Rendszeres olvasók

2015. július 20., hétfő

Reported Speech - Függőbeszéd

A függő beszéd egy másik sarkalatos pontja az angol beszédnek, de leginkább írásnak. Akkor használjuk, ha valakit idézünk és nem idézőjelek között, hanem mellékmondat formájában mondjuk el, írjuk le, azt, hogy mit mondott a másik. De nem is csak azt, hogy mit mondott, hanem, hogy mit gondolt, tudott, megértett, hitt, tehát mindent, ami után egy „that” van a mondatban.

Ez a szerkezet gyakran vonz maga után változásokat a mondatban, amit idézünk, az eredetihez képest, amit az idézett személy mondott. Lehet, hogy meg kell változtatni, a hely és időhatározót, a személyes névmást, illetve gyakran még az igeidőt is. Igeidő elcsúsztatásra akkor van szükség, ha valakit múlt időben idézünk (mondta, gondolta, tudta, stb. ) Ezt magyarban is megtesszük, csak nem ennyire éles az eltérés az eredetihez képest, mert kevesebb igeidő áll a rendelkezésünkre. Persze ez függ attól is, hogy mikor és hol történik a cselekvés az idézethez képest.

Általános eltolási szabályok:
Határozók:
this-that
now - then
these-those
here- there
ago – before
next…- the following…
last… - the previous…
today – that day
tonight – that night
tomorrow – the following day
yesterday – the day before / the previous day

Igeidők – ha múltban idézünk:
Present Simple – Past Simple
Present Continuous – Past Continuous
Past Simple – Past Perfect Simple
Past Continuous – Past Perfect Continuous
Present Perfect Simple – Past Perfect Simple
Present Perfect Continuous – Past Perfect Continuous
will – would
can – could
shall – should
may – might
must – had to
Ami a jobb oldalon van, kivéve a Past Simple és Past continuous, azt nem toljuk sehova, ha az eredeti mondatban is az szerepelt.

Kijelentés - Statement


Nézzünk egy idővonalat, hátha könnyebb lesz megérteni.


Monday
Tuesday
Wednesday
Thursday
Friday
Saturday
1
I am hungry

He said that he was hungry



2


We went to the cinema yesterday.


They said that they had gone to the cinema the day before
3
.
I will fly to Rome tomorrow

She said that she would fly to Rome the following day



Talán a hét napjait látva, könnyebb megérteni, hogy miért is van szükség az eltolásra, most nézzük a 3 példát egyenként.

1.      Hétfőn valaki azt mondja, hogy éhes. Ha ez Szerdán valakinek elmondjuk, és jelen időt használunk, akkor valójában azt mondjuk, hogy aznap, amikor beszélünk éhes, pedig ez nem igaz, mert Hétfőn volt az. Az egy dolog, hogy magyarban a két idézet ugyanúgy hangozna, angolban el kell tolnunk az igeidőt, hogy tudjuk, hogy a cselekmény egy időben volt azzal, amikor kijelentették.
2.      Valakik azt mondják, hogy elmentek moziba tegnap. Ezt Szerdán mondta, ha mi ezt Szombaton idézzük, akkor nem csak az időt kell eltolnunk, mivel a „tegnap” a beszédhez képest tegnap, tehát a hallgató azt hihetné, hogy Szombathoz képest nézzük. De még az igeidőt is el kell tolnunk, mert a beszédhez képest, amikor ezt mesélték nekünk (Szerdán) egy nappal előbb volt maga a cselekmény. Azaz el kell tolnunk az igeidőt Past Perfect-be, hogy jelezzük a hallgatónak, hogy a beszéd és a cselekvés a múltban nem egy idősávban történt, hanem van bizonyos szintű előidejűség.
3.      Holnap elrepülök Romába. Mondta ezt valaki Kedden, de mi ezt az információt egy harmadik személlyel csak később osztjuk meg, ezért a „tomorrow”-t el kell tolnunk, különben azt hihetné, hogy a mi beszélgetésünkhöz képest utazik el a következő nap. Mivel azonban „will”-t használtunk a jövő idő kifejezésére, és a jövő az mindig a beszéd pillanatához képest jövő, lehet, hogy az óta már visszajött, vagy el sem ment, ezért nem mondhatjuk az idézetben a „will”-t, el kell tolnunk „would”-ra.

Mindegyiknél változik a személyes névmás is, viszont szerintem ez nem igényel túlságosan nagy magyarázatot, hiszen mindig a beszélőtől függ magyarban is, hogy milyen személyes névmással idézünk.

Kérdés – Question


A kérdésekre is igaz, ami az állításokra, mégpedig hogy el kell tolnunk az igeidőt, illetve a határozókat, ha nem egy időben történik az idézett cselekvés és az idézés.
Azonban a kérdéseknél van egy plusz nehézség, amit nehéz megszokni kezdetben, de gyakorlással hozzá lehet szokni. Ez pedig a szórend. Függő kérdéséknél mindig egyenes szórendet használunk, azaz nem a kérdőszórendet, mivel ez az idézetben már nem számít kérdésnek. Ha ezt meg is szokjuk, még mindig gondot okoz, hogy az olyan igeidőknél, ahol csak kérdésben és tagadásban van segédige, ne használjuk a segédigét, csak a főige marad a mondatban, ha pozitív a kérdés, negatívban nyilván kell valamivel tagadni.
Két fajta kérdést különböztetünk meg, vannak az eldöntendő, azaz a „YES/NO” és a kiegészítendő, azaz a „Wh”. Nézzük a különbségeket.


Kiegészítendő kérdések – „Wh” – questions


A kiegészítendő kérdésekben mindig valamilyen kérdőszó szerepel a mondatban, ilyenkor ezek a kérdőszavak kötőszavakká alakulnak át és utánuk egyenes szórend lesz, illetve elvégezzük rajtuk a szükséges igeidő, határozó és személyes névmás változtatásokat is.
What is your name? – He asked me what my name was.
Where did you go on holiday last year? – She asked me where I had gone on holiday the
 previous year.

Eldöntendő kérdések – YES/NO questions


Az eldöntendő kérdéseknél még pluszban arra is kell figyelnünk, hogy nincs benne kérdőszó, ezért magyarban hogy….-e – nek fordítjuk, ezért gyakran előfordul, hogy angolban is beletesszük a „that”-et, ami csak „hogy”. Itt, kötőszóként, az „if” vagy „whether” használható, mind a kettő azt jelenti, hogy „hogy….-e”
Do you like chocolate? – I asked her if/whether she liked chocolate. (Megkérdeztem, hogy
 szereti-e a csokit.)

Felszólítás – Affirmative

 

A felszólítás a legkönnyebb a függő beszédben, mivel nem kell igeidőt egyeztetni, mivel a „to” illetve tagadásban a „not to” előljárókat használjuk és ezek után mindig csak az ige szótári alakja állhat ragozatlanul.
„Sit down” – The teacher said to sit down.
„Don’t write” – The teacher said not to write.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése