolnunk, mivel a „tegnap” a beszédhez képest tegnap, tehát a
hallgató azt hihetné, hogy Szombathoz képest nézzük. De még az igeidőt is el
kell tolnunk, mert a beszédhez képest, amikor ezt mesélték nekünk (Szerdán) egy
nappal előbb volt maga a cselekmény. Azaz el kell tolnunk az igeidőt Past
Perfect-be, hogy jelezzük a hallgatónak, hogy a beszéd és a cselekvés a múltban
nem egy idősávban történt, hanem van bizonyos szintű előidejűség.
3.
Holnap elrepülök Romába. Mondta ezt
valaki Kedden, de mi ezt az információt egy harmadik személlyel csak később
osztjuk meg, ezért a „tomorrow”-t el kell tolnunk, különben azt hihetné, hogy a
mi beszélgetésünkhöz képest utazik el a következő nap. Mivel azonban „will”-t
használtunk a jövő idő kifejezésére, és a jövő az mindig a beszéd pillanatához
képest jövő, lehet, hogy az óta már visszajött, vagy el sem ment, ezért nem
mondhatjuk az idézetben a „will”-t, el kell tolnunk „would”-ra.
Mindegyiknél változik a személyes névmás
is, viszont szerintem ez nem igényel túlságosan nagy magyarázatot, hiszen
mindig a beszélőtől függ magyarban is, hogy milyen személyes névmással idézünk.
Kérdés – Question
A kérdésekre is igaz, ami az állításokra, mégpedig
hogy el kell tolnunk az igeidőt, illetve a határozókat, ha nem egy időben
történik az idézett cselekvés és az idézés.
Azonban a kérdéseknél
van egy plusz nehézség, amit nehéz megszokni kezdetben, de gyakorlással hozzá
lehet szokni. Ez pedig a szórend. Függő kérdéséknél mindig egyenes szórendet
használunk, azaz nem a kérdőszórendet, mivel ez az idézetben már nem számít
kérdésnek. Ha ezt meg is szokjuk, még mindig gondot okoz, hogy az olyan
igeidőknél, ahol csak kérdésben és tagadásban van segédige, ne használjuk a
segédigét, csak a főige marad a mondatban, ha pozitív a kérdés, negatívban
nyilván kell valamivel tagadni.
Két fajta kérdést
különböztetünk meg, vannak az eldöntendő, azaz a „YES/NO” és a kiegészítendő,
azaz a „Wh”. Nézzük a különbségeket.
Kiegészítendő kérdések – „Wh” – questions
A kiegészítendő
kérdésekben mindig valamilyen kérdőszó szerepel a mondatban, ilyenkor ezek a
kérdőszavak kötőszavakká alakulnak át és utánuk egyenes szórend lesz, illetve
elvégezzük rajtuk a szükséges igeidő, határozó és személyes névmás
változtatásokat is.
What is your name? – He
asked me what my
name was.
Where did you go on holiday last
year? – She asked me where I had gone on
holiday the
previous year.
Eldöntendő kérdések – YES/NO questions
Az eldöntendő
kérdéseknél még pluszban arra is kell figyelnünk, hogy nincs benne kérdőszó,
ezért magyarban hogy….-e – nek fordítjuk, ezért gyakran előfordul, hogy
angolban is beletesszük a „that”-et, ami csak „hogy”. Itt, kötőszóként, az „if”
vagy „whether” használható, mind a kettő azt jelenti, hogy „hogy….-e”
Do you
like chocolate? – I asked her if/whether she liked chocolate. (Megkérdeztem, hogy
szereti-e a csokit.)
Felszólítás – Affirmative
A felszólítás a
legkönnyebb a függő beszédben, mivel nem kell igeidőt egyeztetni, mivel a „to”
illetve tagadásban a „not to” előljárókat használjuk és ezek után mindig csak az
ige szótári alakja állhat ragozatlanul.
„Sit down” – The
teacher said to sit down.
„Don’t write” – The
teacher said not to write.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése