Hogyan is álljunk neki angolt tanulni?
Sarkalatos kérdés, amit mindenki feltesz
magának, mielőtt elkezd foglalkozni a nyelvvel. Mi a legjobb módszer? Magántanár,
csoportos oktatás, autodidakta módszer, játékok, esetleg egy célnyelvi
környezetben való eltöltött hosszabb idő?
Erre a kérdésre nincs jó válasz. Nagyon sok mindentől függ, hogy kinek
mi a jó módszer. Legfőképpen a személyiség, a kitűzött cél, illetve a tudás
szint.
Ha valaki társaságkedvelő, annak
ajánlott csoportban tanulni a nyelvet. Azért jó ez a megoldás, mert a
csoporttársak is tudnak segíteni, bizonyos problémákat, lehet, hogy sokkal
jobban meg tudnak oldani, mint a tanár, mert hát ő sem lehet felkészülve minden
szituációra. Viszont nagy hátulütője lehet, hogy ha nem a szintünknek, vagy a
személyiségünknek, esetleg a korunknak megfelelő csoportba osztanak be.
Ilyenkor az érdeklődésünk jelentősen lankad, nem szeretünk bejárni az órára és
nem fogunk fejlődni sem, mert nem leszünk érdekeltek benne.
Aki rövidebb időn belüli
nyelvvizsgát tűz ki magának célul, annak célszerű magántanárhoz járni, bár ez
is egyénfüggő. Egy magán tanár tényleg teljesen az adott diákra tud
koncentrálni és minden apróbb hibát is észrevesz, mivel csak egy emberrel kell
foglalkoznia. Ennek az lehet a hátránya, hogy a diák elkezdi magát a tanárhoz
mérni, aki nyilván (ideális esetben) sokkal magasabb szinten áll, mint ő és ez
frusztrációhoz vezethet. Pontosan ezért kell, és ez nem csak a magán oktatásra
vonatkozni, sokszor megdicsérni a diákot, ha valamit jól csinál, mert egy kis dicséret
is nagyon sokat tud dobni a teljesítményen, persze kivéve, ha nem szenved
mániákus depresszióban. Nyilván az agyon dicsérgetés sem egy jó módszer, de ha
valakit kritikával illetünk, mindig figyelni kell arra, hogy ne legyünk annyira
nyersek, hogy ez visszavesse az addigi teljesítményében.
Szerintem azt leszögezhetjük,
hogy mind a két tanulási formának megvannak az előnyei és hátrányai is, de
ezekkel együtt is mind a kettő lehet nagyon sikeres is. Ez ugyanannyira múlik a
tanáron, mint a diákon. Mind a kettő felelős azért, hogy egy tanfolyam, vagy
akárcsak egy óra is sikeres legyen. A másik fontos dolog, hogy hagyni kell a
tanulót a saját ütemében fejlődni, mind a túl gyors, mind a túl lassú ütem
eredményezhet nehézségeket. Ha egy lassabban haladni képes tanulót arra
kényszerítünk, hogy túl gyors ütemben tanuljon, az frusztrációhoz vezethet,
fordítva viszont unalmassá válhat az óra, mert nincsenek benne kihívások. A
tanár feladata, hogy ezt felmérje, és olyan feladatokat vigyen be órára, amivel
fel tudja mérni, hogy meddig mehet el a diákkal. Néha célszerű az adott szintnél
nehezebb feladatokkal is próbálkozni, de csak akkor, ha a diák tudása a saját
szintjén már valamennyire stabil.
Másik módszer a tanulásra az, ha
valaki idegen nyelvi környezetben próbálkozik vele. Az, hogy ez kinek mennyire
működik, szintén típus függő, illetve nagyon fontos az is, hogy mi a célja vele
az embernek. Ha valaki nyelvvizsgát szeretne tenni a nyelvből, akkor sajnos nem
elég, ha kint élt külföldön több évig. A szókincse és a beszéd készsége nagyon
fejlett lesz, de nem biztos, hogy képes lesz letenni egy felsőfokú
nyelvvizsgát, legalábbis nem minden részét, mert a beszélt nyelv és a vizsga
nyelv között nagyon nagy különbségek vannak. Főleg a magasabb szinteken. Olyan
szóhasználatot, és szerkezeteket várnak el a magasabb szintű nyelvvizsgákon,
amiket egyszerűen beszédben nem, vagy csak ritkán használnak. Teljesen olyan,
mint a vezetés. Van vizsgavezetés és van, az, amikor rutinból vezet valaki. Az
utóbbi, már nem annyira kötött, senkit nem fog érdekelni, hogy átlóg-e a bal
hátsó kereked a másik sávba, mikor kanyarodsz, amikor megvan a jogsid, ahogy az
sem, hogy mikor egyeztetsz igeidőt, amikor beszélsz, a nyelvvizsga letétele
után.
Tehát, mielőtt nekiállsz nyelvet
tanulni, gondold végig, a célokat, milyen szinten vagy és természetesen az
időkeretedet csak úgy mint a ráfordítható összeget és válassz. Ha nem jön be az
első választás, ne add fel, próbálj ki egy másikat. Egy bizonyos szinten
mindenki meg tud tanulni angolul, ez 60%-ban hozzáállás kérdése a többi a
tanáron és a nyelvérzéken múlik.
Good luck J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése