Is English a sexy language? - Az angol egy sexy nyelv?

Szörföztem a neten és igazából nem is tudom, hogy keveredtem az oldalra, de találtam egy a fórumot, amiben emberkék arról vitatkoztak, hogy az angol az egy sexy nyelv-e. 

Nem tudom, ez egyáltalán kinek jut eszébe, bár ha vezetőink képesek azt eldönteni, hogy a német vagy a szlovák nehezebb, mint az angol, akkor már minden előfordulhat.

Megjegyzés: egyébként nyelvészeti szempontból nincs olyan, hogy nehezebb nyelv, csak mi magyarok nehezebbnek tartjuk azokat a nyelveket, amelyeknek az alaktanja bonyolultabb (sok a ragozás meg ilyenek).

Szóval találtam ezen a blogon egy bejegyzést ami a The Guardian britt újság egyik cikke volt, íme:

"Research carried out at Newcastle University, in 20 countries around the world using different dialects of 6 languages (English, French, German, Spanish, Italian and Swahili) found that English was far and away the most sexy, with 98% of people saying that they preferred it. The most irresistable accent of English was found to be from Bolton, Lancashire with 4800 women out of a sample of 5000 swooning and some collapsing and needing hospital treatment. "

Source: Guardian 31st October 2005

Fordítás:

A Newcastle Egyetem által végzett kutatás szerint, melyet 20 országban végeztek, ahol 6 nyelv (angol, francia, német, spanyol, olasz és szuahéli (miért nem mindjárt tadzsik, na mindegy)) különböző dialektusait használják, az angol a leg-sexy-sebb nyelv, mivel az emberek 98%-a ezt részesítette előnyben. A legellenállhatatlanabb angol akcentusnak a bolton-it, és a lancasire-it találták, melyektől 5000 nőből 4800 ájuldozott, néhányan még össze is estek és kórházi ellátásra szorultak.

Szóval, ebből az a tanulság, hogy angol nem csak nemzetközi, de még sexy is :D:D:D

Conditional - PARA

Gondolom mindenki találkozott már legalább az egyik conditional-lel, azaz feltételes móddal, aki kicsit régebb óta tanulja az angolt, mint pár hónap. Szokták if-es mondatoknak is hívni őket.

Először is amire felhívnám a figyelmet, hogy magyarban rosszul idegződött be ez a mondat, mert legtöbbször arra gondolunk, hogy a feltételes mondat az, amelyikben –na, -ne, -ná, -né van, pl Látnám a tévét, ha elmennél előlem, stb. Itt van az első nehézség amikor angolban tanuljuk. Ez konkrétan a 3+2 feltételes mód közül a 2.

Azért mondom így, hogy 3+2 mert van 3 alap, meg 2 olyan, ami igazából szerintem ilyen hibridek, az egyik a kevert a másik a nulladik. A nulladiknak külön szabálya van, miszerint akkor használjuk, ha egy általános igazságról van szó. pl.: Ha esik az eső, vizes lesz az utca. If it rains, the road is wet.

Ami általában gondot szokott okozni, az a fordítása, ha meglátjuk egy szövegben, mert habár bármilyen sorrendben jöhetnek egymás után a mondatrészek, legtöbbször az if kerül előre és mivel az if után vagy jelen idő, vagy múlt vagy past perfect jön ezért sokszor félrefordítjuk vagy nem értjük, hogy most akkor a második rész miért az ami. Azt, hogy hogyan kell fordítani sajnos meg kell tanulni, de azért annyi segítség van, hogy mindig azzal a végződéssel kell az if-es részt fordítani, mint  ami a fő mondatban van. Tehát ha will akkor jövőben, ha would akkor meg na ne ná né-val.

Nézzük a képzés logikáját:

Alapszabály az if után sosincs WILL, hanem helyette jelen idő, ezzel már igazából le is fedtem az első feltételes mód képzését, még pedig:

Ha gazdag leszek, nem fogok dolgozni.

If I am rich, I will not work.

Lehet látni, hogy a mellékmondatban (if-es), az ige jelen időben van, de jövőidőnek fordítjuk, ahogy a főmondatban, ahol ott is van a will.

Na nézzük ezt a mondatot második feltételesben:

Ha gazdag leNNÉK, nem dolgozNÉK.

Itt már befigyel a na-ne-ná-né ezért nézzük főmondat mi lesz „I would not work”, eddig gondolom ok. Ez még általában menni is szokott gondot jelenteni, ha valaki megtanulta a módbeli segédigéket. De azt már kevesen tudják, vagy veszik észre, hogy van az if-es részben is logika, mert ugye azt tudjuk, hogy a can-nek a could, a shall-nek a should és a will-nek a would a második alakja (azért nem azt mondom, hogy múlt ideje, mert a can-en kívül a többinek nincs olyan). Ezeket használjuk ha igeidőt kell egyeztetnünk. Szóval igazából annyi történt, hogy a will-t eggyel odébb toltuk és lett belőle would. Most már csak annyit kell tennünk, hogy a mellékmondatban lévő igét is odébb toljuk eggyel, azaz használjuk a második alakját, ami egyben a múlt ideje is:

If I WAS rich, I WOULD not work.

A harmadik feltételessel is ugyanez a helyzet az magyarul így hangzik:

Ha gazdag lettem volna, nem tanítoTTAM VOLNA.

Ha még eggyel hátrébb akarjuk tolni a would-ot, azaz egy múlt idejű feltételest akarunk csinálni, akkor annyi a teendőnk, hogy egy have-t teszünk mögé és jöhet egy harmadik alak. Erre azért van szükség, mert habár logikusan úgy csinálnánk, hogy a would után simán betennénk múlt időben a szót, ezt nem tehetjük. Azért nem, mert a módbeli segédigék után az igék mindig RAGOZATLANUL állnak, azaz, semmilyen toldalék, vagy végződés vagy akármi nem lehet rajtuk, ergó múlt időben sem lehetnek. Itt kell keresnünk egy olyan szót, ami szintén egy segédige és utána már állhat quazi multidő, és fejezhet is ki múlt időt. Egy ilyen szó van a have, ezt használjuk a perfecteknél is, ami ugye sokszor múlt időt is jelent legalábbis a present és a past perfect. Szóval a főmondat így hangzik: „I would not have worked”

Ha eltoltuk a would-ot akkor el kell tolnunk a mellékmondatban lévő igét is, ugyan az a logika, mint a reported speech-nél igeidőeltolásnál, hogy a pastból past perfect lesz, azaz:

If I HAD BEEN rich, I WOULD not HAVE WORKED.

Ha mixed conditional-ról beszélünk, az sokkal egyszerűbb, persze csak ah az alap 3-at ismerjük, mert konkrétan tükörben fordítjuk és párosítjuk őket.

Ennyi az egész :)

Kamuzz, kamuzz, kamuzz - azaz hogy írjunk cikket /article writing sample/

Kamuzz, kamuzz, kamuzz, persze csak a nyelvvizsgán. Az ilyen vizsgák nem feltétlenül a tényleges véleményedre kíváncsiak, mert lehet, hogy egy-egy témával kapcsolatban nincs is véleményed, de ha nincs akkor is kell írnod róla 100-200 szót, és ha nem tudsz kamuzni, mint a vízfolyás, akkor ez halott ügy. Nyilván nem csak a kamuról szól, hanem arról is, hogy mennyire vagy kreatív és mennyire tudod felkelteni a figyelmet az írásoddal már az elején, hogy jó benyomást kelts a javítóban vagy olvasóban. Most egy cikket fogok mutatni, ami az EURO vizsgán egy választható opció közép és felsőfokon.

Sosem tanultam újságírónak, de sok cikket olvastam már életemben illetve vannak a neten is nagyon jó anyagok arról, hogy hogyan kell megírni egy jó cikket, csak be kell írni a google-be, hogy „article writing samples” és máris kidob egy csomót. Persze elsőre csak keveseknek megy a limit nélküli kamuzás, mert vagy nincs szókincsük, vagy gondolataik az adott témához. Ezért érdemes minél többet olvasni angol cikkeket, ahol rá lehet találni olyan szavakra, szerkezetekre és fogalmazási technkiákra, amiket aztán mi magunk is felhasználhatunk. Ez a cikk egy nyelvvizsga gyakorlófeladat egyik feladata felsőfokon és már elég sokszor megcsináltam a diákjaimmal közösen, de most megírtam a saját verziómat belőle.

Fontos a tervezés, erre azonban nem sok időd van egy nyelvvizsgán, ezért fontos itt is betanulni szerkezeteket, amik megkönnyíthetik a továbbhaladást, de igazából tartalmi jelentőségük nincs, viszont a szószámot és a nyelvtani pontszámokat elég jól növelik.

Fontos, hogy legyen egy kerete az egésznek, többféleképpen lehet bevezetést írni, nekem az a verzió tetszik, hogy kérdéssel kezdünk, mert általában egy kérdés nagyon jól felkelti a figyelmet egy tök unalmas téma iránt is, viszont egy állítás már kevésbé. A másik fontos dolog a befejezés, itt össze kell foglalnunk azt, amit az egész cikk tartalmazott és esetleg megoldást kínálni rá, ha egy problémát feszegetünk, úgy ahogy azt én is tettem a mintában. Remélem hasznosnak találjátok!

Congestion Fee Preventing Further Accidents

Have you ever felt that walking in the city as a pedestrian is a nightmare? Now the time has come to wake up from this horrible dream because the mayor of the city is due to introduce a congestion fee covering the whole inner town.

In recent times many accidents have happened due to the growing number of cars entering zones where the pedestrian traffic is extremely high. As a result of drivers not being able to keep the speed limits applied for those areas, the local government has decided to make steps to prevent further incidents.

By applying this disposition, the government is going to make an attempt to ban cars from parts of the city located near or inside those districts where the most pedestrians can appear to avoid further accidents involving both drivers and side walkers. Of course the decision, which is about to be made next week by the local committee of the town, is not welcomed by both sides. As it was foreseeable, drivers feel that these measures would definitely make their life impossible, especially of those who work or live in the particular zones affected by the fee.

According to the advocate of the Drivers’ Association, formed in a rush, in such case more free parking places should be provided for their use because of the grown costs indicated by travelling and parking outside the fee zones. Not to mention that none of them is enthusiastic to leave their car unattended in an unsecured parking lot far from the place he is.

A good solution might be to establish secured parking lots with good transport for those car owners who are affected by this issue making it possible to them to reach their workplace and homes easily and cost-efficiently, and letting pedestrians walk in the street safely. What happens only the future can tell, but the consent of both parts is needed to reach a solution suitable for everyone.

A tanár nem szótár

A tanár nem szótár!

Nagyon fontos, hogy ha nyelvet akarsz beszélni akkor tudj bizonyos számú szót. Tök jó ha valaki megtanulja a szótárat, de szerintem nem ez számít valódi tudásnak, hanem az, hogy egy normál számú kifejezés birtokában képes legyen valaki kifejezni magát, és ha épp nem ismer egy szót képes legyen azt mással helyettesíteni és ne bepánikolni, ha azt az egy szót nem ismeri. 

Az az ember, legyen az tanár vagy diák, aki azt állítja, hogy ő ismer minden szót, vagy számszerűsíti a szavak számát, melyeket ismer és használ is, az HAZUDIK. Nem is olyan rég láttam egy fazont, aki egy rohadt vastag könyvvel a kezében hirdette, hogy nem tudom hány ezer szó van benne és ő mindegyiket ismeri. Attól eltekintve, hogy ez a nagyképűség nekem nem jön be, full feleslegesnek gondolom, hogy a könyv minden szavát ismerje valaki. Valószínűleg van egy csomó olyan kifejezés, amit már nem használnak, mert elavult, kiment a divatból és jött helyette egy rakat új. Ugyanis több ezer új szó születik naponta. Vagy esetleg egy kifejezésnek több jelentése is van kontextustól illetve szaknyelvtől függően. 

Szóval amire ki akartam térni, az, hogy nem szabad elvárni egy tanártól sem, hogy minden szónak tudja jelentését, lehet, hogy éppen soha életében nem találkozott vele, vagy esetleg ugyanarra a kifejezésre ő más szót használ, ami éppen ugyanolyan jó, mint amit esetleg nem tud. Ahhoz viszont, hogy ez ne okozzon feszültséget a tanár - diák kapcsolatban a tanárnak is meg kell értenie, hogy természetes dolog, hogy valamit nem tud, és utána néz. Egyik kollégám mondat, ami tök igaz: " Lehet, hogy nem tudok minden szót, de tudom hol kell utána nézni" és ez teljesen jogos. Szóval a tanárnak sem úgy kell beállítania magát, hogy ő a mindenható és nem lehet megfogni semmivel, mert minden embert meg lehet, olyan témákban, amiben nem jártas. 

Plusz, nem lehet felkészülni minden kérdésre, amit a diák feltesz órán, ezt tapasztalatból tudom. :D Hiába készülsz fel a fürdőszoba szavaiból, mint kád, mosdó, mosógép, tükör, ha a diákjaid azt kérdezik, hogy fuga, vagy vízkő, szerintem aki nem fordított csemperagasztó, vagy mosógép használati utasítást, az életében nem találkozott ezekkel a szavakkal idegen nyelven, mert még ha olvasol sem látsz ilyeneket.

Egy szó mint száz, sem a tanárt, sem a diákot ne nézzük élő szótárnak, tanuljunk kifejezéseket szavak helyett, illetve egy szónak tanuljunk meg minél több formáját, hogy a szótőből rá tudjunk jönni a jelentésre, ha utó vagy előtagot kapott. Ja és még valami, ha nem tudunk egy szót használjunk szótárat, viszont mivel sok mindent kidobhat, mielőtt beletennénk a mondatba ellenőrizzük le egy egynyelvű szótárral, hogy azt a szót valóban arra használják-e amire mi gondoljuk. Pl.: sír nem mindegy, hogy ige, vagy főnév :)

Story of my life Part II

Íme a második rész

Az egyetemi évek, útkeresés

Mikor felvettek az egyetemre azonnal keresni kezdtem nyelvtanfolyamot, mert mindenképp meg akartam csinálni a nyelvvizsgát már csak azért is, mert nálam sokkal rosszabb angolosoknak is sikerült, nem csak a nyelvvizsga, de később angol szakra is bejutottak. Szóval nekiálltam keményen tanulni, hogy meglegyen a nyelvvizsgám, B-tervem nem volt. Elmentem egy nyelviskolába, ahol találkoztam egy nagyon jó angol tanárral, Balogh Katalinnal, akitől megint szintén sokat tanultam, és gondoltam megpróbálom megint a nyelvvizsgát, de most egy másik fajtát, hátha azon sikerrel járok, de aztán sajnos azt is elbuktam, ez volt az 5. bukásom. Már kezdtem beletörődni, hogy nekem az életben sosem lesz nyelvvizsgám és amúgy is tök mindegy, mert a diplomámhoz úgyis elég a szóbeli, az meg megvan. A következő évben választhatóként fel lehetett venni a középfokú nyelvvizsgára felkészítő című tantárgyat. Mikor megláttam egyből arra gondoltam, hogy na, majd most sikerül. Elmentem az órára nagyon tetszett, ismét egy nagyon király tanárom volt Kiczenkó Kati személyében, aki máig az egyik példaképem, mert olyan szinten sok mindent csinál profi szinten, hogy az elképesztő. Szóval Katival kezdtem a felkészülést megint, folyamatosan nyomattuk a feladatokat, a nyelvtant, mert hát én ugye csak írásbelire mentem és a rigó utcai nyelvvizsga nagyon nyelvtan centrikus, szóval teszt, teszt hátán már a végén csukott szemmel is ment. Nagyon sokat készültem rá, de meg is lett az eredménye, végre meglett a nyelvvizsgám, alig hittem el, mikor megnéztem az eredményt, hogy nem 4 vagy 5 az eleje hanem 7. 71%-kos lett a középfokom, de lehet, hogy 74, már nem emlékszem, nem is ez a lényeg, hanem hogy meglett. Többször visszamentem megnézni, mert egyszerűen nem hittem el, hogy sikerült és most vége a szenvedéseimnek és a küzdelmeknek az angol nyelvvel. Hát nem is volt vége. Ezalatt a pár év alatt olyan szinten sokat tanultam, hogy kezdtem megérteni az angol nyelv logikáját és azt, hogy mi, miből következik, hogy szerettem volna még magasabb szintre emelni ezt a tudást. Ezért elhatároztam, hogy beiratkozom felsőfokú nyelvtanfolyamra. Mivel a nyelviskolák nekem drágának bizonyultak, a magántanár meg még inkább, ezért elkezdtem áthallgatni az egyetemen angolt.

Máig emlékszem a legelső órámra a felsőfokos csoportban. Ron volt a tanárunk, Amerikából származott és nagyon jó fej volt már az első alkalommal is. Még életemben nem beszéltem anyanyelvivel előtte szóval nagyon féltem az órától, de aztán feloldódtam. A csoprottársaim fogadtatása elég érdekes volt. Egyrészt én voltam az egyetlen fiú, másrészt az egyetlen műszakis és mint tudjuk az egyetemen az MTK-sok nem szeretik a GTK-sokat vagy ÁJK-sokat és fordítva. A mérnököket a többiek mindig lenézik, mert nálunk a legmagasabb a bukási arány, a mérnökök meg lenézik a többieket, mert pedálok, ami persze mind sztereotípia, van alapja de nem mindenki olyan. Szóval beletelt pár órába, mire meggyőződtek róla, hogy nem vagyok annyira hülye, mint amilyennek látszom :D

A felsőfokos tanfolyamon volt még egy tanárom Ron mellett, mivel egy külföldi nem tudja, hogy mik a magyar nyelvvizsgáztatás szabályai ezért, Csendes Ferenc az idegen nyelvi központ vezetője is tanított minket. Ezek az órák is nagyon jók voltak többnyire brainstorming jellegű, sosem éreztem azt, hogy ez egy tanóra. Az első félév után elmentem írásbelizni felsőfokon, ami sikerült is, nagyon boldog voltam hatalmas sikernek éltem meg, és mivel akkor már hirdettem korrepetálást angolból zsebpénz kiegészítésnek, megkeresett egy budapesti cég a Crew Ship International Training Center Kft., akik szerették volna, ha órákat tartok nekik angolból. Egyrészt nagyon meg voltam ijedve, másrészt nagyon izgatott a dolog, ezért belementem. Itt kezdődött a tanári pályafutásom és ekkor döntöttem, el, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. Második félévben is jártam felsőfok felkészítőre, és utána letettem a szóbeli nyelvvizsgát is. Megint véget ért egy korszak, de gondoltam, hogy ezt mindenképpen folytatni kéne, ha már ennyire benne vagyok, ezért akkor mennyünk tovább. Már javában tanítottam a cégnél és magánban is, amikor jelentkeztem Angol szakra Veszprémbe, mivel tesóm is oda járt, meg az egy eléggé jó egyetem a nyelvet illetőleg, plusz még nincs is áthidalhatatlan távolságra Győrtől. Majdnem egy időben elkezdtem egy másik cégnél is dolgozni, ahol szintén angolt kellett tanítanom, csak itt már teljesen angolul. Na ez egy hatalmas sokk volt számomra, mert életemben nem gondoltam volna, hogy képes vagyok megtartani egy órát teljesen angolul, de lassan beletanultam, mivel nem volt szabad magyarul beszélni ezért hamar meg kellett tanulnom más módon magyarázni dolgokat, esetleg játékokat kitalálni, mellyel fejlesztettem a saját módszertani tudásomat is. Sajnos a cég nem értékelte, hogy nem tudtam havonta eljárni a workshopjaira, mivel én suliba jártam, plusz még emellett nem egy átlagos fejem volt ezért nem tartottak rám többet igényt, de nem is bánom, mert azután nagyon megsokszorozódtak a munkáim.

Mint ahogy kiderült felvételt nyertem a főiskolára, angol szakra és már alig vártam, hogy elkezdhessem. Akkor még úgy gondoltam, hogy a két egyetemet majd egyszerre csinálom és 3 diplomám lesz, ha végzek mindegyikkel, de hamar rájöttem, hogy munka mellett két egyetemet csinálni szinte lehetetlen, ezért a győrit parkoló pályára tettem, mivel az angol sokkal jobban ment. Nagyon sok minden tanultam ott, habár csak levelező képzés volt, nem is volt annyi óránk, mint amennyi kellett volna, de szerintem mégis hasznos volt és talán még néhány nappalisnál is jobbak voltunk.

Story of my life Part III

Itt a 3. rész és egyben befejező:

Angol szak

Nagyon örültem, hogy felvettek az egyetemre, mert végre úgy éreztem, hogy valami olyat tanulok, ami érdekel és sokat fejlődtem vele. Nagyon jó tanáraink voltak, legalábbis többnyire. A nyelvszakokon azt hiszem, mindenhol van egy szűrővizsga. Hát ez a rémálmom volt. Nem csak egy, hanem mindjárt kettő is volt belőle az első évben, és aki ezt nem teljesítette, az nem mehetett tovább, mert majdnem minden tantárgy erre épült. Sikeresen túlkecmeregtem az elsőn, majd a másodikon is, ami sokkal gyilkosabb volt az elsőnél, de sikerült. Természetesen nem is én lennék, ha valami nem jönne közbe, az első félévben ugyanis megvágtak filozófia történetből, amit máig nem értek minek tanítanak egyetemen, mert semmi értelme ráadásul kötelező, attól hogy bölcsész vagyok még nem elmélkedek olyan hülyeségeken, hogy hogyan lehet megmagyarázni a megmagyarázhatatlant és hasonlók. Szóval megbuktam belőle és az volt a szabály, ha a következő félévben nem lesz meg akkor pápá. Nagyon be voltam tojva, hogy ez a tárgy fog gátat vetni a pályafutásomnak, és ráadásul semmi köze nincs a szakmához. Aztán végre sikerült megcsinálni, és egyenes út vezetett a diplomához. Hittem én ezt akkor. Az én évfolyamomból azok közül, akik nem tudtak átmenni 50 kredit után tanári mesterképzésre én voltam az egyetlen aki eljutott az utolsó fél évig időben. Örültem, hogy végre lesz egy diplomám meg is írtam a diplomamunkám, amit elfogadtak, majd két héttel a védés előtt visszadobtak, mondván, hogy nem elég akadémikus. Természetesen nem hagytam annyiban a dolgot ezért másodolvasóhoz küldték, aki engedélyezte, hogy államvizsgázzak. Természetesen megkaptam az akkor csak „halál brigád”-ként emlegetett bizottságot, átlagéletkor valahol 70 és a halál között, ebből egy nem tanított, egy nem bírt, a harmadik meg hát… na mindegy :D. Szóval államvizsgán kiderült, hogy igazából azt a témát nem is választhattam volna, amit írtam, ezért, meg nem csak ezért megvágtak, de nem csak a védésen, hanem mindenből. Természetesen nagyon ki voltam akadva, de utána rá kellett jönnöm, hogy hosszútávon ez volt a legjobb, ami történhetett, mert annyi tárgyam volt az utolsó félévben, mivel első félévben nem vettek fel nekünk elég tárgyat, hogy konkrétan az államvizsga előtti szombaton még vizsgáztam és nem nagyon tudtam készülni. Aztán írtam egy másik szakdogát, végre egy normális konzulenssel, aki nem csak bírál, de segít is. Így 5ös lett a szakdogám és a védés is, természetesen irodalomból megkaptam ugyanazt a tanárt, mint először szóval az kettes lett, de a többi ötös és 4es. Majd felvételt nyertem meter szakra, ahol nem sokára diplomázom, ha sikerül összekaparnom egy német középfokot. 

Ezekkel a story-kkal nem magamat akartam fényezni, csak megmutatni, hogy kitartással meg lehet tanulni angolul, és hogy nem feltétlenül jön minden könnyen egyszerre. Valaki szégyellné elmondani, hogy tanár, vagy nyelvész létére 6odszorra lett meg a középfokja, és ha ez valaki így gondolja az .......-hatja (a pontozott vonalon lévő kifejezés opcionális). Én büszke vagyok rá, hogy nem adtam fel és most ott vagyok, ahol, és remélem még sokkal feljebb is eljutok, a tervek már megvannak :)

A végére egy kis motivációs videó a sikerről, habár konkrétan üzleti sikerről szól szerintem abszolút ráhúzható mindenre, annak aki nem tud angolul, lefordítottam alatta:


Soha ne hagyd, hogy bárki is azt mondja, nem vagy képes valamire
A bukás a siker része
Egyszer volt egy főnököm, aki nevetett, mikor elmondtam neki, hogy esernyőket árulunk az EBayen mellék vállalkozásként
Szóval...kirúgtam
És az első 1,5 évben több, mint egymillió dolláros bevételünk volt belőle
És elmentem Hawaiira négyszer
Egy évben
Nagy különbség van az álmodozók között,
és azok között akiknek nagyok az álmaik
A nagy álmok azoké, akik felkelnek és követik őket
Mig az álmodozó folyamatosan alszik
A bukás az élet része
Szóval szokj hozzá
Öleld magadhoz
A bölcsességet a bukáson keresztül szerezzük
Hányszor buktál el valamiben?
Nem igazán számít
Nem tudod megváltoztatni a múltat
Én értem, mi a bukás (a szerk.: de rohadtul:D)
Tudom, mi a bukás
De én nem vagyok egy bukás
Bár, kibuktam a középiskolából (a szerk.: na azért azt nem :D)
Egy sikeres vállalkozó vagyok
Csak éppen nem tudom lebetűzni a szót
Egyszer kirúgtak az egyik legjobb munkámból
Szóval találtam egy jobbat
És sikeresebb lettem
Az első házaságom csődbe ment
Tanulhatsz a bukásból
És van benne egy kis józan ész is
Most...
Van egy igazi házasságom
Egy elképesztő feleségem
Egy fiam, akire nagyon büszke vagyok
Még ha néha hibázik is
Lehet tanulni a bukásból
Van két gyönyörű lányom
és egy puskám
Csak vicceltem!
Talán...
A siker nem csak a pénzről szól
hanem az életről és a döntésekről, amiket minden nap meghozunk
Szóval mi a lényege mindennek?
Ha ezt meg kell kérdezned
Tartsd meg a jelenlegi munkád (a szerk.: maradj ugyan azon a szinten a nyelvben)
Ha én meg tudom csinálni, te is
Kövesd az álmaidat
Én azt tettem

Story of my life Part I

Igazából ezzel kellett volna kezdenem az egész blogot, de most találtam meg a gépemen :D Szóval most egy kisebb fajta betekintést adok abba, hogy hogyan jutottam el odáig, ahol most vagyok. Kár hogy nem vagyok celeb, mert akkor akár még kaszálhatnék is belőle, mert ez a tipikus „hülyegyerek-sok-munkával-eléri-a-célját” típusú mese.

Első rész:

A kezdetek

            Mint a 90-es években a legtöbb gyermek Magyarországon, én is az általános iskolában találkoztam először az idegen nyelvvel, ami az akkori divatnak megfelelően természetesen a német volt. Nagyon sokat szenvedtem a der, die, das elsajátításával és végül is valamennyire sikerült is, mert egy nagyon jó tanárom volt, Vass Görgyné, Erika néni, de mégsem éreztem azt, hogy nekem menne. Mindig ellavíroztam a tárgyból, de sosem voltam belőle kiemelkedő. Lehetett volna angolt is választani, de mivel Sopronban éltem a szüleim jobbnak, és hasznosabbnak látták, ha a némettel ismerkedem meg, mert hát itt van közel az osztrák határ és ez milyen hasznos lesz. Egészen az általános iskola végéig úgy gondoltam, hogy én majd informatika szakon akarok tovább tanulni és az majd milyen jó lesz nekem, ezért annyira nem is érdekelt a nyelvtanulás, hanem inkább a számítógépek.

Jelentkeztem is, és fel is vettek Sopronban egy középiskolába informatika szakra, amire nagyon büszke voltam, mert ezen a területen egy nagyon jónak mondható középiskoláról van szó. Már mikor megtudtam, hogy ezen a szakon két nyelvet kell tanulni, nagyon megijedtem. Gondoltam, ha a német nem megy eléggé, akkor majd hogyan fogok megbirkózni mellette az angollal. Szerencsére angolból nagyon jó tanárt kaptam, Lisznyai Józsefné-t, aki egy nagyon szigorú, de igazságos és nagyon nagy tudású angol tanár. Nála tanultam meg az alapokat, amire aztán szépen rá tudtam építeni a további ismereteket. Mivel németből várhatóan a gyengébbik csoportba kerültem, nem kaptunk egy túl jó tanárt, akinek a nevét inkább meg sem említeném, csak annyit érdemes róla tudni, hogy eredetileg matematika fizika szakos volt, de mivel sváb származású, tanított németet is, aminek a tanításához abszolút nem értett. Szóval az általános iskolában megszerzett amúgy is labilis német tudásom még labilisabbá vált és elkezdtem megutálni ezt a nyelvet. Majd harmadikban német tanár váltás volt és kaptunk egy nagyon jó tanárt Szabóné Horváth Editet, akinél ismét kezdtem fejlődni a nyelvből, ismét elkezdtem élvezni a német órákat és talán azt is mondhatom, hogy kezdtem újra megszeretni, de sajnos az utolsó két év már kevés volt hozzá, hogy újra kedvet kapjak.

Így hát maradt az angol. Már említettem, hogy a tanárunk nagyon szigorú volt nála nem volt olyan, hogy fél pontra megadja a jobbat, ha nincs meg a pontszám nincs meg a pontszám. Ez engem nagyon idegesített, mert tudtam, hogy meg tudom csinálni 5ösre is nem csak 4esre és addig tepertem, amíg nem sikerült. Az utolsó 3 félévben, ha jól emlékszem 5össel zártam a félévet. Majd elérkezett a középiskola vége, amikor is a legtöbben egyetemre akarnak menni. Nekem is „kellett”, azért csak idézőjelben, mert a családban, az én generációmban akkor mindenki egyetemre járt és hát nehogy már én maradjak le, olyan nincs. Szóval én is elkezdtem keresgélni szakok között, amik érdekelhetnek vagy az előképzettségemnek megfelelőek. Kézenfekvő volt, hogy informatikán megyek tovább, de mivel az annyira már akkor nem érdekelt nézegettem másfelé is. Ekkor bukkantam rá a nemzetközi kapcsolatok szakra, ami nagyon megtetszett, mert ott használhatom a nyelvet és majd milyen jó lesz nekem, csak annyi probléma volt, hogy Győrben nyelvvizsgához kötötték, Veszprémben pedig felvételihez. Ezért az utolsó évben páran elhatároztuk, hogy letesszük a középfokú angol nyelvvizsgát, mivel az plussz pontokat ér a felvételin meg hát nekem követelmény is az egyik helyen. A tanfolyamot az iskolában tartották párunknak és egy nagyon jó tanárom volt itt is, őt Pécz Gabriellának hívják. Sokat tanultam tőle is, nagyon sok feladatot megcsináltunk és sokat dolgoztunk azért, hogy meglegyen a nyelvvizsga, de végül nekem csak a szóbeli sikerült. Természetesen nem adtam fel, mert nem szoktam, ha valamit nagyon akarok, de persze elkeseredtem, életem első bukása, még jó hogy negatívan hatott rám. Akkorra már beadtam a jelentkezésemet, amiben szerepelt a Győri egyetem nemzetközi kapcsolatok szaka és tudtam, ha nem lesz meg a nyelvvizsgám, akkor keresztet is vethetek az egészre, mivel meg sem nézik a jelentkezésemet. Így utólag semmi probléma, mert amúgy sem lett volna elég pontom.  

A középiskola végéig 4szer próbálkoztam az írásbeli nyelvvizsgával, és mindig egy két százalékon múlott, jó ez túlzás azért nem mindig, de többnyire. Természetesen ebből kiderült, hogy nem vettek fel Győrbe nemzetközi kapcsolatokra, mivel nem volt nyelvvizsgám, sőt a veszprémi szakról is lecsúsztam, de ott a Történelem felvételi miatt, az nem az erősségem még most sem. Még szerencse, hogy utolsó helyen megjelöltem egy mérnöktanári szakot Győrben, mert így nem maradtam egyetemi hely nélkül. Ahhoz képest, hogy soha nem akartam tanár lenni, és matekot vagy informatikát tanulni elég szerencsésen alakult a pályám. Mind egy, gondoltam megpróbálom aztán lesz, ami lesz. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én szakom, nem nekem találták ki, hogy naphosszat egy irodában pötyögtessek a számítógépen meg hibákat javítgassak. Mivel azonban ez egy szakpár volt tanultam pedagógiát is, ami a gyakorlatok alkalmával még érdekesebbé tette számomra ezt a pályát. Ekkor rájöttem, hogy szeretnék tanítani, de nem informatikát.