A Passive-tól vagy szenvedő szerkezettől mindenkit kiráz a
hideg, aki angolt tanult, mert a magyarban nem annyira használatos ebben a
formában, illetve sokan magyartalannak is gondolják.
Habár van egy szabálya, miszerint az aktív, vagy cselekvő
mondat tárgya lesz a szenvedő mondat alanya, és az ige to be + past participle
alakban kerül a mondatba, szerintem van ennél egyszerűbb megfogalmazás is.
Ha nem úgy tekintünk a passzív mondatokra, mint szenvedő
szerkezetre, hanem, mint egy egyszerű melléknevet tartalmazó mondatra, sokkal
könnyebb dolgunk van. Miért is lehet ez így? Mert valójában a past participle
egy befejezett melléknévi igenév, ami majdnem úgy viselkedik, mint minden más
melléknév.
Nézzünk egy példát:
The apple is red. – Az alma piros. Itt ugye látszik, hogy a
red, mint melléknév szerepel a mondatban.
Cseréljük ki a red melléknevet, valami másra:
The apple is washed. – Az alma mosott. (Az alma meg van
mosva) Lám, lám ez egy passzív szerkezet.
Nyilván így azért nem fordítjuk
magyarban, de mégis az.
Innentől már nem nehéz, ha tudjuk az igeidőket, csak
változtatgatjuk a to be-t (was, were, have been, had been, have been being
stb.)
