Olyan és mint - hogy is van ez?

Ezt a két szót gyakran keverjük, mármint nem a kettőt, hanem a két szó angol változatait egymással. Mint olyan sokszor, az angolban erre a két szóra is több féle megfelelő létezik és a használatuk eltér egymástól.

olyan:

A „so” és a „such” az egyik páros, amit a többség hajlamos keverni. Mind a kettő azt jelenti, hogy olyan, de mind a kettőt más szerkezetekben használjuk.

·         so: melléknévi szerkezetekben használjuk, tehát utána melléknév áll. A jelzős főnévi szerkezetekben, ahol főnév előtt áll, ott NEM használhatjuk.

o   You look so elegant today. – Olyan elegáns vagy ma.

Ha mellékmondat jön utána, szóval a mondatban az szerepel, hogy „olyan…, hogy” akkor a következő módon használjuk.

o   This film was so boring that I almost fell asleep. – Ez a film olyan unalmas volt, hogy majdnem elaludtam.

·         such: főnévi szerkezetekben használjuk, tehát utána főnév áll. Ha a főnév megszámlálható, akkor teszünk egy a/an határozatlan névelőt, ha viszont megszámlálhatatlan, vagy többes számú, akkor értelem szerűen nem használjuk őket.

o   This was such a boring film. – Olyan unalmas volt ez a film.

o   These are such boring books. – Olyan unalmasak ezek a könyvek.

Ha mellékmondat jön utána, szóval a mondatban az szerepel, hogy „olyan…, hogy” akkor a következő módon használjuk.

·         This was such a boring film that I almost fell asleep. – Ez egy olyan unalmas film volt, hogy majdnem elaludtam.

olyan…,mint:

Az olyan, mint egy külön szerkezet, ilyenkor az „as”-t használjuk az olyanra és a mint-re is, kettőjük között pedig alapfokú melléknév áll, mivel gyakorlatilag ez az alapfokú összehasonlításnál használt szerkezet.

·         This book is as expensive as that one. – Ez a könyv olyan drága, mint az.

Ezt a szerkezetet azért lehet összekeverni a so…that szerkezettel, mert, ahogy balról jobbra olvassuk a mondatot először az olyannal találkozunk és angolban azt inkább fordítjuk so-nak, mint as-nek, mivel az as alapvetően azt jelenti, hogy mint, csak ebben a szerkezetben jelenti azt hogy olyan.

mint:

·         like: két dolog összehasonlítására használjuk, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy két dolog hasonlít egymáshoz. Nem használunk melléknevet.

o   He swims like a fish – Úgy úszik, mint egy hal.

·         than: két dolog összehasonlítására használjuk középfokú melléknevekkel, itt a like-tól eltérően nem a hasonlóságot, hanem pont az eltérést fejezzük ki.

o   He swims faster than a fish. – Gyorsabban úszik, mint egy hal.

·         such as: sokszor használunk helyette like-ot, de a hivatalos szabály az, hogy akkor használjuk, ha egyes dolgok egy csoportba tartozását fejezzük ki, vagy egyes dolgokra példákat hozunk fel.

o   I like sport cars, such as Porche and Ferrari

·         as: álatlában foglalkozásokra, vagy funkciókra utal és inkább „-ként”-nek fordítjuk, mint mintnek

o   He works as a waiter. – Pincérként dolgozik.

·         such as Vs like

o   I like sport cars such as Porche and Ferrari – A Porche és a Ferrari beletartozik azokba az autókba, amiket szeretek.

o   I like sport cars like Porche and Ferrari – A Porche-hoz és a Ferrari-hoz hasonló sport autókat szeretek.

·         like VS as

o   I am your friend, and as your friend I advise you to be careful.
- barátként az én feladatom, hogy azt tanácsoljam, hogy légy óvatos 

o   I don't know you, but like your friend, I advise you to be careful. –                      a barátodhoz hasonlóan azt tanácsolom, hogy légy óvatos

To have és to be

Észrevettem, hogy a magyaroknak ez a két szó eléggé nagy kavarodásokat tud okozni, mert a magyar nyelvben mind a két szót úgy fordítjuk, hogy van. Ha nem fordítjuk bele magyarul a személyes névmást, azaz, nem azt mondjuk, hogy „Nekem van egy autóm”, hanem csak annyit, hogy „Van egy autóm”, ami sokkal gyakoribb, akkor az rendszerint a to be (létige) valamelyik alakja lesz az angol mondatban. Az is nehezíti ezt az egészet, hogy a birtokos személy rag a főnéven van, ami a mondat végén van, azaz nem azzal találkozol először, mint ahogy az angol mondatnak kellene kezdődnie.

Ez ugye azért történik, mert a magyar nyelvben a szórend gyakorlatilag tök mindegy, mivel ragokat és jeleket használ az egyes mondatrészek megkülönböztetésére, tehát az igét bárhova teszem, arról mindig lehet tudni, hogy egy ige. Az angolban viszont ez nem így van, nincsenek ragok, amik megmondják, hogy melyik az ige, ezért meghatározott helye van a mondatban. Ha nem erre a helyre kerül, akkor nem lesz értelmes a mondat, vagy ha éppen az igei jelentés mellett van más jelentése is a szónak, akkor meg más lesz az értelme, mert nem a saját helyén áll.

Az a probléma, hogy amikor elkezdünk angolul beszélni, először a saját anyanyelvünk mondatait próbáljuk lefordítani fejben, de mivel gyorsan akarjuk, elkezdjük tükörben, viszont még ha a szórend véletlenül meg is egyezik sem biztos, hogy jól fogjuk lefordítani.

Sajnos ebből a szempontból nagy szívás a magyar nyelv, mert gyakorlatilag nem hasonlít semmilyen nyelvre a környékünkön, ha pl németek lennénk, nem lenne ezzel a két igével problémánk.

Ahhoz, hogy ne vétsünk ilyen hibákat elkerülhetetlen gyakorolni ezeket az igéket, ha nem megy szóban akkor először írásban.

Viszont ami kicsit segíthet, hogy mondat elején nem szerepel a „van” vagy a „vannak” ha létezésről beszélünk. Ha létezést akarunk vele kifejezni, akkor mindig személyes névmással kezdődik vagy határozóval illetve jelzővel:

Ők otthon vannak. – személyes névmás  (They are at home)

Okos vagy. – jelző (You are clever)

Otthon van. – határozó (He is at home)

Itt lehet olyan eset is, amikor egyáltalán nincs ige a mondatban, ez egyesszám 3. személyben fordul elő, ezt nem szoktuk összekeverni a "have"-vel, viszont nagyon gyakran ilyenkor az angol mondatból is kimarad a létige:

Ő okos. - He is clever. - ha a magyarban nincs ige a mondatban, de van alany, akkor az ige biztos, hogy "to be" lesz.

Ha birtoklást fejezünk ki, akkor viszont a „van” és „vannak” a mondat elején lesznek, ha nem használunk személyes névmást:

Van egy autóm. – I have a car.

Vannak könyveim a polcon. – I have books on the shelf.

Itt még arra kell figyelni, hogy magyarban a „van” és „vannak” a birtokolt tárgyakkal kell hogy összhangban legyen, viszont az angolban a birtokossal, mivel az angolban az alanyhoz egyeztetjük az igét.

Reported Speech igeidő eltolás

Aki tanulta már a függő beszédet, azt tudja, hogy a reported speech-ben, ha a főmondatban múlt idő van, akkor a mellékmondat idejét el kell tolni a legtöbb esetben. Azt, hogy miért, már leírtam egy korábbi posztban. Aki nem akar a logikájával foglalkozni, hogy miért is kell eltolni, csak simán meg akarja tanulni az igeidő eltolást, annak itt egy könnyű módszer.

Mostanában, mióta tanítottam a kicsiket, használom a vonatos példát egy mondatra, amit sok tanár használ és egyébként tök jó, mert eléggé vizuális példa.

Szóval képzeljük el, hogy a mondat egy vonat, és a reported speech egy szerelvény rész, amit felcsatolnak a vonat elejére, mint mikor két IC-t összekapcsolnak. Ekkor felszáll az igeidő eltolás a vonatra, viszont ő csak az első igéhez szállhat fel, és ha felszáll, akkor az ige alakját eggyel eltolja.

Azaz első alakból (jelen idő) lesz második, másodikból (múlt idő) lesz harmadik.

Pl.:

eredeti: I do

eltolt: I did – mert ugye a do az első alak, a did pedig második

eredeti: I have done

eltolt: I had done – mert itt az első ige, habár csak segéd ige, a have, így eltoljuk és had lesz.

eredeti: I am doing

eltolt: I was doing – ugyan ez a szitu, itt is az „am” az első ige

eredeti: I will do

eltolt: I would do – itt a will második alakja kell, ami ugye a would

na és akkor most jön az ami már kicsit kevésbé egyértelmű, de van benne logika.

eredeti: I did

eltolt: I had done – it a did az első ige, ha ezt eltoljuk, a harmadik alakja done, de mivel a participle alakok nem állnak egyedül az esetek nagy többségében, ezért kell elé egy segéd ige, ami ugye aktív mondatban csak have/has vagy had lehet. Mivel a have/has a present perfect segédigéje, ami típusát tekintve jelen, az kiesik, mert múltból nem rakunk vissza jelenbe, így marad a „had”

És itt vannak azok is amiket nem tolunk sehová pl.:

eredeti: I had done

„eltolt”: I had done – mivel a had az első ige, még ha azt is játszuk, hogy eltoljuk eggyel, akkor is had-nek kell maradnia, mert a harmadik alakja is had

eredeti: I would do

„eltolt”: I would do – would-nak egyszerűen nincs 3. alakja ezért hagyjuk, ahogy van.

Szóval ez ennyi, remélem érthető volt pacsi

A Continuous szerintem

Present Continuous

A folyamatos jelen általában a második igeidő, amit megtanulunk, amikor angolt tanulunk, bár vannak olyan könyvek, amik az egyszerű jelen előtt tanítják, mivel a létigét használja segédigének és emiatt először könnyebb vele dolgozni, csak egy –ing-es alakot kell az ige után tenni és már kész is van.

Képzését tekintve ugyanolyan, mint az összes többi folyamatos igeidő, egy létigét tartalmaz jelen időben (am, is, are) plusz egy igét –ing-es alakban. A megfogalmazása viszont kicsit hibás, mert a jelen időkkel kapcsolatban könnyű belekeveredni. Általában az szokott lenni a probléma, hogy az egyszerű jelent akkor használjuk, amikor egy cselekvést szokásosan csinálunk és ebből az ember arra asszociál, hogy „folyamatosan”. Ez azonban nem így van.

A folyamatos jelen idő, a beszéd pillanatában történik csak folyamatosan. Tehát minden, amit a beszéd közben végzünk folyamatos jelenben lesz. Segíthetnek az olyan időhatározók, mint pl.: „now”, „at present”, vagy „at the moment”, melyek az adott pillanatra utalnak. A másik dolog, amit bele szoktunk keverni, a „just”, mivel ez jelenti angolban, hogy éppen, viszont ez a Present Perfect Simple – höz tartozik, és arra utal, hogy valami nem olyan régen fejeződött be. Jelen időben, ha arra akarunk utalni, hogy valami éppen most történik, nem is feltétlenül kell használnunk időhatározót, mert maga az igeidő kifejezi.

-What are you doing?

-I’m watching TV.

Ebből már tudjuk, hogy ez most történik, nem kell még hangsúlyozni is, főleg nem a „just” határozóval.

Past Continuous

 

A folyamatos múlt végre nem csak a nevében folyamatos, hanem ténylegesen egy folyamatot jelöl a múltban, ha olvastátok a Continuous – Passive – Perfect  részt, akkor a képzése eléggé egyszerű, mert mivel Continuous, ezért az alap, képzési szabály szerint to be + ige inges alakja, és mivel past, ezért a to be múlt idejét használjuk, azaz, was vagy were.

Pl: I was watching TV at 2 o’clock yesterday.

Ha belegondolunk az egyszerű múlt használati szabályába, akkor azt látjuk, hogy azt akkor használjuk, ha a múltban egy cselekmény már lezárult. Végül is, ezt is tekinthetjük lezártnak, de ettől függetlenül azt is észre kell, hogy vegyük, hogy TV-t nézni nem tudunk csak egy pillanatig, nem túl valószínű, hogy pontban 2:00:00-kor néztük csak a TV-t hanem valószínűleg előbb kezdtük el és később fejeztük be, mint 2 óra.

Talán egy ábra segít megérteni. Nem életem ábrája, de aki ismeri a rajzolási képességeimet, az tudja, hogy ez egy mestermű :D

Szóval mit is kell látnunk az ábrán. Eléggé elcsépelt jelölési mód, de a folyamatos múltat egy hullámvonal jelöli, mutatva a folyamatosságát. Látjuk, hogy 2 órakor pontban TV-t néztem, de az is látszik, hogy nem akkor kezdtem és nem is akkor fejeztem be, szóval egy hosszabb idő alatt folyamatosan csináltam. Valamivel könnyebb helyzetben vagyunk akkor, ha az igének van igekötője, mert bármilyen furcsa, a magyarban is van „folyamatos múlt”, nyilván ezt így nem tanuljuk, mert mint igeidő nem létezik, de tudunk kifejezni folyamatot. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a múlt idejű igekötős igék igekötőjét nem az ige elé, hanem az ige mögé tesszük.

Pl.: Ha azt mondom, hogy : ’A gyerekek elfutottak, amikor meglátták a rendőröket. ’ akkor az egy pillanat, mert elfutni nem lehet folyamatosan, maximum futni, tehát ez azt mondja nekünk, hogy a gyerek abban a pillanatban futottak el, amikor meglátták a rendőröket. Ezért ezt úgy fordítjuk, hogy „ The children ran away when they saw the police”

Ha viszont az igekötőt a szó után tesszük, azaz: ’A gyerekek futottak el, amikor meglátták a rendőröket’, azt sugalljuk, hogy a gyerekek már futás közben látták meg a rendőröket, futni meg csak folyamatosan lehet, szóval a fordítása : „ The children were running away when they saw the police.”

Alapvetően leszűrhető az a következtetés, hogy ha egy ige elé igekötőt teszünk, akkor biztos, hogy nem folyamatos: pl.: megette, elvitte, visszament, felmászott, megtanulta. Itt már csak arra kell majd figyelni, hogy az egyszerű múlt idők közül melyiket fogjuk használni (Past Simple, Past Perfect Simple, Present Perfect Simple).

 

Future continuous

A folyamatos jövő viszonylag ritka, de azért előfordul a nyelvben, mint ahogy a múlt időben is, ez is logikusabban folyamatos, mint a jelen. Itt valóban a jövő egy időpontjában folyamatosan zajló cselekvést fejezzük ki. Sokszor használjuk a This time + jövőidejű időhatározó szerkezetet, pl.: This time tomorrow I will be sleeping – Holnap ilyenkor aludni fogok. Tehát a holnapi nap folyamán ebben a pillanatban éppen folyamatban lesz a cselekvés. De ugyanúgy lehet helyettesíteni az időt, egy konkrét időponttal vagy egy cselekvéssel. Ott viszont vigyáznunk kell, mert ha cselekvéssel jelöljük az időt, az általában a „when”-nel történik, ez után csak jelen időt használhatunk, mert időhatározói mellékmondat.

Continuous Logika

A Continuous logika is hasonló a Perfect-hez. Itt is nagyon fontos, hogy a jelen idejű igeidőt üzembiztosan tudjuk képezni és alkalmazni. Én személy szerint, ha nem vagyok biztos abban, hogy egy cselekvést folyamatosban kell-e mondani, csak elképzelem, hogy hogyan mondanám jelen időben, és ha ott folyamatost használnék, akkor a többiben is azt fogok, mert egyszer mindegyik cselekvés „most” volt vagy lesz. Ez furán hangozhat, de gondoljunk bele:

I was watching TV at 3 o’clock yesterday. – Tegnap 3-kor TV-t néztem

Tegnap 3-kor, ha megkérdeztek volna, hogy mit csinálok akkor az a beszéd pillanatára vonatkozott volna, szóval úgy válaszoltam volna, hogy.

I am watching TV. – TV-t nézek.

Jövőben pedig ugyanígy járunk el:

I will be watching TV at 3 o’clock tomorrow. – Holnap 3-kor Tv-t fogok nézni. Ha holnap 3-kor kérdezik meg, hogy mit csinálok az pedig akkor lesz a beszéd pillanata és ezért folyamatos.

Tiltott igék – Stative verbs

Vannak az angolban olyan, statikus, igék, amiket nem használunk folyamatos alakban, mivel nem egy konkrét cselekvést fejeznek ki. Ezeknek 4 csoportja létezik:

1.      gondolkodással kapcsolatos igék: think, know, understand, remember, stb.

2.      érzékeléssel kapcsolatos igék: see, hear, smell, touch, stb.

3.      érzelmekkel kapcsolatos igék: love, like, dislike, hate, want, care, stb.

4.      birtoklással kapcsolatos igék: have, own, belong, possess, stb.

Ezek az igék általában nem állnak folyamatos alakban, mert statikusak, de mivel angolban nagyon sok kivétel van, ezért gyakran előfordul, hogy látjuk őket –ing-es alakban. Szóval a szabály az, hogy akkor nem használjuk őket folyamatos alakban, ha nem tudatos a cselekvés.

PL.:

A szeretet sosem tudatos, nem azért szeretünk valakit, mert akarjuk, az csak jön, nem azért hallunk valamit, mert meg akarjuk hallani, hanem mert elég közel voltunk ahhoz, hogy ez megtörténjen, nem azért látunk, mert látni akarunk. Nézzünk egy példát:

Roses smell good. – itt a rózsa nem „tehet” róla, hogy jó illata van, nem ő irányítja.

I’m smelling roses. – itt én döntöttem el, hogy meg fogom szagolni a rózsát, én irányítom tudatosan a cselekvést.

Egy másik példa, amikor az adott ige mást is jelent:

I can see that house on the corner. – Látom a házat a sarkon – nem azért látom, mert akarom, hanem mert ott van és egyszerűen érzékelem a jelenlétét.

I’m seeing my friends at the weekend. – Találkozom a barátaimmal a hétvégén. Itt a „see” nem konkrétan érzékelést jelent, hanem a másik jelentése, a találkozni, van jelen, ezt már én irányítom.

I have a car. – itt  „have” birtoklást fejez ki, ezért nem rakhatom folyamatosba, illetve az is igaz, hogy ez egy általános dolog, nem csak ebben a pillanatban van autóm.

I’m having a shower. – itt a have szókapcsolatban van, nincs köze a birtokláshoz, ezért lehet folyamatosba tenni.

A „be” létigét is csak bizonyos esetekben használhatjuk folyamatos alakban, amikor nem létezést fejez ki.

I am a teacher – itt létezést fejez ki.

You are being sad. – itt egy állapotot fejez ki, ami alapvetően nem jellemző, ezt magyarban töltelék szavak segítségével tudjuk csak kifejezni. Ma olyan szomorú vagy.

A Perfect szerintem

Ebben a részben a „Perfect” alakkal fogok foglalkozni, amit ismertebb nevén befejezett alakoknak is hívunk. Igazából ez eléggé logikus elnevezés, mivel a befejezett múlt és jövő valóban olyan igeidők, amik már befejeződtek, vagy befejeződnek, a múltban vagy a jövőben egy másik cselekményhez képest. A folyamatos alakjaik viszont már folyamatban lesznek vagy voltak.

A befejezett jelen idő ennyire már nem egyértelmű, mert míg a múltat és a jövőt magyarban is múltnak és jövőnek fordítjuk, addig a befejezett jelent, nem jelenben, hanem múltban szintén. Ebben a részben nem fogok kitérni a képzésükre, mert azt már egy előző részben megtettem, itt már csak a használatukról lesz szó.

Present Perfect

Ez egy olyan igeidő, amit mindenki utál, mert szegény egy hibrid. Lehet fordítani múltban és jelenben, mégis a jelenekhez tartozik. A legnagyobb probléma akkor szokott lenni, amikor a Simple Past után elkezdjük ezt tanulni, mert sokan nem értik meg mi a különbség, ami érthető, mert a magyarban csak egy múlt idő van, és azt használjuk mindenre, ami múlt. 

Ahhoz, hogy ne frusztráljon minket ez az igeidő, egyrészt el kell fogadnunk, hogy az angol, az nem magyar, és ezért nem is viselkedik úgy, felesleges azon problémázni, hogy miért nem olyan, és miért van benne 12 igeidő, mert ez nem fog megváltozni, másrészt meg kell tanulni a különbségeket, és nem megijedni, ha elsőre nem megy a használata, ez teljesen normális. Amerikai angolban, amúgy nincsen akkora különbség a kettő között, gyakran használnak ott is Past Simple-t, ahol a britek Present Perfect-et. Ettől még nem lebutított az Amerikai angol, csak más, az is egy sztenderd variációja az angolnak, de mivel az iskolákban itt Magyarországon a British English-t tanítják leginkább, nézzük mi a különbség. 

Most ugyanazokat a cselekményeket fogom leírni Past Simple - ben és Present Perfect Simple - ben magyarázatokkal:

1.) van időhatározó, nincs időhatározó

I have bought a car - Present Perfect, mert nem lényeg mikor történt, hanem az, hogy megtörtént, és van eredménye, azaz van egy autóm.

I bought a car last month - Past Simple, mert tudom, hogy mikor történt és nincs kapcsolata a jelennel, itt lehet, hogy még megvan az autóm, de az is lehet, hogy nincs, nem az a lényeg, hanem hogy múlt hónapban vettem.

2.) never

I have never seen the Eiffel Tower. - Present Perfect, mert még megvan az esélye annak, hogy látom a tornyot, mivel az is áll még, én is élek még és nem vakultam meg.

I never saw the World Trade Center. - Már nem is fogom, legalábbis azt, amit terrortámadás ért, mert már elpusztult.

3.) just - just now

I have just had lunch

I had lunch just now

Jelentésben nincs különbség, csak az időhatározókban.

4.) nincs időhatározó

Stephen King has written many books. - mivel még él (asszem:D) ezért még megvan az esély rá, hogy írhat

Shakespeare wrote a lot of dramas. - már nem él, ezért már nem is írhat drámákat

5.) for

Itt figyelni kell, mert a Present Perfectet itt jelen időben fordítjuk a Past Simple-t pedig múltban.

I have lived here for 2 years. - még mindig itt lakom

I lived here for 2 years. - már nem lakom ott

Continuous:

A szabály azt mondja, hogy olyan cselekvésekre használjuk, amik a múltban kezdődtek, a jelenben is tartanak és a jövőben is tartani fognak. Általában, mint minden Perfect Continuous-szal, ezzel is áll egy for (időtartam) vagy egy since (időpont).

I have been living here for 2 years. – Itt lakom már 2 éve. (még mindig)

I have been living here since 2000. – Itt lakom 2000 óta.

Észrevehettétek, hogy az első példa lényegében ugyanaz, de ezzel vigyázni kell. Ha élsz vagy dolgozol valahol, akkor mind a kettő elfogadható, bár személy szerint nekem a folyamatos alak logikusabb, mert mégis csak egy folyamat, ami egy időintervallumon ível át. Az egyszerű alakot leginkább akkor érdemes használni, ha valamiért nem lehet a folyamatost, pl.: statikus igéknél. A másik dolog, ami még megkülönböztetheti a kettőt az a fordítása. A folyamatos alakot (ha van for vagy since) akkor mindig jelen időbe fordítjuk, az egyszerűt pedig mindig múltba pl.: I haven’t seen you for ages – Évek óta nem LÁTTALAK.

Hogy mi a teendő, ha nincs for vagy since a folyamatosnál, az Igeidő Vs. Idejűség résznél kifejtem.

 

Future Perfect Vs. Past Perfect

Két olyan igeidő, amitől kiráz minket a hideg, mert ezek sincsenek benne a magyar igeidők között. Mégis, ha az egyiket megtanuljuk, a másikat is tudjuk használni, ha észrevesszük a hasonlóságokat. Persze hogy is lehetne hasonlóság egy jövő idejű igeidő és egy múlt idejű között, pedig van.

Nézzük először a Past Perfect-et:

Simple:

A szabály szerint akkor használjuk, ha két múltbéli cselekmény közül, az egyik már megtörtént, mire a másik bekövetkezett.

pl.: Mire megjöttem, te már megebédeltél.

By the time I arrived, you had had lunch. (ne tévesszen meg senkit a dupla had, azért van mert a past perfect segédigéje a had, és a have lunch-ot ha 3. alakba tesszük, akkor szintén had lesz)

Szóval az első cselekmény, ami már bekövetkezett, az ebédeltél, ezért ez lesz a past perfect és a másik, hogy megérkeztem, lesz a simple past, mert az közelebb van a jelenhez.

Continuous:

A szabály azt mondja, hogy akkor használjuk, ha két múltbéli cselekvés közül az egyik már jó ideje folyamatban volt, mire a máik megtörtént.

pl.: Mire megérkeztem, te már ebédeltél. (még nem fejezted be, csak benne voltál a folyamatban)

By the time I arrived, you had been having lunch.

Azt, hogy miért past perfect már fentebb leírtam, és azért continuous, mert folyamatosan ebédelt, szóval az „ebédelés” közben történt meg a másik cselekmény, azaz, hogy én megérkeztem.

Most nézzük meg a Future Perfect-et:

Simple:

A szabály szerint akkor használjuk, ha két jövőbeni esemény közül az egyik már befejeződik, mire a másik elkezdődik.

By the time you arrive, I will have had lunch.

Mire megérkezel, én már megebédelek. Ugye itt a megebédel fog hamarabb megtörténni, ezért ez a perfect, a hazaéreni azért nincs jövőben, mert a time clause miatt nem tehetjük abba, egyszerűbben by the time és társai után nincs jövő idő, hanem helyette jelen. Time Clause-okról majd késöbb.

Continuous:

A szabály szerint akkor használjuk, ha két jövőben cselekvés közül az egyik már tartani fog, mire a másik bekövetkezik.

By the time you arrive, I will have been having lunch.

Mire megjössz, ebédelni fogok. Ugyanaz a magyarázata, mint a Past Perfect Continuousnak.

Ha megnézzük a szabályokat, azt vehetjük észre, hogy tök ugyan azok, csak az egyikben múlt idejű cselekvések vannak, a másikban pedig jövő idejűek. Azt, hogy miért van ez így azt ne firtasd, ez a szabály.

 

„Perfect” Logika

Most, hogy megnéztük az összes Perfect alakot, eljött az ideje, hogy megnézzük, milyen összefüggések vannak köztük. Sajnos, mint oly sok mást, ezt sem lehet elsajátítatni befektetett tanulás nélkül, de a jó hír az, hogy nem kell megtanulni mind a 6 Perfect-hez a szabályokat. Elég, ha a Present Perfect-hez tudjuk az összes szabályt és onnantól kezdve nyert ügyünk van. Minden Perfect-et egy időhöz vagy egy másik cselekvéshez képest nézünk, és ahhoz képest döntjük el, hogy Present, Past, vagy Future.

Szóval, ahogy mondtam, tudnunk kell a Present Perfect-re vonatkozó szabályokat, a szabályok nagy része tartalmaz segédszavakat, melyeket, ha ismerünk, tudjuk, hogy az egy Perfect, már csak el kell dönteni, hogy milyen, még akkor is, ha nincs benne „by the time” ami a másik két Perfect-re annyira jellemző

Present Perfect Simple

·         just

o   I’m not hungry, I have just had lunch

o   I wasn’t hungry, I had just had lunch

o   I won’t be hungry, I will have just had lunch

·         already

o   I don’t want to see that film, I have already seen it.

o   I didn’t want to see that film, I had already seen it.

o   I won’t see that film, I will have already seen it.

·         yet

o   I want to see that film, I haven’t seen it yet.

o   I wanted to see that film, I hadn’t seen it yet.

o   I will want to see that film, I won’t have seen it yet.

·         for

o   It’s good to see you, I haven’t seen you for ages.

o   It was good to see you, I hadn’t seen you for ages

Present Perfect Continuous

·         for / since

o   I have been living here for 2 years.

o   By that time I had been living here for 2 years.

o   By August, I will have been living here for 2 years.

Reported Speech - Függőbeszéd

A függő beszéd egy másik sarkalatos pontja az angol beszédnek, de leginkább írásnak. Akkor használjuk, ha valakit idézünk és nem idézőjelek között, hanem mellékmondat formájában mondjuk el, írjuk le, azt, hogy mit mondott a másik. De nem is csak azt, hogy mit mondott, hanem, hogy mit gondolt, tudott, megértett, hitt, tehát mindent, ami után egy „that” van a mondatban.

Ez a szerkezet gyakran vonz maga után változásokat a mondatban, amit idézünk, az eredetihez képest, amit az idézett személy mondott. Lehet, hogy meg kell változtatni, a hely és időhatározót, a személyes névmást, illetve gyakran még az igeidőt is. Igeidő elcsúsztatásra akkor van szükség, ha valakit múlt időben idézünk (mondta, gondolta, tudta, stb. ) Ezt magyarban is megtesszük, csak nem ennyire éles az eltérés az eredetihez képest, mert kevesebb igeidő áll a rendelkezésünkre. Persze ez függ attól is, hogy mikor és hol történik a cselekvés az idézethez képest.

Általános eltolási szabályok:

Határozók:

this-that

now - then

these-those

here- there

ago – before

next…- the following…

last… - the previous…

today – that day

tonight – that night

tomorrow – the following day

yesterday – the day before / the previous day

Igeidők – ha múltban idézünk:

Present Simple – Past Simple

Present Continuous – Past Continuous

Past Simple – Past Perfect Simple

Past Continuous – Past Perfect Continuous

Present Perfect Simple – Past Perfect Simple

Present Perfect Continuous – Past Perfect Continuous

will – would

can – could

shall – should

may – might

must – had to

Ami a jobb oldalon van, kivéve a Past Simple és Past continuous, azt nem toljuk sehova, ha az eredeti mondatban is az szerepelt.

Kijelentés - Statement

Nézzünk egy idővonalat, hátha könnyebb lesz megérteni.

	Monday	Tuesday	Wednesday	Thursday	Friday	Saturday
1	I am hungry		He said that he was hungry
2			We went to the cinema yesterday.			They said that they had gone to the cinema the day before
3	.	I will fly to Rome tomorrow		She said that she would fly to Rome the following day

Talán a hét napjait látva, könnyebb megérteni, hogy miért is van szükség az eltolásra, most nézzük a 3 példát egyenként.

1.      Hétfőn valaki azt mondja, hogy éhes. Ha ez Szerdán valakinek elmondjuk, és jelen időt használunk, akkor valójában azt mondjuk, hogy aznap, amikor beszélünk éhes, pedig ez nem igaz, mert Hétfőn volt az. Az egy dolog, hogy magyarban a két idézet ugyanúgy hangozna, angolban el kell tolnunk az igeidőt, hogy tudjuk, hogy a cselekmény egy időben volt azzal, amikor kijelentették.

2.      Valakik azt mondják, hogy elmentek moziba tegnap. Ezt Szerdán mondta, ha mi ezt Szombaton idézzük, akkor nem csak az időt kell eltolnunk, mivel a „tegnap” a beszédhez képest tegnap, tehát a hallgató azt hihetné, hogy Szombathoz képest nézzük. De még az igeidőt is el kell tolnunk, mert a beszédhez képest, amikor ezt mesélték nekünk (Szerdán) egy nappal előbb volt maga a cselekmény. Azaz el kell tolnunk az igeidőt Past Perfect-be, hogy jelezzük a hallgatónak, hogy a beszéd és a cselekvés a múltban nem egy idősávban történt, hanem van bizonyos szintű előidejűség.

3.      Holnap elrepülök Romába. Mondta ezt valaki Kedden, de mi ezt az információt egy harmadik személlyel csak később osztjuk meg, ezért a „tomorrow”-t el kell tolnunk, különben azt hihetné, hogy a mi beszélgetésünkhöz képest utazik el a következő nap. Mivel azonban „will”-t használtunk a jövő idő kifejezésére, és a jövő az mindig a beszéd pillanatához képest jövő, lehet, hogy az óta már visszajött, vagy el sem ment, ezért nem mondhatjuk az idézetben a „will”-t, el kell tolnunk „would”-ra.

Mindegyiknél változik a személyes névmás is, viszont szerintem ez nem igényel túlságosan nagy magyarázatot, hiszen mindig a beszélőtől függ magyarban is, hogy milyen személyes névmással idézünk.

Kérdés – Question

A kérdésekre is igaz, ami az állításokra, mégpedig hogy el kell tolnunk az igeidőt, illetve a határozókat, ha nem egy időben történik az idézett cselekvés és az idézés.

Azonban a kérdéseknél van egy plusz nehézség, amit nehéz megszokni kezdetben, de gyakorlással hozzá lehet szokni. Ez pedig a szórend. Függő kérdéséknél mindig egyenes szórendet használunk, azaz nem a kérdőszórendet, mivel ez az idézetben már nem számít kérdésnek. Ha ezt meg is szokjuk, még mindig gondot okoz, hogy az olyan igeidőknél, ahol csak kérdésben és tagadásban van segédige, ne használjuk a segédigét, csak a főige marad a mondatban, ha pozitív a kérdés, negatívban nyilván kell valamivel tagadni.

Két fajta kérdést különböztetünk meg, vannak az eldöntendő, azaz a „YES/NO” és a kiegészítendő, azaz a „Wh”. Nézzük a különbségeket.

Kiegészítendő kérdések – „Wh” – questions

A kiegészítendő kérdésekben mindig valamilyen kérdőszó szerepel a mondatban, ilyenkor ezek a kérdőszavak kötőszavakká alakulnak át és utánuk egyenes szórend lesz, illetve elvégezzük rajtuk a szükséges igeidő, határozó és személyes névmás változtatásokat is.

What is your name? – He asked me what my name was.

Where did you go on holiday last year? – She asked me where I had gone on holiday the

 previous year.

Eldöntendő kérdések – YES/NO questions

Az eldöntendő kérdéseknél még pluszban arra is kell figyelnünk, hogy nincs benne kérdőszó, ezért magyarban hogy….-e – nek fordítjuk, ezért gyakran előfordul, hogy angolban is beletesszük a „that”-et, ami csak „hogy”. Itt, kötőszóként, az „if” vagy „whether” használható, mind a kettő azt jelenti, hogy „hogy….-e”

Do you like chocolate? – I asked her if/whether she liked chocolate. (Megkérdeztem, hogy

 szereti-e a csokit.)

Felszólítás – Affirmative

 

A felszólítás a legkönnyebb a függő beszédben, mivel nem kell igeidőt egyeztetni, mivel a „to” illetve tagadásban a „not to” előljárókat használjuk és ezek után mindig csak az ige szótári alakja állhat ragozatlanul.

„Sit down” – The teacher said to sit down.

„Don’t write” – The teacher said not to write.