Passive - Perfect - Continuous?

Passive – Perfect – Continuous?

Sokakat kiráz a hideg ezektől a kifejezésektől, mert a passive-on kívül a magyar nyelv nem rendelkezik ilyen szerkezetekkel, viszont az angol előszeretettel használja őket, bár egyeseket a beszélt nyelvben kevésbé, mint az írottban.

Ha nem akarunk sikító frászt kapni minden egyes alkalommal, amikor meghalljuk ezeket a kifejezéseket, akkor először is pozitívan kell hozzájuk állni, egyrészt ezek önmagukban nem igeidők, csak szerkezetek, amelyekkel akár igeidőket is képezhetünk és, hogy mindegyiknek megvan a képzési módja, amit minden időre (jelen, múlt, jövő /módbeli segédigés szerkezetek/) ráhúzhatunk. Nyilván ez a hozzáállás csak a képzését segíti a dolognak, a használathoz a hozzájuk tartozó igeidőket is meg kell tanulnunk.

Ha a passzív igeidőket is beleszámoljuk, az angolban 24 igeidő van 4 múlt, 4 jelen és 4 jövő. Úgy jön ki ez a magas szám, hogy mindegyiknek van aktív (amit tanulunk) és passzív (amit szintén tanulunk, csak nem igeidőként) alakja.

Nézzük meg mik az alap szerkezetek, amiket ha tudunk, majdnem mindent képesek vagyunk képezni:

Continuous: be + present participle (jelen idejű melléknévi igenév (ilyen igenév, nincs a magyarban), azaz az ing-es alak)

Passive: be + past participle (befejezett melléknévi igenév, azaz a 3. alak)

Perfect: have + past participle (befejezett melléknévi igenév, azaz a 3. alak)

Az első dolog, amit meg kell értenünk, hogy a be és a have a szerkezeteken belül nem bírnak jelentéssel, egyszerűen az a szerepük, hogy jelezzék feléd, hogy az vagy continuous vagy passive, vagy perfect, amit látsz. Ezen felesleges is hőzöngeni, hogy miért van így, ez így van és kész, el kell fogadni, hogy ez a nyelv így működik és sok energiát és időt megspórol az, aki nem áll le elmélkedni ezen napokat, hogy ott miért van have vagy be, ott van és kész, fogadd el.

Szóval, ha ezen túl léptünk nézzük mi a logika:

Nézzük először a continuous-t, mi lesz ha betesszük jelen időbe, múlt időbe, és jövőbe:

Jelen: I am doing my homework now.

Múlt: I was doing my homework at 3 o’clock yesterday.

Jövő: I will be doing my homework this time next week.

Ahogy azt látjuk, az ige maga nem változott, tehát, abból nem tudnánk megállapítani önmagában, hogy jelen, múlt vagy jövő időben beszélünk. Erre szolgálnak a segédigék, amik egyrészt megmutatják az időt, másrészt ebben az esetben, mivel látjuk, hogy ing-re végződik utánuk az ige azt is jelzik, hogy continuous.

Ugyanez a helyzet a másik két szerkezettel is:

Passive:

Jelen: My room is cleaned.

Múlt: My room was cleaned yesterday.

Jövő: My room will be cleaned tomorrow.

Perfect:

Jelen: I have cooked lunch.

Múlt: I had cooked lunch by 10 o’clock yesterday.

Jövő: I will have cooked lunch by 10 o’clock tomorrow.

Ha az alapokat mind sikerült átvészelni ideggörcs nélkül, akkor nézzük, mi történik, ha ezeket a szerkezeteket elkezdjük keverni. Tudni kell, hogy a 3 között erőviszonyok vannak, a perfect a legerősebb, aztán a continuous és a végén a passive, ez azért fontos, hogy meg tudjuk állapítani, hogy mivel kezdődik a sor és mi határoz meg mit. ezek jelölésére színkódokat fogok használni

Continuous Passive:

Alapszabály: to be + being + past participle

Itt megint érdemes túllépni a kezdeti sokkon és meglátni, hogy egyrészt ennél van sokkal durvább is, másrészt hogy mi miből következik. Szóval: Mivel ez alapvetően egy continuous-os szerkezet, ezért nyilván van benne egy to be és mivel passive is, ezért kell benne lennie egy past participle-nek. Ha nem lenne benne más, akkor ez egy sima passive lenne, DE ez egy continuous, amit to be és az –ing jelez, a to be-nk már megvan, de kell bele egy –ing, a fő ige nem lehet –ing-es mert passive, ezért a passive-ot képző to be-t tesszük –ing-es alakba és így kapunk egy being-et. Tehát, az első be a continuous-é, a második a passive-é, amit a continuous miatt –ing-be raktunk.

Nézzünk egy mondatot:

My room is being cleaned.  – nézzük mit mutat ez a mondat.

Egyrészt látjuk, hogy jelen időben vagyunk, mert az első be-t ragoztuk, másrészt jön utána egy újabb be, ami ráadásul inges szóval tudjuk, hogy ez egy continuous és mivel ezt a being-et egy past participle követi egyértelmű, hogy passive. Mivel a passzív mondatokat magyarban vagy tárggyal kezdjük azaz: A szobát takarítják. vagy pedig többes szám 3. személyben névmás nélkül: Takarítják a szobát, ezért eszünkbe sem jut, hogy azt fordítsuk, hogy A szoba takarít.

Nézzünk egy szerkezetet, ahol minden szerepel

Perfect Continuous Passive

Alapszabály:  have + been+ being + past participle

Igen, elismerem, ez már durva, de ne add fel, és különben is nyugi, élőszóban meg tudom számolni egy kezemen, hányszor használtam. Viszont nyelvvizsgán nincs az a vizsgabiztos aki hátat ne dobna egy ilyen szerkezettől. Szóval nézzük végig, a színek segítenek: látjuk, hogy have-vel kezdünk, past participle-lel végzünk, ha nem lenne közte más akkor akár perfect is lehetne simán, DE van még ott két létige tök különböző alakban. Szóval a perfect miatt have, mivel continuous ezért kell bele egy to be, de mivel a have után áll, ezért 3. alakban kell lennie ezért lesz been, a continuous attól az, ami, hogy –ing-es alakban van az ige utána, de mivel passive is, ezért kell bele még egy be, ezért az lesz being és végül, mivel passive ezért a being-et egy past participle követi.

Nézzünk egy mondatot:

The bridge will have been being built by the time you arrive.

Szóval mit is kell látnunk:

Először is kb ez az egyik leghosszabb szerkezet az angolban, amit valaha láttál, viszont a legritkább is. Jelentése: A hidat építeni fogják, mire megérkezel. Látjuk, hogy ez egy jövőidejű mondat, mert ott a will, látjuk, hogy perfect, mert ott a have látjuk hogy continous mert ott a been + egy inges ige és látjuk h passive, mert ott a being után egy past participle. Szóval ez egy becsületes nevén Future Perfect Continuous Passive.

Cuki nem? J Ehhez nyilván sokkal magasabb tudás kell, hogy eleve a future perfect-et tudja valaki használni, de ha az már nem gond, akkor passiv-ba tenni gyerekjátékm ha nem pánikolsz be, hanem szépen végig gondolod a teendőketJ

Hogyan is álljunk neki angolt tanulni

Hogyan is álljunk neki angolt tanulni?

Sarkalatos kérdés, amit mindenki feltesz magának, mielőtt elkezd foglalkozni a nyelvvel. Mi a legjobb módszer? Magántanár, csoportos oktatás, autodidakta módszer, játékok, esetleg egy célnyelvi környezetben való eltöltött hosszabb idő?  Erre a kérdésre nincs jó válasz. Nagyon sok mindentől függ, hogy kinek mi a jó módszer. Legfőképpen a személyiség, a kitűzött cél, illetve a tudás szint.

Ha valaki társaságkedvelő, annak ajánlott csoportban tanulni a nyelvet. Azért jó ez a megoldás, mert a csoporttársak is tudnak segíteni, bizonyos problémákat, lehet, hogy sokkal jobban meg tudnak oldani, mint a tanár, mert hát ő sem lehet felkészülve minden szituációra. Viszont nagy hátulütője lehet, hogy ha nem a szintünknek, vagy a személyiségünknek, esetleg a korunknak megfelelő csoportba osztanak be. Ilyenkor az érdeklődésünk jelentősen lankad, nem szeretünk bejárni az órára és nem fogunk fejlődni sem, mert nem leszünk érdekeltek benne.

Aki rövidebb időn belüli nyelvvizsgát tűz ki magának célul, annak célszerű magántanárhoz járni, bár ez is egyénfüggő. Egy magán tanár tényleg teljesen az adott diákra tud koncentrálni és minden apróbb hibát is észrevesz, mivel csak egy emberrel kell foglalkoznia. Ennek az lehet a hátránya, hogy a diák elkezdi magát a tanárhoz mérni, aki nyilván (ideális esetben) sokkal magasabb szinten áll, mint ő és ez frusztrációhoz vezethet. Pontosan ezért kell, és ez nem csak a magán oktatásra vonatkozni, sokszor megdicsérni a diákot, ha valamit jól csinál, mert egy kis dicséret is nagyon sokat tud dobni a teljesítményen, persze kivéve, ha nem szenved mániákus depresszióban. Nyilván az agyon dicsérgetés sem egy jó módszer, de ha valakit kritikával illetünk, mindig figyelni kell arra, hogy ne legyünk annyira nyersek, hogy ez visszavesse az addigi teljesítményében.

Szerintem azt leszögezhetjük, hogy mind a két tanulási formának megvannak az előnyei és hátrányai is, de ezekkel együtt is mind a kettő lehet nagyon sikeres is. Ez ugyanannyira múlik a tanáron, mint a diákon. Mind a kettő felelős azért, hogy egy tanfolyam, vagy akárcsak egy óra is sikeres legyen. A másik fontos dolog, hogy hagyni kell a tanulót a saját ütemében fejlődni, mind a túl gyors, mind a túl lassú ütem eredményezhet nehézségeket. Ha egy lassabban haladni képes tanulót arra kényszerítünk, hogy túl gyors ütemben tanuljon, az frusztrációhoz vezethet, fordítva viszont unalmassá válhat az óra, mert nincsenek benne kihívások. A tanár feladata, hogy ezt felmérje, és olyan feladatokat vigyen be órára, amivel fel tudja mérni, hogy meddig mehet el a diákkal. Néha célszerű az adott szintnél nehezebb feladatokkal is próbálkozni, de csak akkor, ha a diák tudása a saját szintjén már valamennyire stabil.

Másik módszer a tanulásra az, ha valaki idegen nyelvi környezetben próbálkozik vele. Az, hogy ez kinek mennyire működik, szintén típus függő, illetve nagyon fontos az is, hogy mi a célja vele az embernek. Ha valaki nyelvvizsgát szeretne tenni a nyelvből, akkor sajnos nem elég, ha kint élt külföldön több évig. A szókincse és a beszéd készsége nagyon fejlett lesz, de nem biztos, hogy képes lesz letenni egy felsőfokú nyelvvizsgát, legalábbis nem minden részét, mert a beszélt nyelv és a vizsga nyelv között nagyon nagy különbségek vannak. Főleg a magasabb szinteken. Olyan szóhasználatot, és szerkezeteket várnak el a magasabb szintű nyelvvizsgákon, amiket egyszerűen beszédben nem, vagy csak ritkán használnak. Teljesen olyan, mint a vezetés. Van vizsgavezetés és van, az, amikor rutinból vezet valaki. Az utóbbi, már nem annyira kötött, senkit nem fog érdekelni, hogy átlóg-e a bal hátsó kereked a másik sávba, mikor kanyarodsz, amikor megvan a jogsid, ahogy az sem, hogy mikor egyeztetsz igeidőt, amikor beszélsz, a nyelvvizsga letétele után.

Tehát, mielőtt nekiállsz nyelvet tanulni, gondold végig, a célokat, milyen szinten vagy és természetesen az időkeretedet csak úgy mint a ráfordítható összeget és válassz. Ha nem jön be az első választás, ne add fel, próbálj ki egy másikat. Egy bizonyos szinten mindenki meg tud tanulni angolul, ez 60%-ban hozzáállás kérdése a többi a tanáron és a nyelvérzéken múlik.

Good luck J