Hogyan lettem dalszövegíró?

Ha már leírtam, hogyan lettem angoltanár, gondoltam leírom ezt is, mert ez sem egy olyan dolog volt az életemben, amire egész életemben készültem.

Az egész 2007-ben kezdődött, amikor még toltam a mérnöktanár szakot, és az egyik nyári vizsgaidőszakban együtt vizsgáztam Palej Nikivel, mert akkor még ő is mérnökinfón volt. Programozásból vizsgáztunk, nálunk az volt az egyik mumus, mind a ketten meg is buktunk belőle :D Míg kint vártuk az eredményt összehaverkodtunk, utána meg együtt szidtuk a rendszert és felvettük egymást MSN-en (akkor a facebook még a kanyarban sem volt). Elkezdtünk beszélgetni, majd kiderült, hogy szeret énekelni, csak a szülei nem nagyon támogatják ezt a projektet.

Mivel szerintem jó hangja van, én bátorítottam, hogy foglalkozzon vele és akkoriban volt egy közösségi oldal, amit úgy hívtak, hogy Barátikör.com. Itt rátaláltam Honecz Istvánra, aki mostanra már egy tehetséges színész-énekes lett, és összehoztam Nikinek egy duettet vele. Később Nikit megtalálta egy producer (aki egyébként egy gyökér volt, de lényegtelen) és elkezdett neki zenéket csinálni, és mivel én akkor foglalkoztam az angollal Niki megkért, hogy egy magyar szöveget fordítsak le angolra, ekkor született meg az első dalunk a Serendipity (https://www.youtube.com/watch?v=xtZ3XOuhD5k ) 

Ez a dal underground körökben elég nagy siker volt, de igazából én ebből túl sok mindent nem éreztem. Nikinek írogattam szövegeket, majd egyszer megkeresett egy Dj, hogy írjak egy magyar szövegre egy angol verziót. De nem volt sok időm, mert hétvégén már fel akarták venni, ez volt pénteken ( az ilyet amúgy imádom). Elküldtem a szöveget, majd kiderült, hogy szerencsétlen nem tud angolul, de az énekes sem, úgyhogy énekeljem fel a szöveget (!!!). Ez két okból volt ciki, egyrészt rohadtul nincs hangom, másrészt éppen egy szülinapi buliba tartottunk. Szóval az lett, hogy az egyik telefonon néztem a szöveget, a másikon ment a zene, a harmadikba meg énekeltem (!!!), kint az udvaron, egy mozgásérzékelős lámpa előtt, úgyhogy valakinek mindig mászkálnia kellett, hogy lássam a szöveget. Elkészült a dal, tök örültem neki, végre egy klippes szám, de nem linkelem be, mert szociális öngyilkosság lenne :D

Ez után kiderült, hogy ez a srác együtt dolgozik a Desperádó zenekar producerével és nem sokkal később, még abban az évben megkerestek, hogy csináljam meg az egyik albumukat angolul. Nagyon örültem a felkérésnek, de pont vizsgaidőszak előtt volt és akkor kezdtem el a második egyetemet, mellette dolgoztam, ezért nem vállaltam el. (ezt azóta is sajnálom).

Ez után megint kisebb hallgatás volt, majd, két dolog is történt. Bogi édesapjának van egy cége Győrben, ahol az egyik tanítványom dolgozik. Bogi abban az évben kapott egy szerepet az Indián c. filmben, amihez Kovacsics Ádám (Unique) írt egy dalt, és szerettek volna rá egy angol szöveget, ez lett a Fire ( https://soundcloud.com/zenerecords/bogi-fire-jamie-vee-mix ).

Ez után megkeresett Tóth G. Zoltán, ekkor még nem tudtam ki ő, majd kért tőlem egy szöveget, ez mint később kiderült Gáspár Laci – Nobody says c. dala lett ( https://www.youtube.com/watch?v=Y_2uDkgb19w ), aminek a magyar verziója, a Szeretet él, versenyzett 2013-ban a dalban.

Ismét csend, majd 2013 nyarán Zoli ismét megkeresett a We all-al. Először teljesen más volt a koncepció, mint amilyen a dal végül lett, de örülök a változtatásnak. Tőlem teljesen függetlenül kereste meg Bogi-t, hogy énekelje el, és itt a kör bezárult.

2005 óta vagyok Eurovízió fan, mert nem csak a dalok, de a különböző nyelvek is tök érdekesek, és amióta szöveget írok ez az egyik álmom, hogy egy dalom oda kijusson. Mikor jelentkeztünk a Dal-ba a We all-al én teljesen el is felejtettem, majd mikor kiderült, hogy bent vagyunk, el sem tudom mondani, hogy mit éreztem. Az volt a vágyam, hogy legalább az első körön jussunk túl, és végül sikerült bekerülni a döntőbe és onnan a top4-be, majd végül is 2.-ként végeztünk, de én így is hihetetlen boldog voltam akkor. Habár 2014 legjátszottabb dala volt, és a MAHASZ-on is vezette a slágerlistákat, nekem mégis az volt a legnagyobb öröm, amikor a keresztlányom kihozta a tabletjét, és láttam, hogy a We all-t hallgatja, amit betett a youtube lejátszási listájába, vagy, amikor a másik keresztlányom felhív telefonon, hogy elmondja, hogy a kedvenc számát én írtam, vagy, amikor a barátaim küldenek nekem egy videót, amin a We all-t üvöltik, vagy amikor megszólal egy buliban és látom, hogy az emberek szeretik, vagy amikor edzésen az edzőm mindenkinek elmondja, hogy én írtam. (bár ez rohadtul zavarba hoz, de azért jól esik)

Mikor lement ez az egész Dal mizéria, jött az újabb dal, szintén Bogival. Ez volt a Feels so right. Mikor néztem a TV-t egyik alkalommal láttam egy reklámot, amiben Radics Gigi egyik dala szólt. Elgondolkodtam, hogy milyen király lenne, ha egyszer az én dalom is ott szólna, és nem telt bele sok idő, meghallottam a Feels so right-ot a Cetelem reklámjában, majd a We all-t a Borsban. Hihetetlen volt J

Ez után a 2015-ös Dal-ra már több dalban is közreműködtem. Írtam az Arizóna zenekarnak egy szöveget Reborn címmel (https://www.youtube.com/watch?v=Fc5_JAZePRs ), ami sajnos nem került be, viszont két dal igen. Péter Barbi – Listen to the Universe (https://www.youtube.com/watch?v=CqeaYbiViPI ) és Bogi – World of violence (https://www.youtube.com/watch?v=-2KpHCW6Ybs ). Nagyon bíztam mind a két dalban, de úgy gondoltam, hogy Bogi ezzel a dallal ki tud jutni. Sajnos volt egy tök ugyanilyen témájú dal egy másik Bogi-tól, ami eléggé rontotta az esélyeket és végül a 2. körben elvéreztünk.

2016-os Dal kimaradt, nem jutott be dalom, de igazából annyira nem is bántam, jó volt egy kicsit megint úgy nézni a műsort, hogy kimondhatom a véleményem, mert nem versenyzik dalom és nem hat furának, ha egy dalt lefikázok :D. Mondjuk volt egy felkérésem egy viszonylag ismert énekestől, de azóta sem tudom mi van azzal a dallal, mert azóta sem válaszolt.

 Szóval ebből a szempontból csendes volt a 2015-ös év, de sikerült együtt dolgoznom Joni-val, aki szintén a Dal-ban tűnt fel 2014-ben. Imádtam a Waterfalls-t (https://www.youtube.com/watch?v=DkOl5Ea2xOE ), szerintem Joninak hihetetlen jó hangja van és egyébként egy nagyon kedves ember, abszolút nincs magától elszállva, sokan példát vehetnének róla. Szóval vele nyáron lekészült a Wildfire c. dal, aminek én írtam a szövegét, Joni a dallamot, a Senseekers pedig a zenéjét. (https://www.youtube.com/watch?v=EpmdaG00LVA ) Mivel a kiadó, aki ezt kiadta, egy kalap sz.r semmi promója nem volt a dalnak azon kívül, hogy én elküldtem a Soproni Nap rádiónak, ahol tök jó fejek voltak és lejátszották. Ugyanebben az évben megcsináltuk az Arizónával a Cloud 9 c. dalt, amit szintén nagyon szeretek (https://www.youtube.com/watch?v=Kpb24DK2RK4 )

2016-ban elég sok minden megváltozott szövegírás szempontjából. Nagyon sokan kihasználták azt, hogy számomra nem elsődleges egy dalnál, hogy mennyit fizetnek érte, hanem azért csinálom, mert szeretem és szeretnék minél jobb dalokat csinálni és együtt dolgozni minél több emberrel. Ezért meg kellett válnom néhány embertől, mert kicsit már elegem lett az egészből, hogy csak akkor kellek, ha valamit fordítani kell, vagy írni kell egy szöveget, de végre, amikor nekem is lenne valami előnyöm a dologból kihátrálnak mögülem. Szóval ezt így befejeztem, nem írok szöveget ilyen embereknek, nem ebből élek, nem ebből fizetem a csekkeket.

Még 2015 nyarán Zoli ismét megkeresett, hogy lenne egy újabb dal, és akkor nem sejtettem még, hogy ez a dal lesz az, ami bejut most a DAL 2017-be Pál Benjámin előadásában. (https://www.youtube.com/watch?v=JHZwDbULj0U )

Nagyon büszke vagyok erre a dalra, egy apa fiú kapcsolatról szól, úgy írtam meg, hogy elképzeltem, hogy milyen lenne, ha lenne egy kisfiam, és hogy milyennek kellene lennie egy egészséges és jó apa-fiú kapcsolatnak, amiben nekem sajnos nem volt részem. Úgy gondolom, hogy sikerült, és nem sok ilyen témájú dal van, szóval remélem sikeres lesz a versenyen.

Hát így lettem dalszövegíró, sosem készültem annak, és sosem foglalkoztam ezzel, egyszerűen szerettem és szeretem a zenét és az angolt és ez a kettő, meg egy kis szerencse összehozta nekem ezt a tök jó hobbit. Mert nekem ez hobbi, és nem is akarom, hogy más legyen. Nem akarok ebből élni, mint sok, ismert szövegíró, nem akarom, hogy ez a pénzről szóljon, mert akkor már nem szívből csinálnám. 

Hogyan lettem angoltanár?

 Manapság nagyon mennek ezek a motivációs előadások, nekem nem áll szándékomban osztani az észt, hogy ki, mit, hogy csináljon, nem szeretnék olyan közhelyeket sem beleírni egy könyvbe, vagy párnára nyomtatni, amit aztán megveszel és rájössz, hogy ezek tulajdonképpen olyan evidenciák, amiket eddig is tudtál. Nem vagyok sem milliomos, aki állítólag hajléktalan volt, sem pedig egy duci kisfiú, aki testépítő lett, én csak egy angoltanár vagyok, aki egy kicsit nagyobb kerülő úton ért el oda, ahol most van.

Szóval, kezdjük az elején. Általános iskolában kezdtem el nyelvet tanulni, mivel Sopronban nőttem fel, németet kellett tanulnom. Nem volt ezzel semmi baj, mert körülöttem mindenki németes volt, szóval összehasonlítási alapom sem volt másik nyelvvel. Az általános iskolában, bár nem voltam egy tálentum, azért csak megküzdöttem az alapokkal, és még annyira nem is voltam rossz (ha jól emlékszem).

Majd a középiskolában már két nyelvet kellett tanulnunk, mivel informatika tagozatos voltam, ez nyilván az angol volt. Mivel nem voltam túl penge németből sem, csak ellavírozgattam belőle, a szintfelmérésnél a gyengébbik csoportba kerültem. Szerintem a némettel kapcsolatban itt pecsételődött meg a sorsom. A tanárunk egy kalap sz.r volt, nem volt nyelvtanár, csak osztrák származású volt, és mivel kevés volt a némettanár, meg mert ő volt az osztályfőnökünk, megkaptuk őt. Igazából abból a szempontból tök jó volt, hogy tudjam milyen tanár soha nem akarok lenni, ugyebár mindenki jó valamire, ha másnak nem, elrettentő példának. Szóval, sikeresen megutáltatta velem ezt a nyelvet, amit amúgy sem szerettem túlságosan. Szerencsére csak 2 évig volt a tanárunk, aztán kaptunk egy igazi némettanárt, akinél elkezdett javulni a teljesítményem, de már késő volt ahhoz, hogy a némettel bármilyen szinten is elkezdjek foglalkozni.

Eközben elkezdtem angolt is tanulni második nyelvként. A tanárunk nagyon szigorú volt, de nagyon jó szakember és az alapokat, amiket tudok, tőle tanultam. Végre volt egy nyelv, amiben elkezdtek sikerélményeim lenni, habár 5ös csak utolsó két évben voltam belőle. Megtetszett az angol, és ahogy közeledett a középiskola vége, többen nyelv vizsgáztak le belőle. Én is szerettem volna, ezért páran beiratkoztunk egy angol tanfolyamra. Nekem kellett a nyelvvizsga, mert az egyik megjelölt egyetemhez alapkövetelmény volt, a másiknál meg felvételizni kellett, mert ez még a bolognai rendszer előtti időkben volt.

Tanultam, mint a gép. Abban az időben (ez most tök olyan, mintha nagyapám írná:D) még nem volt ennyi nyelvvizsga, úgyhogy mindenki a Rigó utcát választotta. Aki ismeri, az tudja, hogy elég kemény 50 kérdéses teszt van az elején, szóval teszteztünk, fordítottunk ezerrel, sajnos mégsem sikerült az írásbeli, csak a szóbeli, az is csak épp hogy. Ez után háromszor mentem el, mindig a következő nyelvvizsgára, de mindig megbuktam, nyilván ezzel lecsúsztam, arról a szakról, ahol ez alapkövetelmény volt, ezért felvettek Mérnöktanár – Mérnökinformatikára, ahol a diplomához elég lett volna a fél nyelvvizsgám, de ettől függetlenül az egyetem mellett elmentem nyelvtanfolyamra, hogy háta majd most. Hát sajnos nem jött össze akkor sem. Egy évvel később ismét megpróbáltam, és végre sikerült, már annyira megszoktam, hogy mindig megvágtak, hogy mikor megnéztem az eredményt először le sem esett, hogy 71% lett. Szóval végre átmentem, örültem, mint állat, de egy nagy ürességet is éreztem magamban, hogy most akkor mi van?!

Azon a nyáron, édesanyám egyik ismerőse megkért, hogy korrepetáljam a lányát angolból, szóval nyáron a TESCO mellett nyomtam a magánórákat, akkor még teljesen amatőr szinten, de végül is nem volt sikertelen, mert aztán lett még egy tanítványom. Talán emiatt gondolkoztam el rajta, hogy mi lenne, ha megpróbálnám a felsőfokot. A környezetemben senki sem beszélt felsőfokon angolból, így végre valamiben én lehettem az első. Ezért elkezdtem felsőfok felkészítőre járni az egyetemen. Ezt az órát kérvényezni kellett, mert mérnökként nekünk nem volt ilyen tárgyunk, megkaptam az engedélyt és elmentem az első órára.

Nem tudom, ez mennyire van így ma, de akkor ilyen hatalmas ellentét volt a mérnökök és a jogászok illetve közgazdászok között, mert a jogászok és közgazdászok szerint a mérnökök alkeszok, a mérnökök szerint pedig a jogászok és a közgázosok sznobok és pedálok. Mikor odaértem, tele volt a terem gazdászokkal, jogászokkal és nemzetközisekkel. Na mondom f.sza, ki is néztek rendesen, hogy én mérnök vagyok, ráadásul én voltam az egyetlen férfi a csoportban, mondjuk ezzel nyilván nem volt problémám. Később aztán nagyon jóban lettem mindenkivel :)

Amint az első sokkon túl voltam, megérkezett a tanár, Ron, aki amerikai. Életemben nem beszéltem még azelőtt anyanyelvivel, na mondom, most aztán beégek, de végül is tök jó volt. Vert a szívem mint az állat, mikor meg kellett szólalni, de Ron nagyon jó fej volt, segített, nem nézett hülyének, ha valamit nem tudtál és a többiek sem voltak annyira pengék, úgyhogy megnyugodtam.

Ennek a félévnek a végén jelentkeztem írásbeli nyelvvizsgára, elmentem és elsőre meglett. Meg is lepődtem, a 6 középfok után. Pont ugyan ekkor keresett meg egy cég, hogy tanítsak angolt csoportoknak. Hatalmas kihívás volt, de elfogadtam az ajánlatot, mert végre volt normális munkám, nem csak matekot korrepetálgattam középiskolásoknak. Rohadt sokat készültem az órákra, és próbáltam minél érdekesebbé tenni őket. Eközben elkezdtem készülni a szóbelire, majd egyúttal az emelt szintű érettségire, mert beadtam angol szakra és oda alapkövetelmény volt.

Mind a kettő meg is lett, felvettek angol szakra, Veszprémbe. Levelezőn csináltam a szakot, mert nappalin még a másik egyetemen tanultam, mellette dolgoztam. Akkor még úgy gondoltam, hogy ez így menni fog, de az első év után sajnos kiderült számomra, hogy a mérnöki pálya nem nekem való, ezért azt az egyetemet elkezdtem hanyagolni. Az angolon végre voltak sikerélményeim, sikerültek a szűrővizsgák, az első évben csak filozófia történetből vágtak meg, de az is meglett következő évben, bár máig úgy gondolom, hogy nem a kérdésre válaszoltam :D

Imádtam ezt a szakot, a tanárok is nagyon jók voltak, egy-kettőt leszámítva, de hát ilyen mindenhol van. Eljutottunk a 3. év végére, következett a diploma. Volt egy tanárunk, mindenki utálta, mert nem volt normális, én barom meg megkértem, hogy legyen a konzulensem, mert egyszer tök jót beszélgettem vele. Én valami média dologról akartam írni, majd ő kitalálta, hogy írjam a nemzeti öntudat kialakulásáról (amit nem értettem, hogy miért, de hát ő a tanár). Semmit nem segített a szakdolgozatomban, a konzultációkon nem jelent meg, volt hogy 6 órát csesztem el azzal, hogy Sopronból elmentem Veszprémbe, majd haza a semmiért. A szakdoga leadása előtt sem válaszolt semmit az e-mailemre, majd írtam neki még egyszer, hogy WTF, majd erre azt írta, hogy vannak benne még hibák, de ha gondolom adjam le. Hát én úgy gondoltam, és leadtam.

Köszönhetően a kiváló rendszernek, első évben rosszul vették fel a tárgyainkat, ezért folyamatosan nőttek a tárgyainknak a száma az évekkel, ezért utolsó évben összesen 14 tárgyam volt, amit 2 hét alatt le kellett nyomni, mert aztán államvizsga. Az utolsó héten, az államvizsga előtt 3 vizsgám volt egy nap. Ezen a héten kiderült, hogy kedves konzulensem nem fogadta el a szakdogámat, azaz nem mehetek államvizsgázni, majd mivel kiderült, hogy kamuzott arról, hogy én nem is mutattam meg neki, mielőtt leadtam, újraolvasást kértek. Ennek az eredménye a 3 vizsgás napon lett meg, lenyomtam a két első vizsgát, átmentem, majd jött a hír, hogy mehetek államvizsgázni, király. Bementem a 3. vizsgámra, megbuktam, akkor mégsem mehetek államvizsgázni, mert ebből a tárgyból volt egy vizsga szombaton, de péntekig ki kellett kérni a végbizonyítványt, akkor mégsem lesz államvizsga. Elmentem a tanulmányi osztályra, ott azt mondták, hogy semmi gond, majd utólag leokézzák, ha meglesz a vizsga, király, vizsga meglett, abszolutórium meglett, van egy napom készülni az államvizsgára, mert hétfőn már írásbeli.

Elmentem hétfőn, megcsináltam a vizsgát, majd kedden mentünk szóbelizni. A mi vizsgabizottságunkat mindenki úgy hívta, hogy a halál brigád. Átlagéletkor 70 körül, ebből kettő anyanyelvi. Bementem, húztam. Irodalom, történelem elmegy, nyelvészetből kihúztam az utolsó tételt, na mondom ez bukó. Csak, hogy rövidre fogjam, mindenből megvágtak, plusz kiderült, hogy a szakdogámat sem írhattam volna abból a témából. Király, akkor még egy kör fél év múlva.

Konzulenst váltottam, és témát, majd nagyon sok segítséggel végre sikerült egy normális szakdogát írnom, ami 5ös lett, majd elmentem újra államvizsgázni. Most már csak egy para volt a bizottságban, az irodalom tanár, abból 2-es lettem, de a többi 4 és 5. Király, megvan az alapszak, akkor most mi legyen.

Mentem mesterszakra, ekkor már egy nyelviskolában tanítottam katonákat. Nagyon élveztem bár nagyon kemény volt, maga a munka is, mert Tatára kellett járnom, meg mivel nem voltam katona, egy csomó mindenben vakon voltam, de szerencsére a katonák sokat segítettek a magyar szakszavakkal kapcsolatban. Mikor mesterszakra kezdtem járni, akkor került elő a jelnyelv, és elhatároztam, hogy én erről fogom írni a szakdogám, de sajnos nem lehetett, mert ez külön nyelvnek számít és nem tudom lefedni a tanulmányaimmal. A konzulensem, akinél szerettem volna írni, azt mondta, hogy csak akkor vállal el, ha katonaiból írom. Végül is ezt a témát is imádtam, szóval nem esett nehezemre. Nagy meló volt, de összehoztam, majd leállamvizsgáztam, itt már simán. Diplomát még nem kaptam, mert kéne még egy nyelvvizsga, ami nyilván nem az angol.

Azóta is folyamatosan tanítok, és újabb és újabb módszereket próbálok kitalálni a különböző problémák megoldására, amelyből az egyik a szótanulás. A jelnyelvet nem adtam fel, mikor kiderült, hogy nem lehet a szakdoga témám, és folyamatosan csináltam a videókat, de egy percig nem gondoltam, hogy ebből tényleg lesz valami. Ehhez képest csak ebben az évben része voltam a Többlettél Projektnek és előadtam a TED-en. Remélem jövőre sikerül majd a módszert is teljesen kidolgozni, hogy egy magasabb szintre emelhessem ezt a dolgot.

Hát ez az én történetem, ha mást nem érek el ezzel, mint hogy legalább egy ember újragondolja azt, hogy érdemes-e újból és újból újrakezdeni, ha valami nem sikerül, akkor már megérte J

Kutya teória (Present Perfect - Past Simple)

Helló mindenki!

Régen jártam itt, szóval gondoltam dobok egy posztot az aktuális agymenésemről, mint 2016 első posztja, mármint persze a blogomon.

Aki már tanult nálam, tudja, hogy szeretek rajzolni, és amennyire szeretek annyira nem tudok :D 

Szóval a most következő ábra művészeti kvalitásait kéretik figyelmen kívül hagyni. Amiről beszélni fogok, vagyis írni, az a Present Perfect és a Past Simple közötti kapcsolat, vagy ellentét, kinek hogy tetszik. Ezt már valamelyik posztban láthattátok, de megszületett rá egy rajz, ami talán kicsit szemlélteti  a dolgokat.

Íme:

Nem röhög, együtt érez :D Szóval akkor elmondanám mi látható a képen, mert nem hibáztatnék senkit, ha ez nem lenne egyértelmű elsőre. Ez a nagy négyszög egy udvar, amiben van egy kutya (igen az egy kutya), az udvarnak van két kapuja és kint pedig áll egy emberke, ami pedig te vagy (igen te).

A lényeg az, hogy az udvar jelképezi a múltat, azon kívül van a jelen, a két kapu pedig az idő. Mint azt már írtam meg gondolom, akik angolt tanultak tudják is, hogy a Present Perfect Simple egy olyan igeidő, ami múltban történt, de van valamilyen kapcsolata a jelennel, ezt jelképezi a nyíl.

Ha nyitva van a kapu, azaz, nincsen a mondatban konkrétan múltbéli időpont akkor belátunk az utcáról az udvarba, szóval látjuk hogy a kutya mit csinálta az udvaron.

Pl.: A kutya ásott egy lyukat. – ez a mondat eredetileg a kutyák egy más tevékenységére utalt volna, de cenzúráznom kellett, bocsi :D

The dog has dug a hole.

Nyitva a kapu, nincs időpont, belátunk az udvarra, van kapcsolat a jelennel, mert mondjuk látjuk a lyukat. Minket pont nem érdekel, hogy a kutya ezt mikor ásta, csak azt hogy ott van.

A múlt időnél becsukódnak a kapuk ezért nem lesz kapcsolata a jelennel, ezért bármit is csinált a kutya, annak nincs kapcsolata a jelennel. Mert ugye, ha zárt ajtónál ás egy lyukat, akkor azt lehet, hogy betemetik mire kinyílik az ajtó, szóval nem az eredménye a lényeg, hanem az idő.

A kutya tegnap ásott egy lyukat.

The dog dug a hole yesterday.

Az időponttal bezártuk a kaput, nem látunk be, nem látjuk az eredményét, nincs kapcsolat a jelennel, a lényeg, az időn van J

Remélem érthető volt.

Csőváz!

Olyan és mint - hogy is van ez?

Ezt a két szót gyakran keverjük, mármint nem a kettőt, hanem a két szó angol változatait egymással. Mint olyan sokszor, az angolban erre a két szóra is több féle megfelelő létezik és a használatuk eltér egymástól.

olyan:

A „so” és a „such” az egyik páros, amit a többség hajlamos keverni. Mind a kettő azt jelenti, hogy olyan, de mind a kettőt más szerkezetekben használjuk.

·         so: melléknévi szerkezetekben használjuk, tehát utána melléknév áll. A jelzős főnévi szerkezetekben, ahol főnév előtt áll, ott NEM használhatjuk.

o   You look so elegant today. – Olyan elegáns vagy ma.

Ha mellékmondat jön utána, szóval a mondatban az szerepel, hogy „olyan…, hogy” akkor a következő módon használjuk.

o   This film was so boring that I almost fell asleep. – Ez a film olyan unalmas volt, hogy majdnem elaludtam.

·         such: főnévi szerkezetekben használjuk, tehát utána főnév áll. Ha a főnév megszámlálható, akkor teszünk egy a/an határozatlan névelőt, ha viszont megszámlálhatatlan, vagy többes számú, akkor értelem szerűen nem használjuk őket.

o   This was such a boring film. – Olyan unalmas volt ez a film.

o   These are such boring books. – Olyan unalmasak ezek a könyvek.

Ha mellékmondat jön utána, szóval a mondatban az szerepel, hogy „olyan…, hogy” akkor a következő módon használjuk.

·         This was such a boring film that I almost fell asleep. – Ez egy olyan unalmas film volt, hogy majdnem elaludtam.

olyan…,mint:

Az olyan, mint egy külön szerkezet, ilyenkor az „as”-t használjuk az olyanra és a mint-re is, kettőjük között pedig alapfokú melléknév áll, mivel gyakorlatilag ez az alapfokú összehasonlításnál használt szerkezet.

·         This book is as expensive as that one. – Ez a könyv olyan drága, mint az.

Ezt a szerkezetet azért lehet összekeverni a so…that szerkezettel, mert, ahogy balról jobbra olvassuk a mondatot először az olyannal találkozunk és angolban azt inkább fordítjuk so-nak, mint as-nek, mivel az as alapvetően azt jelenti, hogy mint, csak ebben a szerkezetben jelenti azt hogy olyan.

mint:

·         like: két dolog összehasonlítására használjuk, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy két dolog hasonlít egymáshoz. Nem használunk melléknevet.

o   He swims like a fish – Úgy úszik, mint egy hal.

·         than: két dolog összehasonlítására használjuk középfokú melléknevekkel, itt a like-tól eltérően nem a hasonlóságot, hanem pont az eltérést fejezzük ki.

o   He swims faster than a fish. – Gyorsabban úszik, mint egy hal.

·         such as: sokszor használunk helyette like-ot, de a hivatalos szabály az, hogy akkor használjuk, ha egyes dolgok egy csoportba tartozását fejezzük ki, vagy egyes dolgokra példákat hozunk fel.

o   I like sport cars, such as Porche and Ferrari

·         as: álatlában foglalkozásokra, vagy funkciókra utal és inkább „-ként”-nek fordítjuk, mint mintnek

o   He works as a waiter. – Pincérként dolgozik.

·         such as Vs like

o   I like sport cars such as Porche and Ferrari – A Porche és a Ferrari beletartozik azokba az autókba, amiket szeretek.

o   I like sport cars like Porche and Ferrari – A Porche-hoz és a Ferrari-hoz hasonló sport autókat szeretek.

·         like VS as

o   I am your friend, and as your friend I advise you to be careful.
- barátként az én feladatom, hogy azt tanácsoljam, hogy légy óvatos 

o   I don't know you, but like your friend, I advise you to be careful. –                      a barátodhoz hasonlóan azt tanácsolom, hogy légy óvatos

To have és to be

Észrevettem, hogy a magyaroknak ez a két szó eléggé nagy kavarodásokat tud okozni, mert a magyar nyelvben mind a két szót úgy fordítjuk, hogy van. Ha nem fordítjuk bele magyarul a személyes névmást, azaz, nem azt mondjuk, hogy „Nekem van egy autóm”, hanem csak annyit, hogy „Van egy autóm”, ami sokkal gyakoribb, akkor az rendszerint a to be (létige) valamelyik alakja lesz az angol mondatban. Az is nehezíti ezt az egészet, hogy a birtokos személy rag a főnéven van, ami a mondat végén van, azaz nem azzal találkozol először, mint ahogy az angol mondatnak kellene kezdődnie.

Ez ugye azért történik, mert a magyar nyelvben a szórend gyakorlatilag tök mindegy, mivel ragokat és jeleket használ az egyes mondatrészek megkülönböztetésére, tehát az igét bárhova teszem, arról mindig lehet tudni, hogy egy ige. Az angolban viszont ez nem így van, nincsenek ragok, amik megmondják, hogy melyik az ige, ezért meghatározott helye van a mondatban. Ha nem erre a helyre kerül, akkor nem lesz értelmes a mondat, vagy ha éppen az igei jelentés mellett van más jelentése is a szónak, akkor meg más lesz az értelme, mert nem a saját helyén áll.

Az a probléma, hogy amikor elkezdünk angolul beszélni, először a saját anyanyelvünk mondatait próbáljuk lefordítani fejben, de mivel gyorsan akarjuk, elkezdjük tükörben, viszont még ha a szórend véletlenül meg is egyezik sem biztos, hogy jól fogjuk lefordítani.

Sajnos ebből a szempontból nagy szívás a magyar nyelv, mert gyakorlatilag nem hasonlít semmilyen nyelvre a környékünkön, ha pl németek lennénk, nem lenne ezzel a két igével problémánk.

Ahhoz, hogy ne vétsünk ilyen hibákat elkerülhetetlen gyakorolni ezeket az igéket, ha nem megy szóban akkor először írásban.

Viszont ami kicsit segíthet, hogy mondat elején nem szerepel a „van” vagy a „vannak” ha létezésről beszélünk. Ha létezést akarunk vele kifejezni, akkor mindig személyes névmással kezdődik vagy határozóval illetve jelzővel:

Ők otthon vannak. – személyes névmás  (They are at home)

Okos vagy. – jelző (You are clever)

Otthon van. – határozó (He is at home)

Itt lehet olyan eset is, amikor egyáltalán nincs ige a mondatban, ez egyesszám 3. személyben fordul elő, ezt nem szoktuk összekeverni a "have"-vel, viszont nagyon gyakran ilyenkor az angol mondatból is kimarad a létige:

Ő okos. - He is clever. - ha a magyarban nincs ige a mondatban, de van alany, akkor az ige biztos, hogy "to be" lesz.

Ha birtoklást fejezünk ki, akkor viszont a „van” és „vannak” a mondat elején lesznek, ha nem használunk személyes névmást:

Van egy autóm. – I have a car.

Vannak könyveim a polcon. – I have books on the shelf.

Itt még arra kell figyelni, hogy magyarban a „van” és „vannak” a birtokolt tárgyakkal kell hogy összhangban legyen, viszont az angolban a birtokossal, mivel az angolban az alanyhoz egyeztetjük az igét.

Reported Speech igeidő eltolás

Aki tanulta már a függő beszédet, azt tudja, hogy a reported speech-ben, ha a főmondatban múlt idő van, akkor a mellékmondat idejét el kell tolni a legtöbb esetben. Azt, hogy miért, már leírtam egy korábbi posztban. Aki nem akar a logikájával foglalkozni, hogy miért is kell eltolni, csak simán meg akarja tanulni az igeidő eltolást, annak itt egy könnyű módszer.

Mostanában, mióta tanítottam a kicsiket, használom a vonatos példát egy mondatra, amit sok tanár használ és egyébként tök jó, mert eléggé vizuális példa.

Szóval képzeljük el, hogy a mondat egy vonat, és a reported speech egy szerelvény rész, amit felcsatolnak a vonat elejére, mint mikor két IC-t összekapcsolnak. Ekkor felszáll az igeidő eltolás a vonatra, viszont ő csak az első igéhez szállhat fel, és ha felszáll, akkor az ige alakját eggyel eltolja.

Azaz első alakból (jelen idő) lesz második, másodikból (múlt idő) lesz harmadik.

Pl.:

eredeti: I do

eltolt: I did – mert ugye a do az első alak, a did pedig második

eredeti: I have done

eltolt: I had done – mert itt az első ige, habár csak segéd ige, a have, így eltoljuk és had lesz.

eredeti: I am doing

eltolt: I was doing – ugyan ez a szitu, itt is az „am” az első ige

eredeti: I will do

eltolt: I would do – itt a will második alakja kell, ami ugye a would

na és akkor most jön az ami már kicsit kevésbé egyértelmű, de van benne logika.

eredeti: I did

eltolt: I had done – it a did az első ige, ha ezt eltoljuk, a harmadik alakja done, de mivel a participle alakok nem állnak egyedül az esetek nagy többségében, ezért kell elé egy segéd ige, ami ugye aktív mondatban csak have/has vagy had lehet. Mivel a have/has a present perfect segédigéje, ami típusát tekintve jelen, az kiesik, mert múltból nem rakunk vissza jelenbe, így marad a „had”

És itt vannak azok is amiket nem tolunk sehová pl.:

eredeti: I had done

„eltolt”: I had done – mivel a had az első ige, még ha azt is játszuk, hogy eltoljuk eggyel, akkor is had-nek kell maradnia, mert a harmadik alakja is had

eredeti: I would do

„eltolt”: I would do – would-nak egyszerűen nincs 3. alakja ezért hagyjuk, ahogy van.

Szóval ez ennyi, remélem érthető volt pacsi

A Continuous szerintem

Present Continuous

A folyamatos jelen általában a második igeidő, amit megtanulunk, amikor angolt tanulunk, bár vannak olyan könyvek, amik az egyszerű jelen előtt tanítják, mivel a létigét használja segédigének és emiatt először könnyebb vele dolgozni, csak egy –ing-es alakot kell az ige után tenni és már kész is van.

Képzését tekintve ugyanolyan, mint az összes többi folyamatos igeidő, egy létigét tartalmaz jelen időben (am, is, are) plusz egy igét –ing-es alakban. A megfogalmazása viszont kicsit hibás, mert a jelen időkkel kapcsolatban könnyű belekeveredni. Általában az szokott lenni a probléma, hogy az egyszerű jelent akkor használjuk, amikor egy cselekvést szokásosan csinálunk és ebből az ember arra asszociál, hogy „folyamatosan”. Ez azonban nem így van.

A folyamatos jelen idő, a beszéd pillanatában történik csak folyamatosan. Tehát minden, amit a beszéd közben végzünk folyamatos jelenben lesz. Segíthetnek az olyan időhatározók, mint pl.: „now”, „at present”, vagy „at the moment”, melyek az adott pillanatra utalnak. A másik dolog, amit bele szoktunk keverni, a „just”, mivel ez jelenti angolban, hogy éppen, viszont ez a Present Perfect Simple – höz tartozik, és arra utal, hogy valami nem olyan régen fejeződött be. Jelen időben, ha arra akarunk utalni, hogy valami éppen most történik, nem is feltétlenül kell használnunk időhatározót, mert maga az igeidő kifejezi.

-What are you doing?

-I’m watching TV.

Ebből már tudjuk, hogy ez most történik, nem kell még hangsúlyozni is, főleg nem a „just” határozóval.

Past Continuous

 

A folyamatos múlt végre nem csak a nevében folyamatos, hanem ténylegesen egy folyamatot jelöl a múltban, ha olvastátok a Continuous – Passive – Perfect  részt, akkor a képzése eléggé egyszerű, mert mivel Continuous, ezért az alap, képzési szabály szerint to be + ige inges alakja, és mivel past, ezért a to be múlt idejét használjuk, azaz, was vagy were.

Pl: I was watching TV at 2 o’clock yesterday.

Ha belegondolunk az egyszerű múlt használati szabályába, akkor azt látjuk, hogy azt akkor használjuk, ha a múltban egy cselekmény már lezárult. Végül is, ezt is tekinthetjük lezártnak, de ettől függetlenül azt is észre kell, hogy vegyük, hogy TV-t nézni nem tudunk csak egy pillanatig, nem túl valószínű, hogy pontban 2:00:00-kor néztük csak a TV-t hanem valószínűleg előbb kezdtük el és később fejeztük be, mint 2 óra.

Talán egy ábra segít megérteni. Nem életem ábrája, de aki ismeri a rajzolási képességeimet, az tudja, hogy ez egy mestermű :D

Szóval mit is kell látnunk az ábrán. Eléggé elcsépelt jelölési mód, de a folyamatos múltat egy hullámvonal jelöli, mutatva a folyamatosságát. Látjuk, hogy 2 órakor pontban TV-t néztem, de az is látszik, hogy nem akkor kezdtem és nem is akkor fejeztem be, szóval egy hosszabb idő alatt folyamatosan csináltam. Valamivel könnyebb helyzetben vagyunk akkor, ha az igének van igekötője, mert bármilyen furcsa, a magyarban is van „folyamatos múlt”, nyilván ezt így nem tanuljuk, mert mint igeidő nem létezik, de tudunk kifejezni folyamatot. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a múlt idejű igekötős igék igekötőjét nem az ige elé, hanem az ige mögé tesszük.

Pl.: Ha azt mondom, hogy : ’A gyerekek elfutottak, amikor meglátták a rendőröket. ’ akkor az egy pillanat, mert elfutni nem lehet folyamatosan, maximum futni, tehát ez azt mondja nekünk, hogy a gyerek abban a pillanatban futottak el, amikor meglátták a rendőröket. Ezért ezt úgy fordítjuk, hogy „ The children ran away when they saw the police”

Ha viszont az igekötőt a szó után tesszük, azaz: ’A gyerekek futottak el, amikor meglátták a rendőröket’, azt sugalljuk, hogy a gyerekek már futás közben látták meg a rendőröket, futni meg csak folyamatosan lehet, szóval a fordítása : „ The children were running away when they saw the police.”

Alapvetően leszűrhető az a következtetés, hogy ha egy ige elé igekötőt teszünk, akkor biztos, hogy nem folyamatos: pl.: megette, elvitte, visszament, felmászott, megtanulta. Itt már csak arra kell majd figyelni, hogy az egyszerű múlt idők közül melyiket fogjuk használni (Past Simple, Past Perfect Simple, Present Perfect Simple).

 

Future continuous

A folyamatos jövő viszonylag ritka, de azért előfordul a nyelvben, mint ahogy a múlt időben is, ez is logikusabban folyamatos, mint a jelen. Itt valóban a jövő egy időpontjában folyamatosan zajló cselekvést fejezzük ki. Sokszor használjuk a This time + jövőidejű időhatározó szerkezetet, pl.: This time tomorrow I will be sleeping – Holnap ilyenkor aludni fogok. Tehát a holnapi nap folyamán ebben a pillanatban éppen folyamatban lesz a cselekvés. De ugyanúgy lehet helyettesíteni az időt, egy konkrét időponttal vagy egy cselekvéssel. Ott viszont vigyáznunk kell, mert ha cselekvéssel jelöljük az időt, az általában a „when”-nel történik, ez után csak jelen időt használhatunk, mert időhatározói mellékmondat.

Continuous Logika

A Continuous logika is hasonló a Perfect-hez. Itt is nagyon fontos, hogy a jelen idejű igeidőt üzembiztosan tudjuk képezni és alkalmazni. Én személy szerint, ha nem vagyok biztos abban, hogy egy cselekvést folyamatosban kell-e mondani, csak elképzelem, hogy hogyan mondanám jelen időben, és ha ott folyamatost használnék, akkor a többiben is azt fogok, mert egyszer mindegyik cselekvés „most” volt vagy lesz. Ez furán hangozhat, de gondoljunk bele:

I was watching TV at 3 o’clock yesterday. – Tegnap 3-kor TV-t néztem

Tegnap 3-kor, ha megkérdeztek volna, hogy mit csinálok akkor az a beszéd pillanatára vonatkozott volna, szóval úgy válaszoltam volna, hogy.

I am watching TV. – TV-t nézek.

Jövőben pedig ugyanígy járunk el:

I will be watching TV at 3 o’clock tomorrow. – Holnap 3-kor Tv-t fogok nézni. Ha holnap 3-kor kérdezik meg, hogy mit csinálok az pedig akkor lesz a beszéd pillanata és ezért folyamatos.

Tiltott igék – Stative verbs

Vannak az angolban olyan, statikus, igék, amiket nem használunk folyamatos alakban, mivel nem egy konkrét cselekvést fejeznek ki. Ezeknek 4 csoportja létezik:

1.      gondolkodással kapcsolatos igék: think, know, understand, remember, stb.

2.      érzékeléssel kapcsolatos igék: see, hear, smell, touch, stb.

3.      érzelmekkel kapcsolatos igék: love, like, dislike, hate, want, care, stb.

4.      birtoklással kapcsolatos igék: have, own, belong, possess, stb.

Ezek az igék általában nem állnak folyamatos alakban, mert statikusak, de mivel angolban nagyon sok kivétel van, ezért gyakran előfordul, hogy látjuk őket –ing-es alakban. Szóval a szabály az, hogy akkor nem használjuk őket folyamatos alakban, ha nem tudatos a cselekvés.

PL.:

A szeretet sosem tudatos, nem azért szeretünk valakit, mert akarjuk, az csak jön, nem azért hallunk valamit, mert meg akarjuk hallani, hanem mert elég közel voltunk ahhoz, hogy ez megtörténjen, nem azért látunk, mert látni akarunk. Nézzünk egy példát:

Roses smell good. – itt a rózsa nem „tehet” róla, hogy jó illata van, nem ő irányítja.

I’m smelling roses. – itt én döntöttem el, hogy meg fogom szagolni a rózsát, én irányítom tudatosan a cselekvést.

Egy másik példa, amikor az adott ige mást is jelent:

I can see that house on the corner. – Látom a házat a sarkon – nem azért látom, mert akarom, hanem mert ott van és egyszerűen érzékelem a jelenlétét.

I’m seeing my friends at the weekend. – Találkozom a barátaimmal a hétvégén. Itt a „see” nem konkrétan érzékelést jelent, hanem a másik jelentése, a találkozni, van jelen, ezt már én irányítom.

I have a car. – itt  „have” birtoklást fejez ki, ezért nem rakhatom folyamatosba, illetve az is igaz, hogy ez egy általános dolog, nem csak ebben a pillanatban van autóm.

I’m having a shower. – itt a have szókapcsolatban van, nincs köze a birtokláshoz, ezért lehet folyamatosba tenni.

A „be” létigét is csak bizonyos esetekben használhatjuk folyamatos alakban, amikor nem létezést fejez ki.

I am a teacher – itt létezést fejez ki.

You are being sad. – itt egy állapotot fejez ki, ami alapvetően nem jellemző, ezt magyarban töltelék szavak segítségével tudjuk csak kifejezni. Ma olyan szomorú vagy.