Igazából ezzel kellett volna kezdenem az egész blogot, de
most találtam meg a gépemen :D Szóval most egy kisebb fajta betekintést adok
abba, hogy hogyan jutottam el odáig, ahol most vagyok. Kár hogy nem vagyok
celeb, mert akkor akár még kaszálhatnék is belőle, mert ez a tipikus „hülyegyerek-sok-munkával-eléri-a-célját”
típusú mese.
Első rész:
A kezdetek
Mint a 90-es években a legtöbb
gyermek Magyarországon, én is az általános iskolában találkoztam először az
idegen nyelvvel, ami az akkori divatnak megfelelően természetesen a német volt.
Nagyon sokat szenvedtem a der, die, das elsajátításával és végül is
valamennyire sikerült is, mert egy nagyon jó tanárom volt, Vass Görgyné, Erika
néni, de mégsem éreztem azt, hogy nekem menne. Mindig ellavíroztam a tárgyból,
de sosem voltam belőle kiemelkedő. Lehetett volna angolt is választani, de
mivel Sopronban éltem a szüleim jobbnak, és hasznosabbnak látták, ha a némettel
ismerkedem meg, mert hát itt van közel az osztrák határ és ez milyen hasznos
lesz. Egészen az általános iskola végéig úgy gondoltam, hogy én majd
informatika szakon akarok tovább tanulni és az majd milyen jó lesz nekem, ezért
annyira nem is érdekelt a nyelvtanulás, hanem inkább a számítógépek.
Jelentkeztem
is, és fel is vettek Sopronban egy középiskolába informatika szakra, amire
nagyon büszke voltam, mert ezen a területen egy nagyon jónak mondható
középiskoláról van szó. Már mikor megtudtam, hogy ezen a szakon két nyelvet
kell tanulni, nagyon megijedtem. Gondoltam, ha a német nem megy eléggé, akkor
majd hogyan fogok megbirkózni mellette az angollal. Szerencsére angolból nagyon
jó tanárt kaptam, Lisznyai Józsefné-t, aki egy nagyon szigorú, de igazságos és
nagyon nagy tudású angol tanár. Nála tanultam meg az alapokat, amire aztán
szépen rá tudtam építeni a további ismereteket. Mivel németből várhatóan a
gyengébbik csoportba kerültem, nem kaptunk egy túl jó tanárt, akinek a nevét
inkább meg sem említeném, csak annyit érdemes róla tudni, hogy eredetileg
matematika fizika szakos volt, de mivel sváb származású, tanított németet is,
aminek a tanításához abszolút nem értett. Szóval az általános iskolában
megszerzett amúgy is labilis német tudásom még labilisabbá vált és elkezdtem
megutálni ezt a nyelvet. Majd harmadikban német tanár váltás volt és kaptunk
egy nagyon jó tanárt Szabóné Horváth Editet, akinél ismét kezdtem fejlődni a
nyelvből, ismét elkezdtem élvezni a német órákat és talán azt is mondhatom,
hogy kezdtem újra megszeretni, de sajnos az utolsó két év már kevés volt hozzá,
hogy újra kedvet kapjak.
Így
hát maradt az angol. Már említettem, hogy a tanárunk nagyon szigorú volt nála
nem volt olyan, hogy fél pontra megadja a jobbat, ha nincs meg a pontszám nincs
meg a pontszám. Ez engem nagyon idegesített, mert tudtam, hogy meg tudom
csinálni 5ösre is nem csak 4esre és addig tepertem, amíg nem sikerült. Az
utolsó 3 félévben, ha jól emlékszem 5össel zártam a félévet. Majd elérkezett a
középiskola vége, amikor is a legtöbben egyetemre akarnak menni. Nekem is
„kellett”, azért csak idézőjelben, mert a családban, az én generációmban akkor
mindenki egyetemre járt és hát nehogy már én maradjak le, olyan nincs. Szóval
én is elkezdtem keresgélni szakok között, amik érdekelhetnek vagy az
előképzettségemnek megfelelőek. Kézenfekvő volt, hogy informatikán megyek tovább,
de mivel az annyira már akkor nem érdekelt nézegettem másfelé is. Ekkor
bukkantam rá a nemzetközi kapcsolatok szakra, ami nagyon megtetszett, mert ott
használhatom a nyelvet és majd milyen jó lesz nekem, csak annyi probléma volt,
hogy Győrben nyelvvizsgához kötötték, Veszprémben pedig felvételihez. Ezért az
utolsó évben páran elhatároztuk, hogy letesszük a középfokú angol nyelvvizsgát,
mivel az plussz pontokat ér a felvételin meg hát nekem követelmény is az egyik
helyen. A tanfolyamot az iskolában tartották párunknak és egy nagyon jó tanárom
volt itt is, őt Pécz Gabriellának hívják. Sokat tanultam tőle is, nagyon sok
feladatot megcsináltunk és sokat dolgoztunk azért, hogy meglegyen a
nyelvvizsga, de végül nekem csak a szóbeli sikerült. Természetesen nem adtam
fel, mert nem szoktam, ha valamit nagyon akarok, de persze elkeseredtem, életem
első bukása, még jó hogy negatívan hatott rám. Akkorra már beadtam a
jelentkezésemet, amiben szerepelt a Győri egyetem nemzetközi kapcsolatok szaka
és tudtam, ha nem lesz meg a nyelvvizsgám, akkor keresztet is vethetek az
egészre, mivel meg sem nézik a jelentkezésemet. Így utólag semmi probléma, mert
amúgy sem lett volna elég pontom.
A
középiskola végéig 4szer próbálkoztam az írásbeli nyelvvizsgával, és mindig egy
két százalékon múlott, jó ez túlzás azért nem mindig, de többnyire.
Természetesen ebből kiderült, hogy nem vettek fel Győrbe nemzetközi
kapcsolatokra, mivel nem volt nyelvvizsgám, sőt a veszprémi szakról is
lecsúsztam, de ott a Történelem felvételi miatt, az nem az erősségem még most
sem. Még szerencse, hogy utolsó helyen megjelöltem egy mérnöktanári szakot
Győrben, mert így nem maradtam egyetemi hely nélkül. Ahhoz képest, hogy soha
nem akartam tanár lenni, és matekot vagy informatikát tanulni elég szerencsésen
alakult a pályám. Mind egy, gondoltam megpróbálom aztán lesz, ami lesz. Hamar
rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én szakom, nem nekem találták ki, hogy
naphosszat egy irodában pötyögtessek a számítógépen meg hibákat javítgassak.
Mivel azonban ez egy szakpár volt tanultam pedagógiát is, ami a gyakorlatok
alkalmával még érdekesebbé tette számomra ezt a pályát. Ekkor rájöttem, hogy
szeretnék tanítani, de nem informatikát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése