Hogyan lettem dalszövegíró?

Ha már leírtam, hogyan lettem angoltanár, gondoltam leírom ezt is, mert ez sem egy olyan dolog volt az életemben, amire egész életemben készültem.

Az egész 2007-ben kezdődött, amikor még toltam a mérnöktanár szakot, és az egyik nyári vizsgaidőszakban együtt vizsgáztam Palej Nikivel, mert akkor még ő is mérnökinfón volt. Programozásból vizsgáztunk, nálunk az volt az egyik mumus, mind a ketten meg is buktunk belőle :D Míg kint vártuk az eredményt összehaverkodtunk, utána meg együtt szidtuk a rendszert és felvettük egymást MSN-en (akkor a facebook még a kanyarban sem volt). Elkezdtünk beszélgetni, majd kiderült, hogy szeret énekelni, csak a szülei nem nagyon támogatják ezt a projektet.

Mivel szerintem jó hangja van, én bátorítottam, hogy foglalkozzon vele és akkoriban volt egy közösségi oldal, amit úgy hívtak, hogy Barátikör.com. Itt rátaláltam Honecz Istvánra, aki mostanra már egy tehetséges színész-énekes lett, és összehoztam Nikinek egy duettet vele. Később Nikit megtalálta egy producer (aki egyébként egy gyökér volt, de lényegtelen) és elkezdett neki zenéket csinálni, és mivel én akkor foglalkoztam az angollal Niki megkért, hogy egy magyar szöveget fordítsak le angolra, ekkor született meg az első dalunk a Serendipity (https://www.youtube.com/watch?v=xtZ3XOuhD5k ) 

Ez a dal underground körökben elég nagy siker volt, de igazából én ebből túl sok mindent nem éreztem. Nikinek írogattam szövegeket, majd egyszer megkeresett egy Dj, hogy írjak egy magyar szövegre egy angol verziót. De nem volt sok időm, mert hétvégén már fel akarták venni, ez volt pénteken ( az ilyet amúgy imádom). Elküldtem a szöveget, majd kiderült, hogy szerencsétlen nem tud angolul, de az énekes sem, úgyhogy énekeljem fel a szöveget (!!!). Ez két okból volt ciki, egyrészt rohadtul nincs hangom, másrészt éppen egy szülinapi buliba tartottunk. Szóval az lett, hogy az egyik telefonon néztem a szöveget, a másikon ment a zene, a harmadikba meg énekeltem (!!!), kint az udvaron, egy mozgásérzékelős lámpa előtt, úgyhogy valakinek mindig mászkálnia kellett, hogy lássam a szöveget. Elkészült a dal, tök örültem neki, végre egy klippes szám, de nem linkelem be, mert szociális öngyilkosság lenne :D

Ez után kiderült, hogy ez a srác együtt dolgozik a Desperádó zenekar producerével és nem sokkal később, még abban az évben megkerestek, hogy csináljam meg az egyik albumukat angolul. Nagyon örültem a felkérésnek, de pont vizsgaidőszak előtt volt és akkor kezdtem el a második egyetemet, mellette dolgoztam, ezért nem vállaltam el. (ezt azóta is sajnálom).

Ez után megint kisebb hallgatás volt, majd, két dolog is történt. Bogi édesapjának van egy cége Győrben, ahol az egyik tanítványom dolgozik. Bogi abban az évben kapott egy szerepet az Indián c. filmben, amihez Kovacsics Ádám (Unique) írt egy dalt, és szerettek volna rá egy angol szöveget, ez lett a Fire ( https://soundcloud.com/zenerecords/bogi-fire-jamie-vee-mix ).

Ez után megkeresett Tóth G. Zoltán, ekkor még nem tudtam ki ő, majd kért tőlem egy szöveget, ez mint később kiderült Gáspár Laci – Nobody says c. dala lett ( https://www.youtube.com/watch?v=Y_2uDkgb19w ), aminek a magyar verziója, a Szeretet él, versenyzett 2013-ban a dalban.

Ismét csend, majd 2013 nyarán Zoli ismét megkeresett a We all-al. Először teljesen más volt a koncepció, mint amilyen a dal végül lett, de örülök a változtatásnak. Tőlem teljesen függetlenül kereste meg Bogi-t, hogy énekelje el, és itt a kör bezárult.

2005 óta vagyok Eurovízió fan, mert nem csak a dalok, de a különböző nyelvek is tök érdekesek, és amióta szöveget írok ez az egyik álmom, hogy egy dalom oda kijusson. Mikor jelentkeztünk a Dal-ba a We all-al én teljesen el is felejtettem, majd mikor kiderült, hogy bent vagyunk, el sem tudom mondani, hogy mit éreztem. Az volt a vágyam, hogy legalább az első körön jussunk túl, és végül sikerült bekerülni a döntőbe és onnan a top4-be, majd végül is 2.-ként végeztünk, de én így is hihetetlen boldog voltam akkor. Habár 2014 legjátszottabb dala volt, és a MAHASZ-on is vezette a slágerlistákat, nekem mégis az volt a legnagyobb öröm, amikor a keresztlányom kihozta a tabletjét, és láttam, hogy a We all-t hallgatja, amit betett a youtube lejátszási listájába, vagy, amikor a másik keresztlányom felhív telefonon, hogy elmondja, hogy a kedvenc számát én írtam, vagy, amikor a barátaim küldenek nekem egy videót, amin a We all-t üvöltik, vagy amikor megszólal egy buliban és látom, hogy az emberek szeretik, vagy amikor edzésen az edzőm mindenkinek elmondja, hogy én írtam. (bár ez rohadtul zavarba hoz, de azért jól esik)

Mikor lement ez az egész Dal mizéria, jött az újabb dal, szintén Bogival. Ez volt a Feels so right. Mikor néztem a TV-t egyik alkalommal láttam egy reklámot, amiben Radics Gigi egyik dala szólt. Elgondolkodtam, hogy milyen király lenne, ha egyszer az én dalom is ott szólna, és nem telt bele sok idő, meghallottam a Feels so right-ot a Cetelem reklámjában, majd a We all-t a Borsban. Hihetetlen volt J

Ez után a 2015-ös Dal-ra már több dalban is közreműködtem. Írtam az Arizóna zenekarnak egy szöveget Reborn címmel (https://www.youtube.com/watch?v=Fc5_JAZePRs ), ami sajnos nem került be, viszont két dal igen. Péter Barbi – Listen to the Universe (https://www.youtube.com/watch?v=CqeaYbiViPI ) és Bogi – World of violence (https://www.youtube.com/watch?v=-2KpHCW6Ybs ). Nagyon bíztam mind a két dalban, de úgy gondoltam, hogy Bogi ezzel a dallal ki tud jutni. Sajnos volt egy tök ugyanilyen témájú dal egy másik Bogi-tól, ami eléggé rontotta az esélyeket és végül a 2. körben elvéreztünk.

2016-os Dal kimaradt, nem jutott be dalom, de igazából annyira nem is bántam, jó volt egy kicsit megint úgy nézni a műsort, hogy kimondhatom a véleményem, mert nem versenyzik dalom és nem hat furának, ha egy dalt lefikázok :D. Mondjuk volt egy felkérésem egy viszonylag ismert énekestől, de azóta sem tudom mi van azzal a dallal, mert azóta sem válaszolt.

 Szóval ebből a szempontból csendes volt a 2015-ös év, de sikerült együtt dolgoznom Joni-val, aki szintén a Dal-ban tűnt fel 2014-ben. Imádtam a Waterfalls-t (https://www.youtube.com/watch?v=DkOl5Ea2xOE ), szerintem Joninak hihetetlen jó hangja van és egyébként egy nagyon kedves ember, abszolút nincs magától elszállva, sokan példát vehetnének róla. Szóval vele nyáron lekészült a Wildfire c. dal, aminek én írtam a szövegét, Joni a dallamot, a Senseekers pedig a zenéjét. (https://www.youtube.com/watch?v=EpmdaG00LVA ) Mivel a kiadó, aki ezt kiadta, egy kalap sz.r semmi promója nem volt a dalnak azon kívül, hogy én elküldtem a Soproni Nap rádiónak, ahol tök jó fejek voltak és lejátszották. Ugyanebben az évben megcsináltuk az Arizónával a Cloud 9 c. dalt, amit szintén nagyon szeretek (https://www.youtube.com/watch?v=Kpb24DK2RK4 )

2016-ban elég sok minden megváltozott szövegírás szempontjából. Nagyon sokan kihasználták azt, hogy számomra nem elsődleges egy dalnál, hogy mennyit fizetnek érte, hanem azért csinálom, mert szeretem és szeretnék minél jobb dalokat csinálni és együtt dolgozni minél több emberrel. Ezért meg kellett válnom néhány embertől, mert kicsit már elegem lett az egészből, hogy csak akkor kellek, ha valamit fordítani kell, vagy írni kell egy szöveget, de végre, amikor nekem is lenne valami előnyöm a dologból kihátrálnak mögülem. Szóval ezt így befejeztem, nem írok szöveget ilyen embereknek, nem ebből élek, nem ebből fizetem a csekkeket.

Még 2015 nyarán Zoli ismét megkeresett, hogy lenne egy újabb dal, és akkor nem sejtettem még, hogy ez a dal lesz az, ami bejut most a DAL 2017-be Pál Benjámin előadásában. (https://www.youtube.com/watch?v=JHZwDbULj0U )

Nagyon büszke vagyok erre a dalra, egy apa fiú kapcsolatról szól, úgy írtam meg, hogy elképzeltem, hogy milyen lenne, ha lenne egy kisfiam, és hogy milyennek kellene lennie egy egészséges és jó apa-fiú kapcsolatnak, amiben nekem sajnos nem volt részem. Úgy gondolom, hogy sikerült, és nem sok ilyen témájú dal van, szóval remélem sikeres lesz a versenyen.

Hát így lettem dalszövegíró, sosem készültem annak, és sosem foglalkoztam ezzel, egyszerűen szerettem és szeretem a zenét és az angolt és ez a kettő, meg egy kis szerencse összehozta nekem ezt a tök jó hobbit. Mert nekem ez hobbi, és nem is akarom, hogy más legyen. Nem akarok ebből élni, mint sok, ismert szövegíró, nem akarom, hogy ez a pénzről szóljon, mert akkor már nem szívből csinálnám. 

Hogyan lettem angoltanár?

 Manapság nagyon mennek ezek a motivációs előadások, nekem nem áll szándékomban osztani az észt, hogy ki, mit, hogy csináljon, nem szeretnék olyan közhelyeket sem beleírni egy könyvbe, vagy párnára nyomtatni, amit aztán megveszel és rájössz, hogy ezek tulajdonképpen olyan evidenciák, amiket eddig is tudtál. Nem vagyok sem milliomos, aki állítólag hajléktalan volt, sem pedig egy duci kisfiú, aki testépítő lett, én csak egy angoltanár vagyok, aki egy kicsit nagyobb kerülő úton ért el oda, ahol most van.

Szóval, kezdjük az elején. Általános iskolában kezdtem el nyelvet tanulni, mivel Sopronban nőttem fel, németet kellett tanulnom. Nem volt ezzel semmi baj, mert körülöttem mindenki németes volt, szóval összehasonlítási alapom sem volt másik nyelvvel. Az általános iskolában, bár nem voltam egy tálentum, azért csak megküzdöttem az alapokkal, és még annyira nem is voltam rossz (ha jól emlékszem).

Majd a középiskolában már két nyelvet kellett tanulnunk, mivel informatika tagozatos voltam, ez nyilván az angol volt. Mivel nem voltam túl penge németből sem, csak ellavírozgattam belőle, a szintfelmérésnél a gyengébbik csoportba kerültem. Szerintem a némettel kapcsolatban itt pecsételődött meg a sorsom. A tanárunk egy kalap sz.r volt, nem volt nyelvtanár, csak osztrák származású volt, és mivel kevés volt a némettanár, meg mert ő volt az osztályfőnökünk, megkaptuk őt. Igazából abból a szempontból tök jó volt, hogy tudjam milyen tanár soha nem akarok lenni, ugyebár mindenki jó valamire, ha másnak nem, elrettentő példának. Szóval, sikeresen megutáltatta velem ezt a nyelvet, amit amúgy sem szerettem túlságosan. Szerencsére csak 2 évig volt a tanárunk, aztán kaptunk egy igazi némettanárt, akinél elkezdett javulni a teljesítményem, de már késő volt ahhoz, hogy a némettel bármilyen szinten is elkezdjek foglalkozni.

Eközben elkezdtem angolt is tanulni második nyelvként. A tanárunk nagyon szigorú volt, de nagyon jó szakember és az alapokat, amiket tudok, tőle tanultam. Végre volt egy nyelv, amiben elkezdtek sikerélményeim lenni, habár 5ös csak utolsó két évben voltam belőle. Megtetszett az angol, és ahogy közeledett a középiskola vége, többen nyelv vizsgáztak le belőle. Én is szerettem volna, ezért páran beiratkoztunk egy angol tanfolyamra. Nekem kellett a nyelvvizsga, mert az egyik megjelölt egyetemhez alapkövetelmény volt, a másiknál meg felvételizni kellett, mert ez még a bolognai rendszer előtti időkben volt.

Tanultam, mint a gép. Abban az időben (ez most tök olyan, mintha nagyapám írná:D) még nem volt ennyi nyelvvizsga, úgyhogy mindenki a Rigó utcát választotta. Aki ismeri, az tudja, hogy elég kemény 50 kérdéses teszt van az elején, szóval teszteztünk, fordítottunk ezerrel, sajnos mégsem sikerült az írásbeli, csak a szóbeli, az is csak épp hogy. Ez után háromszor mentem el, mindig a következő nyelvvizsgára, de mindig megbuktam, nyilván ezzel lecsúsztam, arról a szakról, ahol ez alapkövetelmény volt, ezért felvettek Mérnöktanár – Mérnökinformatikára, ahol a diplomához elég lett volna a fél nyelvvizsgám, de ettől függetlenül az egyetem mellett elmentem nyelvtanfolyamra, hogy háta majd most. Hát sajnos nem jött össze akkor sem. Egy évvel később ismét megpróbáltam, és végre sikerült, már annyira megszoktam, hogy mindig megvágtak, hogy mikor megnéztem az eredményt először le sem esett, hogy 71% lett. Szóval végre átmentem, örültem, mint állat, de egy nagy ürességet is éreztem magamban, hogy most akkor mi van?!

Azon a nyáron, édesanyám egyik ismerőse megkért, hogy korrepetáljam a lányát angolból, szóval nyáron a TESCO mellett nyomtam a magánórákat, akkor még teljesen amatőr szinten, de végül is nem volt sikertelen, mert aztán lett még egy tanítványom. Talán emiatt gondolkoztam el rajta, hogy mi lenne, ha megpróbálnám a felsőfokot. A környezetemben senki sem beszélt felsőfokon angolból, így végre valamiben én lehettem az első. Ezért elkezdtem felsőfok felkészítőre járni az egyetemen. Ezt az órát kérvényezni kellett, mert mérnökként nekünk nem volt ilyen tárgyunk, megkaptam az engedélyt és elmentem az első órára.

Nem tudom, ez mennyire van így ma, de akkor ilyen hatalmas ellentét volt a mérnökök és a jogászok illetve közgazdászok között, mert a jogászok és közgazdászok szerint a mérnökök alkeszok, a mérnökök szerint pedig a jogászok és a közgázosok sznobok és pedálok. Mikor odaértem, tele volt a terem gazdászokkal, jogászokkal és nemzetközisekkel. Na mondom f.sza, ki is néztek rendesen, hogy én mérnök vagyok, ráadásul én voltam az egyetlen férfi a csoportban, mondjuk ezzel nyilván nem volt problémám. Később aztán nagyon jóban lettem mindenkivel :)

Amint az első sokkon túl voltam, megérkezett a tanár, Ron, aki amerikai. Életemben nem beszéltem még azelőtt anyanyelvivel, na mondom, most aztán beégek, de végül is tök jó volt. Vert a szívem mint az állat, mikor meg kellett szólalni, de Ron nagyon jó fej volt, segített, nem nézett hülyének, ha valamit nem tudtál és a többiek sem voltak annyira pengék, úgyhogy megnyugodtam.

Ennek a félévnek a végén jelentkeztem írásbeli nyelvvizsgára, elmentem és elsőre meglett. Meg is lepődtem, a 6 középfok után. Pont ugyan ekkor keresett meg egy cég, hogy tanítsak angolt csoportoknak. Hatalmas kihívás volt, de elfogadtam az ajánlatot, mert végre volt normális munkám, nem csak matekot korrepetálgattam középiskolásoknak. Rohadt sokat készültem az órákra, és próbáltam minél érdekesebbé tenni őket. Eközben elkezdtem készülni a szóbelire, majd egyúttal az emelt szintű érettségire, mert beadtam angol szakra és oda alapkövetelmény volt.

Mind a kettő meg is lett, felvettek angol szakra, Veszprémbe. Levelezőn csináltam a szakot, mert nappalin még a másik egyetemen tanultam, mellette dolgoztam. Akkor még úgy gondoltam, hogy ez így menni fog, de az első év után sajnos kiderült számomra, hogy a mérnöki pálya nem nekem való, ezért azt az egyetemet elkezdtem hanyagolni. Az angolon végre voltak sikerélményeim, sikerültek a szűrővizsgák, az első évben csak filozófia történetből vágtak meg, de az is meglett következő évben, bár máig úgy gondolom, hogy nem a kérdésre válaszoltam :D

Imádtam ezt a szakot, a tanárok is nagyon jók voltak, egy-kettőt leszámítva, de hát ilyen mindenhol van. Eljutottunk a 3. év végére, következett a diploma. Volt egy tanárunk, mindenki utálta, mert nem volt normális, én barom meg megkértem, hogy legyen a konzulensem, mert egyszer tök jót beszélgettem vele. Én valami média dologról akartam írni, majd ő kitalálta, hogy írjam a nemzeti öntudat kialakulásáról (amit nem értettem, hogy miért, de hát ő a tanár). Semmit nem segített a szakdolgozatomban, a konzultációkon nem jelent meg, volt hogy 6 órát csesztem el azzal, hogy Sopronból elmentem Veszprémbe, majd haza a semmiért. A szakdoga leadása előtt sem válaszolt semmit az e-mailemre, majd írtam neki még egyszer, hogy WTF, majd erre azt írta, hogy vannak benne még hibák, de ha gondolom adjam le. Hát én úgy gondoltam, és leadtam.

Köszönhetően a kiváló rendszernek, első évben rosszul vették fel a tárgyainkat, ezért folyamatosan nőttek a tárgyainknak a száma az évekkel, ezért utolsó évben összesen 14 tárgyam volt, amit 2 hét alatt le kellett nyomni, mert aztán államvizsga. Az utolsó héten, az államvizsga előtt 3 vizsgám volt egy nap. Ezen a héten kiderült, hogy kedves konzulensem nem fogadta el a szakdogámat, azaz nem mehetek államvizsgázni, majd mivel kiderült, hogy kamuzott arról, hogy én nem is mutattam meg neki, mielőtt leadtam, újraolvasást kértek. Ennek az eredménye a 3 vizsgás napon lett meg, lenyomtam a két első vizsgát, átmentem, majd jött a hír, hogy mehetek államvizsgázni, király. Bementem a 3. vizsgámra, megbuktam, akkor mégsem mehetek államvizsgázni, mert ebből a tárgyból volt egy vizsga szombaton, de péntekig ki kellett kérni a végbizonyítványt, akkor mégsem lesz államvizsga. Elmentem a tanulmányi osztályra, ott azt mondták, hogy semmi gond, majd utólag leokézzák, ha meglesz a vizsga, király, vizsga meglett, abszolutórium meglett, van egy napom készülni az államvizsgára, mert hétfőn már írásbeli.

Elmentem hétfőn, megcsináltam a vizsgát, majd kedden mentünk szóbelizni. A mi vizsgabizottságunkat mindenki úgy hívta, hogy a halál brigád. Átlagéletkor 70 körül, ebből kettő anyanyelvi. Bementem, húztam. Irodalom, történelem elmegy, nyelvészetből kihúztam az utolsó tételt, na mondom ez bukó. Csak, hogy rövidre fogjam, mindenből megvágtak, plusz kiderült, hogy a szakdogámat sem írhattam volna abból a témából. Király, akkor még egy kör fél év múlva.

Konzulenst váltottam, és témát, majd nagyon sok segítséggel végre sikerült egy normális szakdogát írnom, ami 5ös lett, majd elmentem újra államvizsgázni. Most már csak egy para volt a bizottságban, az irodalom tanár, abból 2-es lettem, de a többi 4 és 5. Király, megvan az alapszak, akkor most mi legyen.

Mentem mesterszakra, ekkor már egy nyelviskolában tanítottam katonákat. Nagyon élveztem bár nagyon kemény volt, maga a munka is, mert Tatára kellett járnom, meg mivel nem voltam katona, egy csomó mindenben vakon voltam, de szerencsére a katonák sokat segítettek a magyar szakszavakkal kapcsolatban. Mikor mesterszakra kezdtem járni, akkor került elő a jelnyelv, és elhatároztam, hogy én erről fogom írni a szakdogám, de sajnos nem lehetett, mert ez külön nyelvnek számít és nem tudom lefedni a tanulmányaimmal. A konzulensem, akinél szerettem volna írni, azt mondta, hogy csak akkor vállal el, ha katonaiból írom. Végül is ezt a témát is imádtam, szóval nem esett nehezemre. Nagy meló volt, de összehoztam, majd leállamvizsgáztam, itt már simán. Diplomát még nem kaptam, mert kéne még egy nyelvvizsga, ami nyilván nem az angol.

Azóta is folyamatosan tanítok, és újabb és újabb módszereket próbálok kitalálni a különböző problémák megoldására, amelyből az egyik a szótanulás. A jelnyelvet nem adtam fel, mikor kiderült, hogy nem lehet a szakdoga témám, és folyamatosan csináltam a videókat, de egy percig nem gondoltam, hogy ebből tényleg lesz valami. Ehhez képest csak ebben az évben része voltam a Többlettél Projektnek és előadtam a TED-en. Remélem jövőre sikerül majd a módszert is teljesen kidolgozni, hogy egy magasabb szintre emelhessem ezt a dolgot.

Hát ez az én történetem, ha mást nem érek el ezzel, mint hogy legalább egy ember újragondolja azt, hogy érdemes-e újból és újból újrakezdeni, ha valami nem sikerül, akkor már megérte J