To have és to be

Észrevettem, hogy a magyaroknak ez a két szó eléggé nagy kavarodásokat tud okozni, mert a magyar nyelvben mind a két szót úgy fordítjuk, hogy van. Ha nem fordítjuk bele magyarul a személyes névmást, azaz, nem azt mondjuk, hogy „Nekem van egy autóm”, hanem csak annyit, hogy „Van egy autóm”, ami sokkal gyakoribb, akkor az rendszerint a to be (létige) valamelyik alakja lesz az angol mondatban. Az is nehezíti ezt az egészet, hogy a birtokos személy rag a főnéven van, ami a mondat végén van, azaz nem azzal találkozol először, mint ahogy az angol mondatnak kellene kezdődnie.

Ez ugye azért történik, mert a magyar nyelvben a szórend gyakorlatilag tök mindegy, mivel ragokat és jeleket használ az egyes mondatrészek megkülönböztetésére, tehát az igét bárhova teszem, arról mindig lehet tudni, hogy egy ige. Az angolban viszont ez nem így van, nincsenek ragok, amik megmondják, hogy melyik az ige, ezért meghatározott helye van a mondatban. Ha nem erre a helyre kerül, akkor nem lesz értelmes a mondat, vagy ha éppen az igei jelentés mellett van más jelentése is a szónak, akkor meg más lesz az értelme, mert nem a saját helyén áll.

Az a probléma, hogy amikor elkezdünk angolul beszélni, először a saját anyanyelvünk mondatait próbáljuk lefordítani fejben, de mivel gyorsan akarjuk, elkezdjük tükörben, viszont még ha a szórend véletlenül meg is egyezik sem biztos, hogy jól fogjuk lefordítani.

Sajnos ebből a szempontból nagy szívás a magyar nyelv, mert gyakorlatilag nem hasonlít semmilyen nyelvre a környékünkön, ha pl németek lennénk, nem lenne ezzel a két igével problémánk.

Ahhoz, hogy ne vétsünk ilyen hibákat elkerülhetetlen gyakorolni ezeket az igéket, ha nem megy szóban akkor először írásban.

Viszont ami kicsit segíthet, hogy mondat elején nem szerepel a „van” vagy a „vannak” ha létezésről beszélünk. Ha létezést akarunk vele kifejezni, akkor mindig személyes névmással kezdődik vagy határozóval illetve jelzővel:

Ők otthon vannak. – személyes névmás  (They are at home)

Okos vagy. – jelző (You are clever)

Otthon van. – határozó (He is at home)

Itt lehet olyan eset is, amikor egyáltalán nincs ige a mondatban, ez egyesszám 3. személyben fordul elő, ezt nem szoktuk összekeverni a "have"-vel, viszont nagyon gyakran ilyenkor az angol mondatból is kimarad a létige:

Ő okos. - He is clever. - ha a magyarban nincs ige a mondatban, de van alany, akkor az ige biztos, hogy "to be" lesz.

Ha birtoklást fejezünk ki, akkor viszont a „van” és „vannak” a mondat elején lesznek, ha nem használunk személyes névmást:

Van egy autóm. – I have a car.

Vannak könyveim a polcon. – I have books on the shelf.

Itt még arra kell figyelni, hogy magyarban a „van” és „vannak” a birtokolt tárgyakkal kell hogy összhangban legyen, viszont az angolban a birtokossal, mivel az angolban az alanyhoz egyeztetjük az igét.