Az egyetemi évek,
útkeresés
Mikor
felvettek az egyetemre azonnal keresni kezdtem nyelvtanfolyamot, mert
mindenképp meg akartam csinálni a nyelvvizsgát már csak azért is, mert nálam
sokkal rosszabb angolosoknak is sikerült, nem csak a nyelvvizsga, de később
angol szakra is bejutottak. Szóval nekiálltam keményen tanulni, hogy meglegyen
a nyelvvizsgám, B-tervem nem volt. Elmentem egy nyelviskolába, ahol találkoztam
egy nagyon jó angol tanárral, Balogh Katalinnal, akitől megint szintén sokat
tanultam, és gondoltam megpróbálom megint a nyelvvizsgát, de most egy másik fajtát,
hátha azon sikerrel járok, de aztán sajnos azt is elbuktam, ez volt az 5.
bukásom. Már kezdtem beletörődni, hogy nekem az életben sosem lesz nyelvvizsgám
és amúgy is tök mindegy, mert a diplomámhoz úgyis elég a szóbeli, az meg megvan.
A következő évben választhatóként fel lehetett venni a középfokú nyelvvizsgára
felkészítő című tantárgyat. Mikor megláttam egyből arra gondoltam, hogy na,
majd most sikerül. Elmentem az órára nagyon tetszett, ismét egy nagyon király
tanárom volt Kiczenkó Kati személyében, aki máig az egyik példaképem, mert
olyan szinten sok mindent csinál profi szinten, hogy az elképesztő. Szóval
Katival kezdtem a felkészülést megint, folyamatosan nyomattuk a feladatokat, a
nyelvtant, mert hát én ugye csak írásbelire mentem és a rigó utcai nyelvvizsga
nagyon nyelvtan centrikus, szóval teszt, teszt hátán már a végén csukott
szemmel is ment. Nagyon sokat készültem rá, de meg is lett az eredménye, végre
meglett a nyelvvizsgám, alig hittem el, mikor megnéztem az eredményt, hogy nem
4 vagy 5 az eleje hanem 7. 71%-kos lett a középfokom, de lehet, hogy 74, már
nem emlékszem, nem is ez a lényeg, hanem hogy meglett. Többször visszamentem
megnézni, mert egyszerűen nem hittem el, hogy sikerült és most vége a
szenvedéseimnek és a küzdelmeknek az angol nyelvvel. Hát nem is volt vége.
Ezalatt a pár év alatt olyan szinten sokat tanultam, hogy kezdtem megérteni az
angol nyelv logikáját és azt, hogy mi, miből következik, hogy szerettem volna
még magasabb szintre emelni ezt a tudást. Ezért elhatároztam, hogy beiratkozom
felsőfokú nyelvtanfolyamra. Mivel a nyelviskolák nekem drágának bizonyultak, a
magántanár meg még inkább, ezért elkezdtem áthallgatni az egyetemen angolt.
Máig
emlékszem a legelső órámra a felsőfokos csoportban. Ron volt a tanárunk,
Amerikából származott és nagyon jó fej volt már az első alkalommal is. Még
életemben nem beszéltem anyanyelvivel előtte szóval nagyon féltem az órától, de
aztán feloldódtam. A csoprottársaim fogadtatása elég érdekes volt. Egyrészt én
voltam az egyetlen fiú, másrészt az egyetlen műszakis és mint tudjuk az
egyetemen az MTK-sok nem szeretik a GTK-sokat vagy ÁJK-sokat és fordítva. A
mérnököket a többiek mindig lenézik, mert nálunk a legmagasabb a bukási arány,
a mérnökök meg lenézik a többieket, mert pedálok, ami persze mind sztereotípia, van alapja de nem mindenki olyan. Szóval beletelt pár órába,
mire meggyőződtek róla, hogy nem vagyok annyira hülye, mint amilyennek látszom
:D
A
felsőfokos tanfolyamon volt még egy tanárom Ron mellett, mivel egy külföldi nem
tudja, hogy mik a magyar nyelvvizsgáztatás szabályai ezért, Csendes Ferenc az
idegen nyelvi központ vezetője is tanított minket. Ezek az órák is nagyon jók
voltak többnyire brainstorming jellegű, sosem éreztem azt, hogy ez egy tanóra.
Az első félév után elmentem írásbelizni felsőfokon, ami sikerült is, nagyon
boldog voltam hatalmas sikernek éltem meg, és mivel akkor már hirdettem
korrepetálást angolból zsebpénz kiegészítésnek, megkeresett egy budapesti cég a
Crew Ship International Training Center Kft., akik szerették volna, ha órákat
tartok nekik angolból. Egyrészt nagyon meg voltam ijedve, másrészt nagyon
izgatott a dolog, ezért belementem. Itt kezdődött a tanári pályafutásom és
ekkor döntöttem, el, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. Második félévben is
jártam felsőfok felkészítőre, és utána letettem a szóbeli nyelvvizsgát is.
Megint véget ért egy korszak, de gondoltam, hogy ezt mindenképpen folytatni
kéne, ha már ennyire benne vagyok, ezért akkor mennyünk tovább. Már javában
tanítottam a cégnél és magánban is, amikor jelentkeztem Angol szakra
Veszprémbe, mivel tesóm is oda járt, meg az egy eléggé jó egyetem a nyelvet
illetőleg, plusz még nincs is áthidalhatatlan távolságra Győrtől. Majdnem egy
időben elkezdtem egy másik cégnél is dolgozni, ahol szintén angolt kellett
tanítanom, csak itt már teljesen angolul. Na ez egy hatalmas sokk volt számomra,
mert életemben nem gondoltam volna, hogy képes vagyok megtartani egy órát
teljesen angolul, de lassan beletanultam, mivel nem volt szabad magyarul
beszélni ezért hamar meg kellett tanulnom más módon magyarázni dolgokat,
esetleg játékokat kitalálni, mellyel fejlesztettem a saját módszertani
tudásomat is. Sajnos a cég nem értékelte, hogy nem tudtam havonta eljárni a
workshopjaira, mivel én suliba jártam, plusz még emellett nem egy átlagos fejem
volt ezért nem tartottak rám többet igényt, de nem is bánom, mert azután nagyon
megsokszorozódtak a munkáim.
Mint
ahogy kiderült felvételt nyertem a főiskolára, angol szakra és már alig vártam,
hogy elkezdhessem. Akkor még úgy gondoltam, hogy a két egyetemet majd egyszerre
csinálom és 3 diplomám lesz, ha végzek mindegyikkel, de hamar rájöttem, hogy
munka mellett két egyetemet csinálni szinte lehetetlen, ezért a győrit parkoló
pályára tettem, mivel az angol sokkal jobban ment. Nagyon sok minden tanultam
ott, habár csak levelező képzés volt, nem is volt annyi óránk, mint amennyi
kellett volna, de szerintem mégis hasznos volt és talán még néhány nappalisnál
is jobbak voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése