Manapság nagyon mennek ezek a motivációs előadások, nekem nem áll
szándékomban osztani az észt, hogy ki, mit, hogy csináljon, nem szeretnék olyan
közhelyeket sem beleírni egy könyvbe, vagy párnára nyomtatni, amit aztán
megveszel és rájössz, hogy ezek tulajdonképpen olyan evidenciák, amiket eddig
is tudtál. Nem vagyok sem milliomos, aki állítólag hajléktalan volt, sem pedig
egy duci kisfiú, aki testépítő lett, én csak egy angoltanár vagyok, aki egy
kicsit nagyobb kerülő úton ért el oda, ahol most van.
Szóval, kezdjük az elején.
Általános iskolában kezdtem el nyelvet tanulni, mivel Sopronban nőttem fel, németet kellett tanulnom. Nem volt ezzel semmi
baj, mert körülöttem mindenki németes volt, szóval összehasonlítási alapom sem
volt másik nyelvvel. Az általános iskolában, bár nem voltam egy tálentum, azért
csak megküzdöttem az alapokkal, és még annyira nem is voltam rossz (ha jól
emlékszem).
Majd a középiskolában már két
nyelvet kellett tanulnunk, mivel informatika tagozatos voltam, ez nyilván az
angol volt. Mivel nem voltam túl penge németből sem, csak ellavírozgattam
belőle, a szintfelmérésnél a gyengébbik csoportba kerültem. Szerintem a
némettel kapcsolatban itt pecsételődött meg a sorsom. A tanárunk egy kalap sz.r
volt, nem volt nyelvtanár, csak osztrák származású volt, és mivel kevés volt a
némettanár, meg mert ő volt az osztályfőnökünk, megkaptuk őt. Igazából abból a
szempontból tök jó volt, hogy tudjam milyen tanár soha nem akarok lenni,
ugyebár mindenki jó valamire, ha másnak nem, elrettentő példának. Szóval, sikeresen megutáltatta velem ezt a nyelvet, amit amúgy sem szerettem
túlságosan. Szerencsére csak 2 évig volt a tanárunk, aztán kaptunk egy igazi
némettanárt, akinél elkezdett javulni a teljesítményem, de már késő volt ahhoz,
hogy a némettel bármilyen szinten is elkezdjek foglalkozni.
Eközben elkezdtem angolt is
tanulni második nyelvként. A tanárunk nagyon szigorú volt, de nagyon jó
szakember és az alapokat, amiket tudok, tőle tanultam. Végre volt egy nyelv,
amiben elkezdtek sikerélményeim lenni, habár 5ös csak utolsó két évben voltam
belőle. Megtetszett az angol, és ahogy közeledett a középiskola vége, többen
nyelv vizsgáztak le belőle. Én is szerettem volna, ezért páran beiratkoztunk egy
angol tanfolyamra. Nekem kellett a nyelvvizsga, mert az egyik megjelölt
egyetemhez alapkövetelmény volt, a másiknál meg felvételizni kellett, mert ez
még a bolognai rendszer előtti időkben volt.
Tanultam, mint a gép. Abban az
időben (ez most tök olyan, mintha nagyapám írná:D) még nem volt ennyi
nyelvvizsga, úgyhogy mindenki a Rigó utcát választotta. Aki ismeri, az tudja,
hogy elég kemény 50 kérdéses teszt van az elején, szóval teszteztünk, fordítottunk
ezerrel, sajnos mégsem sikerült az írásbeli, csak a szóbeli, az is csak épp
hogy. Ez után háromszor mentem el, mindig a következő nyelvvizsgára, de
mindig megbuktam, nyilván ezzel lecsúsztam, arról a szakról, ahol ez
alapkövetelmény volt, ezért felvettek Mérnöktanár – Mérnökinformatikára, ahol a
diplomához elég lett volna a fél nyelvvizsgám, de ettől függetlenül az egyetem
mellett elmentem nyelvtanfolyamra, hogy háta majd most. Hát sajnos nem jött
össze akkor sem. Egy évvel később ismét megpróbáltam, és végre sikerült, már
annyira megszoktam, hogy mindig megvágtak, hogy mikor megnéztem az eredményt
először le sem esett, hogy 71% lett. Szóval végre átmentem, örültem, mint
állat, de egy nagy ürességet is éreztem magamban, hogy most akkor mi van?!
Azon a nyáron, édesanyám egyik
ismerőse megkért, hogy korrepetáljam a lányát angolból, szóval nyáron a TESCO
mellett nyomtam a magánórákat, akkor még teljesen amatőr szinten, de végül is
nem volt sikertelen, mert aztán lett még egy tanítványom. Talán emiatt
gondolkoztam el rajta, hogy mi lenne, ha megpróbálnám a felsőfokot. A
környezetemben senki sem beszélt felsőfokon angolból, így végre valamiben én
lehettem az első. Ezért elkezdtem felsőfok felkészítőre járni az egyetemen. Ezt
az órát kérvényezni kellett, mert mérnökként nekünk nem volt ilyen tárgyunk,
megkaptam az engedélyt és elmentem az első órára.
Nem tudom, ez mennyire van így ma, de
akkor ilyen hatalmas ellentét volt a mérnökök és a jogászok illetve közgazdászok
között, mert a jogászok és közgazdászok szerint a mérnökök alkeszok, a mérnökök
szerint pedig a jogászok és a közgázosok sznobok és pedálok. Mikor odaértem, tele volt a terem gazdászokkal, jogászokkal és nemzetközisekkel. Na mondom
f.sza, ki is néztek rendesen, hogy én mérnök vagyok, ráadásul én voltam az
egyetlen férfi a csoportban, mondjuk ezzel nyilván nem volt problémám. Később aztán nagyon jóban lettem mindenkivel :)
Amint az első sokkon túl voltam,
megérkezett a tanár, Ron, aki amerikai. Életemben nem beszéltem még azelőtt
anyanyelvivel, na mondom, most aztán beégek, de végül is tök jó volt. Vert a
szívem mint az állat, mikor meg kellett szólalni, de Ron nagyon jó fej volt,
segített, nem nézett hülyének, ha valamit nem tudtál és a többiek sem voltak
annyira pengék, úgyhogy megnyugodtam.
Ennek a félévnek a végén
jelentkeztem írásbeli nyelvvizsgára, elmentem és elsőre meglett. Meg is
lepődtem, a 6 középfok után. Pont ugyan ekkor keresett meg egy cég, hogy
tanítsak angolt csoportoknak. Hatalmas kihívás volt, de elfogadtam az
ajánlatot, mert végre volt normális munkám, nem csak matekot korrepetálgattam
középiskolásoknak. Rohadt sokat készültem az órákra, és próbáltam minél
érdekesebbé tenni őket. Eközben elkezdtem készülni a szóbelire, majd egyúttal
az emelt szintű érettségire, mert beadtam angol szakra és oda alapkövetelmény
volt.
Mind a kettő meg is lett,
felvettek angol szakra, Veszprémbe. Levelezőn csináltam a szakot, mert nappalin
még a másik egyetemen tanultam, mellette dolgoztam. Akkor még úgy gondoltam,
hogy ez így menni fog, de az első év után sajnos kiderült számomra, hogy a
mérnöki pálya nem nekem való, ezért azt az egyetemet elkezdtem hanyagolni. Az
angolon végre voltak sikerélményeim, sikerültek a szűrővizsgák, az első évben
csak filozófia történetből vágtak meg, de az is meglett következő évben, bár
máig úgy gondolom, hogy nem a kérdésre válaszoltam :D
Imádtam ezt a szakot, a tanárok
is nagyon jók voltak, egy-kettőt leszámítva, de hát ilyen mindenhol van.
Eljutottunk a 3. év végére, következett a diploma. Volt egy tanárunk, mindenki
utálta, mert nem volt normális, én barom meg megkértem, hogy legyen a
konzulensem, mert egyszer tök jót beszélgettem vele. Én valami média dologról
akartam írni, majd ő kitalálta, hogy írjam a nemzeti öntudat kialakulásáról
(amit nem értettem, hogy miért, de hát ő a tanár). Semmit nem segített a
szakdolgozatomban, a konzultációkon nem jelent meg, volt hogy 6 órát csesztem el
azzal, hogy Sopronból elmentem Veszprémbe, majd haza a semmiért. A szakdoga
leadása előtt sem válaszolt semmit az e-mailemre, majd írtam neki még egyszer,
hogy WTF, majd erre azt írta, hogy vannak benne még hibák, de ha gondolom adjam
le. Hát én úgy gondoltam, és leadtam.
Köszönhetően a kiváló
rendszernek, első évben rosszul vették fel a tárgyainkat, ezért folyamatosan
nőttek a tárgyainknak a száma az évekkel, ezért utolsó évben összesen 14
tárgyam volt, amit 2 hét alatt le kellett nyomni, mert aztán államvizsga. Az
utolsó héten, az államvizsga előtt 3 vizsgám volt egy nap. Ezen a héten
kiderült, hogy kedves konzulensem nem fogadta el a szakdogámat, azaz nem
mehetek államvizsgázni, majd mivel kiderült, hogy kamuzott arról, hogy én nem
is mutattam meg neki, mielőtt leadtam, újraolvasást kértek. Ennek az eredménye
a 3 vizsgás napon lett meg, lenyomtam a két első vizsgát, átmentem, majd jött a
hír, hogy mehetek államvizsgázni, király. Bementem a 3. vizsgámra, megbuktam,
akkor mégsem mehetek államvizsgázni, mert ebből a tárgyból volt egy vizsga
szombaton, de péntekig ki kellett kérni a végbizonyítványt, akkor mégsem lesz
államvizsga. Elmentem a tanulmányi osztályra, ott azt mondták, hogy semmi gond,
majd utólag leokézzák, ha meglesz a vizsga, király, vizsga meglett,
abszolutórium meglett, van egy napom készülni az államvizsgára, mert hétfőn már
írásbeli.
Elmentem hétfőn, megcsináltam a vizsgát, majd kedden mentünk szóbelizni. A mi vizsgabizottságunkat mindenki úgy
hívta, hogy a halál brigád. Átlagéletkor 70 körül, ebből kettő anyanyelvi.
Bementem, húztam. Irodalom, történelem elmegy, nyelvészetből kihúztam az utolsó
tételt, na mondom ez bukó. Csak, hogy rövidre fogjam, mindenből megvágtak,
plusz kiderült, hogy a szakdogámat sem írhattam volna abból a témából. Király,
akkor még egy kör fél év múlva.
Konzulenst váltottam, és témát, majd nagyon sok segítséggel végre sikerült egy normális szakdogát írnom, ami 5ös
lett, majd elmentem újra államvizsgázni. Most már csak egy para volt a
bizottságban, az irodalom tanár, abból 2-es lettem, de a többi 4 és 5. Király, megvan az alapszak, akkor most mi legyen.
Mentem mesterszakra, ekkor már
egy nyelviskolában tanítottam katonákat. Nagyon élveztem bár nagyon kemény
volt, maga a munka is, mert Tatára kellett járnom, meg mivel nem voltam katona, egy csomó mindenben vakon voltam, de szerencsére a katonák sokat segítettek a
magyar szakszavakkal kapcsolatban. Mikor mesterszakra kezdtem járni, akkor
került elő a jelnyelv, és elhatároztam, hogy én erről fogom írni a szakdogám,
de sajnos nem lehetett, mert ez külön nyelvnek számít és nem tudom lefedni a
tanulmányaimmal. A konzulensem, akinél szerettem volna írni, azt mondta, hogy
csak akkor vállal el, ha katonaiból írom. Végül is ezt a témát is imádtam,
szóval nem esett nehezemre. Nagy meló volt, de összehoztam, majd
leállamvizsgáztam, itt már simán. Diplomát még nem kaptam, mert kéne még egy
nyelvvizsga, ami nyilván nem az angol.
Azóta is folyamatosan tanítok, és
újabb és újabb módszereket próbálok kitalálni a különböző problémák
megoldására, amelyből az egyik a szótanulás. A jelnyelvet nem adtam fel, mikor
kiderült, hogy nem lehet a szakdoga témám, és folyamatosan csináltam a videókat,
de egy percig nem gondoltam, hogy ebből tényleg lesz valami. Ehhez képest csak
ebben az évben része voltam a Többlettél Projektnek és előadtam a TED-en.
Remélem jövőre sikerül majd a módszert is teljesen kidolgozni, hogy egy
magasabb szintre emelhessem ezt a dolgot.
Hát ez az én történetem, ha mást
nem érek el ezzel, mint hogy legalább egy ember újragondolja azt, hogy érdemes-e újból és újból újrakezdeni, ha valami nem sikerül, akkor már megérte J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése