A Continuous szerintem

Present Continuous

A folyamatos jelen általában a második igeidő, amit megtanulunk, amikor angolt tanulunk, bár vannak olyan könyvek, amik az egyszerű jelen előtt tanítják, mivel a létigét használja segédigének és emiatt először könnyebb vele dolgozni, csak egy –ing-es alakot kell az ige után tenni és már kész is van.

Képzését tekintve ugyanolyan, mint az összes többi folyamatos igeidő, egy létigét tartalmaz jelen időben (am, is, are) plusz egy igét –ing-es alakban. A megfogalmazása viszont kicsit hibás, mert a jelen időkkel kapcsolatban könnyű belekeveredni. Általában az szokott lenni a probléma, hogy az egyszerű jelent akkor használjuk, amikor egy cselekvést szokásosan csinálunk és ebből az ember arra asszociál, hogy „folyamatosan”. Ez azonban nem így van.

A folyamatos jelen idő, a beszéd pillanatában történik csak folyamatosan. Tehát minden, amit a beszéd közben végzünk folyamatos jelenben lesz. Segíthetnek az olyan időhatározók, mint pl.: „now”, „at present”, vagy „at the moment”, melyek az adott pillanatra utalnak. A másik dolog, amit bele szoktunk keverni, a „just”, mivel ez jelenti angolban, hogy éppen, viszont ez a Present Perfect Simple – höz tartozik, és arra utal, hogy valami nem olyan régen fejeződött be. Jelen időben, ha arra akarunk utalni, hogy valami éppen most történik, nem is feltétlenül kell használnunk időhatározót, mert maga az igeidő kifejezi.

-What are you doing?

-I’m watching TV.

Ebből már tudjuk, hogy ez most történik, nem kell még hangsúlyozni is, főleg nem a „just” határozóval.

Past Continuous

 

A folyamatos múlt végre nem csak a nevében folyamatos, hanem ténylegesen egy folyamatot jelöl a múltban, ha olvastátok a Continuous – Passive – Perfect  részt, akkor a képzése eléggé egyszerű, mert mivel Continuous, ezért az alap, képzési szabály szerint to be + ige inges alakja, és mivel past, ezért a to be múlt idejét használjuk, azaz, was vagy were.

Pl: I was watching TV at 2 o’clock yesterday.

Ha belegondolunk az egyszerű múlt használati szabályába, akkor azt látjuk, hogy azt akkor használjuk, ha a múltban egy cselekmény már lezárult. Végül is, ezt is tekinthetjük lezártnak, de ettől függetlenül azt is észre kell, hogy vegyük, hogy TV-t nézni nem tudunk csak egy pillanatig, nem túl valószínű, hogy pontban 2:00:00-kor néztük csak a TV-t hanem valószínűleg előbb kezdtük el és később fejeztük be, mint 2 óra.

Talán egy ábra segít megérteni. Nem életem ábrája, de aki ismeri a rajzolási képességeimet, az tudja, hogy ez egy mestermű :D

Szóval mit is kell látnunk az ábrán. Eléggé elcsépelt jelölési mód, de a folyamatos múltat egy hullámvonal jelöli, mutatva a folyamatosságát. Látjuk, hogy 2 órakor pontban TV-t néztem, de az is látszik, hogy nem akkor kezdtem és nem is akkor fejeztem be, szóval egy hosszabb idő alatt folyamatosan csináltam. Valamivel könnyebb helyzetben vagyunk akkor, ha az igének van igekötője, mert bármilyen furcsa, a magyarban is van „folyamatos múlt”, nyilván ezt így nem tanuljuk, mert mint igeidő nem létezik, de tudunk kifejezni folyamatot. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a múlt idejű igekötős igék igekötőjét nem az ige elé, hanem az ige mögé tesszük.

Pl.: Ha azt mondom, hogy : ’A gyerekek elfutottak, amikor meglátták a rendőröket. ’ akkor az egy pillanat, mert elfutni nem lehet folyamatosan, maximum futni, tehát ez azt mondja nekünk, hogy a gyerek abban a pillanatban futottak el, amikor meglátták a rendőröket. Ezért ezt úgy fordítjuk, hogy „ The children ran away when they saw the police”

Ha viszont az igekötőt a szó után tesszük, azaz: ’A gyerekek futottak el, amikor meglátták a rendőröket’, azt sugalljuk, hogy a gyerekek már futás közben látták meg a rendőröket, futni meg csak folyamatosan lehet, szóval a fordítása : „ The children were running away when they saw the police.”

Alapvetően leszűrhető az a következtetés, hogy ha egy ige elé igekötőt teszünk, akkor biztos, hogy nem folyamatos: pl.: megette, elvitte, visszament, felmászott, megtanulta. Itt már csak arra kell majd figyelni, hogy az egyszerű múlt idők közül melyiket fogjuk használni (Past Simple, Past Perfect Simple, Present Perfect Simple).

 

Future continuous

A folyamatos jövő viszonylag ritka, de azért előfordul a nyelvben, mint ahogy a múlt időben is, ez is logikusabban folyamatos, mint a jelen. Itt valóban a jövő egy időpontjában folyamatosan zajló cselekvést fejezzük ki. Sokszor használjuk a This time + jövőidejű időhatározó szerkezetet, pl.: This time tomorrow I will be sleeping – Holnap ilyenkor aludni fogok. Tehát a holnapi nap folyamán ebben a pillanatban éppen folyamatban lesz a cselekvés. De ugyanúgy lehet helyettesíteni az időt, egy konkrét időponttal vagy egy cselekvéssel. Ott viszont vigyáznunk kell, mert ha cselekvéssel jelöljük az időt, az általában a „when”-nel történik, ez után csak jelen időt használhatunk, mert időhatározói mellékmondat.

Continuous Logika

A Continuous logika is hasonló a Perfect-hez. Itt is nagyon fontos, hogy a jelen idejű igeidőt üzembiztosan tudjuk képezni és alkalmazni. Én személy szerint, ha nem vagyok biztos abban, hogy egy cselekvést folyamatosban kell-e mondani, csak elképzelem, hogy hogyan mondanám jelen időben, és ha ott folyamatost használnék, akkor a többiben is azt fogok, mert egyszer mindegyik cselekvés „most” volt vagy lesz. Ez furán hangozhat, de gondoljunk bele:

I was watching TV at 3 o’clock yesterday. – Tegnap 3-kor TV-t néztem

Tegnap 3-kor, ha megkérdeztek volna, hogy mit csinálok akkor az a beszéd pillanatára vonatkozott volna, szóval úgy válaszoltam volna, hogy.

I am watching TV. – TV-t nézek.

Jövőben pedig ugyanígy járunk el:

I will be watching TV at 3 o’clock tomorrow. – Holnap 3-kor Tv-t fogok nézni. Ha holnap 3-kor kérdezik meg, hogy mit csinálok az pedig akkor lesz a beszéd pillanata és ezért folyamatos.

Tiltott igék – Stative verbs

Vannak az angolban olyan, statikus, igék, amiket nem használunk folyamatos alakban, mivel nem egy konkrét cselekvést fejeznek ki. Ezeknek 4 csoportja létezik:

1.      gondolkodással kapcsolatos igék: think, know, understand, remember, stb.

2.      érzékeléssel kapcsolatos igék: see, hear, smell, touch, stb.

3.      érzelmekkel kapcsolatos igék: love, like, dislike, hate, want, care, stb.

4.      birtoklással kapcsolatos igék: have, own, belong, possess, stb.

Ezek az igék általában nem állnak folyamatos alakban, mert statikusak, de mivel angolban nagyon sok kivétel van, ezért gyakran előfordul, hogy látjuk őket –ing-es alakban. Szóval a szabály az, hogy akkor nem használjuk őket folyamatos alakban, ha nem tudatos a cselekvés.

PL.:

A szeretet sosem tudatos, nem azért szeretünk valakit, mert akarjuk, az csak jön, nem azért hallunk valamit, mert meg akarjuk hallani, hanem mert elég közel voltunk ahhoz, hogy ez megtörténjen, nem azért látunk, mert látni akarunk. Nézzünk egy példát:

Roses smell good. – itt a rózsa nem „tehet” róla, hogy jó illata van, nem ő irányítja.

I’m smelling roses. – itt én döntöttem el, hogy meg fogom szagolni a rózsát, én irányítom tudatosan a cselekvést.

Egy másik példa, amikor az adott ige mást is jelent:

I can see that house on the corner. – Látom a házat a sarkon – nem azért látom, mert akarom, hanem mert ott van és egyszerűen érzékelem a jelenlétét.

I’m seeing my friends at the weekend. – Találkozom a barátaimmal a hétvégén. Itt a „see” nem konkrétan érzékelést jelent, hanem a másik jelentése, a találkozni, van jelen, ezt már én irányítom.

I have a car. – itt  „have” birtoklást fejez ki, ezért nem rakhatom folyamatosba, illetve az is igaz, hogy ez egy általános dolog, nem csak ebben a pillanatban van autóm.

I’m having a shower. – itt a have szókapcsolatban van, nincs köze a birtokláshoz, ezért lehet folyamatosba tenni.

A „be” létigét is csak bizonyos esetekben használhatjuk folyamatos alakban, amikor nem létezést fejez ki.

I am a teacher – itt létezést fejez ki.

You are being sad. – itt egy állapotot fejez ki, ami alapvetően nem jellemző, ezt magyarban töltelék szavak segítségével tudjuk csak kifejezni. Ma olyan szomorú vagy.

A Perfect szerintem

Ebben a részben a „Perfect” alakkal fogok foglalkozni, amit ismertebb nevén befejezett alakoknak is hívunk. Igazából ez eléggé logikus elnevezés, mivel a befejezett múlt és jövő valóban olyan igeidők, amik már befejeződtek, vagy befejeződnek, a múltban vagy a jövőben egy másik cselekményhez képest. A folyamatos alakjaik viszont már folyamatban lesznek vagy voltak.

A befejezett jelen idő ennyire már nem egyértelmű, mert míg a múltat és a jövőt magyarban is múltnak és jövőnek fordítjuk, addig a befejezett jelent, nem jelenben, hanem múltban szintén. Ebben a részben nem fogok kitérni a képzésükre, mert azt már egy előző részben megtettem, itt már csak a használatukról lesz szó.

Present Perfect

Ez egy olyan igeidő, amit mindenki utál, mert szegény egy hibrid. Lehet fordítani múltban és jelenben, mégis a jelenekhez tartozik. A legnagyobb probléma akkor szokott lenni, amikor a Simple Past után elkezdjük ezt tanulni, mert sokan nem értik meg mi a különbség, ami érthető, mert a magyarban csak egy múlt idő van, és azt használjuk mindenre, ami múlt. 

Ahhoz, hogy ne frusztráljon minket ez az igeidő, egyrészt el kell fogadnunk, hogy az angol, az nem magyar, és ezért nem is viselkedik úgy, felesleges azon problémázni, hogy miért nem olyan, és miért van benne 12 igeidő, mert ez nem fog megváltozni, másrészt meg kell tanulni a különbségeket, és nem megijedni, ha elsőre nem megy a használata, ez teljesen normális. Amerikai angolban, amúgy nincsen akkora különbség a kettő között, gyakran használnak ott is Past Simple-t, ahol a britek Present Perfect-et. Ettől még nem lebutított az Amerikai angol, csak más, az is egy sztenderd variációja az angolnak, de mivel az iskolákban itt Magyarországon a British English-t tanítják leginkább, nézzük mi a különbség. 

Most ugyanazokat a cselekményeket fogom leírni Past Simple - ben és Present Perfect Simple - ben magyarázatokkal:

1.) van időhatározó, nincs időhatározó

I have bought a car - Present Perfect, mert nem lényeg mikor történt, hanem az, hogy megtörtént, és van eredménye, azaz van egy autóm.

I bought a car last month - Past Simple, mert tudom, hogy mikor történt és nincs kapcsolata a jelennel, itt lehet, hogy még megvan az autóm, de az is lehet, hogy nincs, nem az a lényeg, hanem hogy múlt hónapban vettem.

2.) never

I have never seen the Eiffel Tower. - Present Perfect, mert még megvan az esélye annak, hogy látom a tornyot, mivel az is áll még, én is élek még és nem vakultam meg.

I never saw the World Trade Center. - Már nem is fogom, legalábbis azt, amit terrortámadás ért, mert már elpusztult.

3.) just - just now

I have just had lunch

I had lunch just now

Jelentésben nincs különbség, csak az időhatározókban.

4.) nincs időhatározó

Stephen King has written many books. - mivel még él (asszem:D) ezért még megvan az esély rá, hogy írhat

Shakespeare wrote a lot of dramas. - már nem él, ezért már nem is írhat drámákat

5.) for

Itt figyelni kell, mert a Present Perfectet itt jelen időben fordítjuk a Past Simple-t pedig múltban.

I have lived here for 2 years. - még mindig itt lakom

I lived here for 2 years. - már nem lakom ott

Continuous:

A szabály azt mondja, hogy olyan cselekvésekre használjuk, amik a múltban kezdődtek, a jelenben is tartanak és a jövőben is tartani fognak. Általában, mint minden Perfect Continuous-szal, ezzel is áll egy for (időtartam) vagy egy since (időpont).

I have been living here for 2 years. – Itt lakom már 2 éve. (még mindig)

I have been living here since 2000. – Itt lakom 2000 óta.

Észrevehettétek, hogy az első példa lényegében ugyanaz, de ezzel vigyázni kell. Ha élsz vagy dolgozol valahol, akkor mind a kettő elfogadható, bár személy szerint nekem a folyamatos alak logikusabb, mert mégis csak egy folyamat, ami egy időintervallumon ível át. Az egyszerű alakot leginkább akkor érdemes használni, ha valamiért nem lehet a folyamatost, pl.: statikus igéknél. A másik dolog, ami még megkülönböztetheti a kettőt az a fordítása. A folyamatos alakot (ha van for vagy since) akkor mindig jelen időbe fordítjuk, az egyszerűt pedig mindig múltba pl.: I haven’t seen you for ages – Évek óta nem LÁTTALAK.

Hogy mi a teendő, ha nincs for vagy since a folyamatosnál, az Igeidő Vs. Idejűség résznél kifejtem.

 

Future Perfect Vs. Past Perfect

Két olyan igeidő, amitől kiráz minket a hideg, mert ezek sincsenek benne a magyar igeidők között. Mégis, ha az egyiket megtanuljuk, a másikat is tudjuk használni, ha észrevesszük a hasonlóságokat. Persze hogy is lehetne hasonlóság egy jövő idejű igeidő és egy múlt idejű között, pedig van.

Nézzük először a Past Perfect-et:

Simple:

A szabály szerint akkor használjuk, ha két múltbéli cselekmény közül, az egyik már megtörtént, mire a másik bekövetkezett.

pl.: Mire megjöttem, te már megebédeltél.

By the time I arrived, you had had lunch. (ne tévesszen meg senkit a dupla had, azért van mert a past perfect segédigéje a had, és a have lunch-ot ha 3. alakba tesszük, akkor szintén had lesz)

Szóval az első cselekmény, ami már bekövetkezett, az ebédeltél, ezért ez lesz a past perfect és a másik, hogy megérkeztem, lesz a simple past, mert az közelebb van a jelenhez.

Continuous:

A szabály azt mondja, hogy akkor használjuk, ha két múltbéli cselekvés közül az egyik már jó ideje folyamatban volt, mire a máik megtörtént.

pl.: Mire megérkeztem, te már ebédeltél. (még nem fejezted be, csak benne voltál a folyamatban)

By the time I arrived, you had been having lunch.

Azt, hogy miért past perfect már fentebb leírtam, és azért continuous, mert folyamatosan ebédelt, szóval az „ebédelés” közben történt meg a másik cselekmény, azaz, hogy én megérkeztem.

Most nézzük meg a Future Perfect-et:

Simple:

A szabály szerint akkor használjuk, ha két jövőbeni esemény közül az egyik már befejeződik, mire a másik elkezdődik.

By the time you arrive, I will have had lunch.

Mire megérkezel, én már megebédelek. Ugye itt a megebédel fog hamarabb megtörténni, ezért ez a perfect, a hazaéreni azért nincs jövőben, mert a time clause miatt nem tehetjük abba, egyszerűbben by the time és társai után nincs jövő idő, hanem helyette jelen. Time Clause-okról majd késöbb.

Continuous:

A szabály szerint akkor használjuk, ha két jövőben cselekvés közül az egyik már tartani fog, mire a másik bekövetkezik.

By the time you arrive, I will have been having lunch.

Mire megjössz, ebédelni fogok. Ugyanaz a magyarázata, mint a Past Perfect Continuousnak.

Ha megnézzük a szabályokat, azt vehetjük észre, hogy tök ugyan azok, csak az egyikben múlt idejű cselekvések vannak, a másikban pedig jövő idejűek. Azt, hogy miért van ez így azt ne firtasd, ez a szabály.

 

„Perfect” Logika

Most, hogy megnéztük az összes Perfect alakot, eljött az ideje, hogy megnézzük, milyen összefüggések vannak köztük. Sajnos, mint oly sok mást, ezt sem lehet elsajátítatni befektetett tanulás nélkül, de a jó hír az, hogy nem kell megtanulni mind a 6 Perfect-hez a szabályokat. Elég, ha a Present Perfect-hez tudjuk az összes szabályt és onnantól kezdve nyert ügyünk van. Minden Perfect-et egy időhöz vagy egy másik cselekvéshez képest nézünk, és ahhoz képest döntjük el, hogy Present, Past, vagy Future.

Szóval, ahogy mondtam, tudnunk kell a Present Perfect-re vonatkozó szabályokat, a szabályok nagy része tartalmaz segédszavakat, melyeket, ha ismerünk, tudjuk, hogy az egy Perfect, már csak el kell dönteni, hogy milyen, még akkor is, ha nincs benne „by the time” ami a másik két Perfect-re annyira jellemző

Present Perfect Simple

·         just

o   I’m not hungry, I have just had lunch

o   I wasn’t hungry, I had just had lunch

o   I won’t be hungry, I will have just had lunch

·         already

o   I don’t want to see that film, I have already seen it.

o   I didn’t want to see that film, I had already seen it.

o   I won’t see that film, I will have already seen it.

·         yet

o   I want to see that film, I haven’t seen it yet.

o   I wanted to see that film, I hadn’t seen it yet.

o   I will want to see that film, I won’t have seen it yet.

·         for

o   It’s good to see you, I haven’t seen you for ages.

o   It was good to see you, I hadn’t seen you for ages

Present Perfect Continuous

·         for / since

o   I have been living here for 2 years.

o   By that time I had been living here for 2 years.

o   By August, I will have been living here for 2 years.

Reported Speech - Függőbeszéd

A függő beszéd egy másik sarkalatos pontja az angol beszédnek, de leginkább írásnak. Akkor használjuk, ha valakit idézünk és nem idézőjelek között, hanem mellékmondat formájában mondjuk el, írjuk le, azt, hogy mit mondott a másik. De nem is csak azt, hogy mit mondott, hanem, hogy mit gondolt, tudott, megértett, hitt, tehát mindent, ami után egy „that” van a mondatban.

Ez a szerkezet gyakran vonz maga után változásokat a mondatban, amit idézünk, az eredetihez képest, amit az idézett személy mondott. Lehet, hogy meg kell változtatni, a hely és időhatározót, a személyes névmást, illetve gyakran még az igeidőt is. Igeidő elcsúsztatásra akkor van szükség, ha valakit múlt időben idézünk (mondta, gondolta, tudta, stb. ) Ezt magyarban is megtesszük, csak nem ennyire éles az eltérés az eredetihez képest, mert kevesebb igeidő áll a rendelkezésünkre. Persze ez függ attól is, hogy mikor és hol történik a cselekvés az idézethez képest.

Általános eltolási szabályok:

Határozók:

this-that

now - then

these-those

here- there

ago – before

next…- the following…

last… - the previous…

today – that day

tonight – that night

tomorrow – the following day

yesterday – the day before / the previous day

Igeidők – ha múltban idézünk:

Present Simple – Past Simple

Present Continuous – Past Continuous

Past Simple – Past Perfect Simple

Past Continuous – Past Perfect Continuous

Present Perfect Simple – Past Perfect Simple

Present Perfect Continuous – Past Perfect Continuous

will – would

can – could

shall – should

may – might

must – had to

Ami a jobb oldalon van, kivéve a Past Simple és Past continuous, azt nem toljuk sehova, ha az eredeti mondatban is az szerepelt.

Kijelentés - Statement

Nézzünk egy idővonalat, hátha könnyebb lesz megérteni.

	Monday	Tuesday	Wednesday	Thursday	Friday	Saturday
1	I am hungry		He said that he was hungry
2			We went to the cinema yesterday.			They said that they had gone to the cinema the day before
3	.	I will fly to Rome tomorrow		She said that she would fly to Rome the following day

Talán a hét napjait látva, könnyebb megérteni, hogy miért is van szükség az eltolásra, most nézzük a 3 példát egyenként.

1.      Hétfőn valaki azt mondja, hogy éhes. Ha ez Szerdán valakinek elmondjuk, és jelen időt használunk, akkor valójában azt mondjuk, hogy aznap, amikor beszélünk éhes, pedig ez nem igaz, mert Hétfőn volt az. Az egy dolog, hogy magyarban a két idézet ugyanúgy hangozna, angolban el kell tolnunk az igeidőt, hogy tudjuk, hogy a cselekmény egy időben volt azzal, amikor kijelentették.

2.      Valakik azt mondják, hogy elmentek moziba tegnap. Ezt Szerdán mondta, ha mi ezt Szombaton idézzük, akkor nem csak az időt kell eltolnunk, mivel a „tegnap” a beszédhez képest tegnap, tehát a hallgató azt hihetné, hogy Szombathoz képest nézzük. De még az igeidőt is el kell tolnunk, mert a beszédhez képest, amikor ezt mesélték nekünk (Szerdán) egy nappal előbb volt maga a cselekmény. Azaz el kell tolnunk az igeidőt Past Perfect-be, hogy jelezzük a hallgatónak, hogy a beszéd és a cselekvés a múltban nem egy idősávban történt, hanem van bizonyos szintű előidejűség.

3.      Holnap elrepülök Romába. Mondta ezt valaki Kedden, de mi ezt az információt egy harmadik személlyel csak később osztjuk meg, ezért a „tomorrow”-t el kell tolnunk, különben azt hihetné, hogy a mi beszélgetésünkhöz képest utazik el a következő nap. Mivel azonban „will”-t használtunk a jövő idő kifejezésére, és a jövő az mindig a beszéd pillanatához képest jövő, lehet, hogy az óta már visszajött, vagy el sem ment, ezért nem mondhatjuk az idézetben a „will”-t, el kell tolnunk „would”-ra.

Mindegyiknél változik a személyes névmás is, viszont szerintem ez nem igényel túlságosan nagy magyarázatot, hiszen mindig a beszélőtől függ magyarban is, hogy milyen személyes névmással idézünk.

Kérdés – Question

A kérdésekre is igaz, ami az állításokra, mégpedig hogy el kell tolnunk az igeidőt, illetve a határozókat, ha nem egy időben történik az idézett cselekvés és az idézés.

Azonban a kérdéseknél van egy plusz nehézség, amit nehéz megszokni kezdetben, de gyakorlással hozzá lehet szokni. Ez pedig a szórend. Függő kérdéséknél mindig egyenes szórendet használunk, azaz nem a kérdőszórendet, mivel ez az idézetben már nem számít kérdésnek. Ha ezt meg is szokjuk, még mindig gondot okoz, hogy az olyan igeidőknél, ahol csak kérdésben és tagadásban van segédige, ne használjuk a segédigét, csak a főige marad a mondatban, ha pozitív a kérdés, negatívban nyilván kell valamivel tagadni.

Két fajta kérdést különböztetünk meg, vannak az eldöntendő, azaz a „YES/NO” és a kiegészítendő, azaz a „Wh”. Nézzük a különbségeket.

Kiegészítendő kérdések – „Wh” – questions

A kiegészítendő kérdésekben mindig valamilyen kérdőszó szerepel a mondatban, ilyenkor ezek a kérdőszavak kötőszavakká alakulnak át és utánuk egyenes szórend lesz, illetve elvégezzük rajtuk a szükséges igeidő, határozó és személyes névmás változtatásokat is.

What is your name? – He asked me what my name was.

Where did you go on holiday last year? – She asked me where I had gone on holiday the

 previous year.

Eldöntendő kérdések – YES/NO questions

Az eldöntendő kérdéseknél még pluszban arra is kell figyelnünk, hogy nincs benne kérdőszó, ezért magyarban hogy….-e – nek fordítjuk, ezért gyakran előfordul, hogy angolban is beletesszük a „that”-et, ami csak „hogy”. Itt, kötőszóként, az „if” vagy „whether” használható, mind a kettő azt jelenti, hogy „hogy….-e”

Do you like chocolate? – I asked her if/whether she liked chocolate. (Megkérdeztem, hogy

 szereti-e a csokit.)

Felszólítás – Affirmative

 

A felszólítás a legkönnyebb a függő beszédben, mivel nem kell igeidőt egyeztetni, mivel a „to” illetve tagadásban a „not to” előljárókat használjuk és ezek után mindig csak az ige szótári alakja állhat ragozatlanul.

„Sit down” – The teacher said to sit down.

„Don’t write” – The teacher said not to write.

"Az angol a plebs nyelve" - cöh SE

Mondta egy tanárom az egyetemen, akinek franciából és azt hiszem olaszból volt tolmács képesítése. Ezt azért egy angol szakosokból álló csoportban így beközölni nem kis parasztság, persze azzal a kiegészítéssel, hogy a francia meg az arisztokráciáé, mert minden nüanszot ki tud fejezni. Nem kellett túl magas IQ, hogy leessen mindenkinek, hogy itt annyira nem kedvelik az angolosokat, mondjuk az én renomémat az is eléggé rontotta, mikor ezután a beszólás után kiröhögtem, mert nem tudta kiejteni a sociology-t :D

Szóval valószínűleg elfelejtette nyelvészeti tanulmányaiból azt a kis pici részt, ami azzal foglalkozott, hogy nincs olyan hogy magasabb, vagy alacsonyabb szintű nyelv. Plusz, ha nem beszélek két nyelvet ugyan azon a szinten akkor nem kezdem el lefikázni. Nyilván, azt eldönthetem, hogy tetszik-e a nyelv vagy sem, de hogy kategorikusan kijelenteni, hogy ez a nyelv márpedig könnyebb, nehezebb, alacsonyabb vagy felsőbb rendű elég nagy ostobaság. Kicsit olyan, mint mikor Hoffmann Rózsa előállt (asszem francia szakosként) azzal a csodálatos elmélettel, hogy a gyerekek tanuljanak inkább szláv nyelveket meg németet, mert az angol túl könnyű és így túl nagy benne a sikerélmény.

Igen, az angolt könnyebb elsajátítani alapszinten, mert ahhoz, hogy elkezdjünk kommunikálni rajta, nem kell megtanulnunk sok mindent, nincs nagyon ragozás, vagy névelők, amiket a németnél pl nem árt tudni, mikor elkezdünk beszélni. Van viszont egy rakat olyan dolog, mint pl a kiejtés és az igeidők, amik eléggé nehézzé teszik. Pl.: németben Petike megtanulta, hogy a "ch"-t X képpen ejtjük angolban rohadtul nem mindig ugyanúgy.

Szóval most összeszedtem néhány dolgot, ami "nüanszokat" fejez ki az angolban.

She is talkative. Vs. She is being talkative (now)

Mind a kettő jelen időben van, és hasonlóan is fordítjuk őket, viszont az első egy tényt közöl, "Ő beszédes" a másik pedig egy, csak a pillanatban rá jellemző dolgot, "Ő most olyan beszédes" (de amúgy meg sem szólal).

I've lived here for 3 years vs. I lived here for three years.

Itt inkább az alakok hasonlóak, az első present perfect, a másik simple past, fordításban mások. Az első azt jelenti, hogy "Itt élek 3 éve", a második pedig "Itt éltem 3 évet".

My hair has fallen. vs. My hair has been falling.

Itt mind a kettő present perfect, csak az első simple a második pedig conitnuous. Az első azt jelenti, hogy "Kihullott a hajam" - azaz nincs több, a másik pedig azt, hogy "Hullik a hajam" azaz még van csak kevés.

I have never seen the sea vs. I never saw the sea.

Magyarul mind két mondatot múlt időben fordítjuk viszont az első azt jelenti, hogy még láthatjuk a tengert, a második meg azt, hogy már nem, mert mondjuk megvakultunk esetleg rosszabb.

I smoked when I was young vs. I used to smoke when I was young.

Ennél a két mondatnál is mind a két mondatot múlt időben fordítjuk, viszont a második háttér jelentése az, hogy már nem dohányzunk, az elsőnél ez nem egyértelmű.

Egyenlőre ennyi aztán majd még nézünk párat

1 nap alatt angolul

Nyilván nem gondoltam komolyan, csak mostanában annyi ilyet látni, és már kezd idegesíteni, hogy mindenféle csodamódszerrel vakítják a népet a nyelvtanulással kapcsolatban. Persze nem vitatom, hogy vannak olyan módszerek, amik felgyorsíthatják a tanulást, vagy legalábbis megkönnyíthetik, esetleg izgalmasabbá teszik azokat, de hogy ezt így belőjük, hogy megtanulsz 1-4 hónap alatt angolul az azért nonszensz (hehe nem is tudtam, hogy létezik ez a szó magyar betűzéssel :D) 

Szóval eléggé haladószelleműnek tartom magam, és úgy gondolom, hogy azok is ugyan ezt gondolják rólam, akik ismernek, vagy akiket tanítok. Viszont olyat soha nem mondok (vagy merek mondani), hogy én márpedig megtanítalak angolul 2 hónap alatt, mert a nagy része rohadtul nem tőlem függ pl.: 1: diák elszántsága és motiváltsága (ami az én motiváltságomat is befolyásolja), 2: kora, 3: más egyéb beszélt nyelvek, ezek szintje és típusa (pl.: egy oroszul felsőfokon beszélő embert nehezebb megtanítani angolul, mint egy németül vagy franciául beszélőt), 4: az anyanyelv ismeretének mértéke, 5: alapvető tanulási képességek, 6: cél, 7: előzetes ismeretek és nem mellékesen a személyiség.

Szerintem ezeknek a tanfolyamoknak a népesség nagy részénél semmi hatásuk nincs, akiknél meg van és valóban teljesen 0-ról indulnak valószínűleg nem lesz tartós. A másik dolog, hogy tök jól hangzik, hogy 1 hónap alatt megtanulsz angolul, vagy németül vagy óhéberül, de milyen napi óraszámban, milyen intenzitással és milyen szinten? 

Plusz ettől is hülyét kapok: "megtanítalak", egy verset meg tudsz tanulni, de az én meglátásom szerint egy nyelvet az ember élete végéig tanul. A "megtanultam" egy befejezett cselekvés, az az eredménye, hogy tudom, a nyelv folyamatosan változik, kerülnek bele dolgok és kerülnek belőle ki, mert elavultak. 15 éve tanulok angolul, mert én is folyamatosan tanulok új dolgokat, leginkább szókincsben, mert a nyelvtant meg lehet tanulni, de ha valaki azt képes mondani, hogy ő megtanulta a nyelvet az hazudik, már csak azért is mert naponta jelenik meg több 1000 szó.

Biztos, hogy sok ember ráharap ezekre a lehetőségekre, mert manapság az embereknek nincs idejük semmire, de ami még nagyobb gáz, hogy nem is akarnak semmiért megdolgozni, persze tisztelet a kivételnek, de alapvetően ez a jellemző. Minél nagyobb sikert elérni, minél kisebb ráfordítással. De gondoljunk már bele, ha ez működne fél Magyarország 12 nyelvet beszélve futkározna az utcán. Hagyjuk már!

Egy másik fontos dolog, hogy fontos lépések maradnak ki az egész tanulási folyamatból, ha 1 hónap alatt akarunk megtanulni egy nyelvet. Ha bárki bármit el tud mélyíteni egy emberben, olyan heti óraszámban, ami mondjuk nem 50, akkor itt és most dobok egy tripla hátra szaltót összekötött kezekkel, lábakkal és bekötött szemmel a boci boci tarkát énekelve visszafelé dallammal együtt. Olyanoktól nem meglepő ilyen kijelentéseket olvasni, akik köszönő viszonyban nincsenek az oktatással vagy a nyelvészettel, de tanárok szájából hallani, vagy írásaiban látni, hát nem is tudom. 

Szóval, ahogy a kép is mondja, "a jó dolgok azokkal történnek, akik kidolgozzák érte a belüket és soha nem adják fel"

Hasznos applikációk

Ahogy a kép is mondja " a technológia nem fogja helyettesíteni a tanárokat, de azok a tanárok valószínűleg, akik használják őket fel fogják váltani azokat, akik nem."

Lehet, hogy a koromból adódóan, esetleg a mérnökinformatikus tanulmányaimból kifolyólag, de szeretek mindenféle alkalmazást és weboldalakat használni a tanításhoz és a házi feladatokhoz. Habár ezek nagy részét nekem kell megtölteni tartalommal, hogy arra tudjam használni, amire én akarom, mégis megéri belefektetni energiát és időt, mert később jelentősen megkönnyíti a munkámat és talán a tanulók is megszeretik a használatukat.

Most felsorolok pár app-ot és oldalt, amit nap mint nap használok és elég jól működnek, szerintem.

Schoology

Körülbelül másfél hónapja használom az oldalt, egy ingyenesen elérhető online osztályterem, ahova a tanulókat beregisztrálva akár több osztályt és csoportot is létrehozhatunk. Egyben látom az összes embert, aki hozzám jár, tudok nekik üzenni, és ők is tudnak nekem. Igazából olyan, mint egy facebook elég sok extrával. Ugyanúgy van üzenőfala is, ahol meg lehet osztani dolgokat vagy éppen fel lehet tölteni feladatokat. Ami viszont a legjobb benne, hogy előre meg lehet írni teszteket és feladatokat, amiket később csak ki kell adni az adott embernek és ő online, akár a telefonjáról is elérhet, így a papíron is sokat lehet spórolni és nem kell javítani sem, mert a program megcsinálja. (persze nekünk kell begépelni a helyes megoldásokat, de csak egyszer)

Mint már mondtam, van mobil verziója is, amit androidra és apple-re is le lehet tölteni szóval nincs több kifogás, ha valaki nem csinál házi feladatot, mert nincs a gépnél :D. Kapcsolódni lehet vele a dropbox-hoz, de saját tárhelyet is biztosít, valamint a youtube videókat is össze lehet vele kötni, és a programon belül kiküldeni a csoportoknak és a kurzusoknak. 

A diákok csak a megadott csoport és kurzus kóddal tudnak belépni, de ezek után elég beírni az email címet és a jelszót. 

TED 

A TED, ami nem a macis film, is egy kiváló oldal, itt videokat találunk különféle hosszúságban és különféle témákról. Nyilván a youtubeon is vannak ilyenek, de én jobban szeretem ezt, mert egy részt van írott szöveg a videokhoz, amit ki lehet nyomtatni, plusz a felirat nem automatikusan generált, hanem ember által készítettek így biztos, hogy nincs benne félreértés.

EdTED

A TED oktató oldala, itt akármilyen videohoz lehet csinálni egy leckét, ami egy videobol és a hozzá tartozó kérdésekből áll, plusz lehet különféle vitákat indítani és egyéb érdekességet megosztani a videokról. Ezeket is saját magunknak kell megcsinálni, de megéri, mert utána már a program végzi a dolgát. Jelez, ha valaki megcsinálta a feladatot, meg tudjuk nézni, hogy melyik kérdéseket találta el, és hogy hányadszorra. Az egyetlen hátránya talán az, hogy nincsen neki applikáció, de szerintem talán hamarosan az is lesz. 

Jó benne, hogy ha valaki rossz választ jelöl be, akkor a program egyből jelzi és felajánlja neki, hogy megnézze a videót onnan, ahol az info megtalálható benne. Persze ezt is kézzel kell beállítani, de eléggé hasznos. 

Quizlet

Ezt az oldalt és a hozzá tartozó applikációt szótanulásra szoktam használni, minden héten igyekszem feltölteni az új szavakat a videókból, amiket aztán az alkalmazás segítségével lehet tanulni. A FlahCard-ok kimondják és kiírják a magyar megfelelőjét a szavaknak, ha ezeken végigmentünk gyakorolhatjuk a jelentéseket, és az írást is, illetve vannak benne játékok is, amikkel szintén el lehet mélyíteni az adott szavakat. Úgy veszem észre, hogy azok akik használják elég sokat fejlődnek vele. Itt is létre lehet hozni saját csoportokat, amikbe meg lehet hívni embereket és csak velük megosztani a szóanyagot, lehet látni, hogy ki milyen feladatokat és melyik szószedet csinálta meg, viszont az fizetős ha tanárként akarunk bejelentkezni és látni mindet amit a csoport tagjai csinálnak.

Match the memory

Ezt az oldalt nem régen találtam, igazából memória játékok készítésére lehet használni, természetesen itt is mindent a tanár csinál meg előre, de aztán bármennyiszer felhasználható. Jó lehet rendhagyó igékhez, vagy akár szinonima kereséshez, de még szótanuláshoz is.

Sajnos applikációja még nincsen, nem tudom, hogy lesz-e valaha, de addig is marad a webes felület és a projektor.

Nincs "nyelvérzékem"

Szerintem ezt a fogalmat mindenki túlmisztifikálja, ez a legjobb kifogás, ha nem megy valami, a legkönnyebb azt mondani, hogy nincs nyelvérzékem, ha éppen nem olyan ütemben történnek a dolgok, amilyenben szeretnénk.

Nyilván vannak olyan emberek, akik képesek megtanulni több nyelvet is, de nem kell mindenkit hozzájuk hasonlítani, meg azért meg kell azt is nézni, hogy milyen nyelveken tudnak. Ha valaki beszél egy nyelvet nagyon jól, akkor a többi „családtagját” már nem olyan nehéz megtanulni, ha van kedved és időd hozzá. Nyilván mondjuk, ha finnül vagy észtül beszélünk, akkor megszívtuk, de egyébként működik.

Nyelvérzéke mindenkinek van, mindenki meg tud tanulni legalább egy nyelvet, ha a saját anyanyelvével tisztában van. Több része van az ún. nyelvérzéknek is és mindegyikben jól teljesíteni elég nehéz, persze sok gyakorlással el lehet érni. Az egyik része az, hogy képesek vagyunk a nyelv hangjainak felismerésére, tudjuk, hogy amit leírunk, hogyan ejtjük ki. Aztán van az a része, hogy felismerjük-e egy mondaton belül ugyanazt a szerepet betöltő szót vagy kifejezést, látjuk-e az összefüggést a szavak mondatbeli szerepe és a felépítése között, és persze van az asszociatív memória a szavak tanulásával kapcsolatban.

Nekem sincs különleges nyelvérzékem, a legtöbb kollégámmal ellentétben nekem úgy jött az angol, hogy kicsi korom óta ez volt az álmom és keményen tanultam a suliban, majd átmentem a nyelvvizsgákon, aztán diploma és bumm már tanítottam is. Nem azért lettem nyelvész és tanítok angolt, mert kiskorom óta erre vágytam, hanem dühből. Szerettem az angolt, mert a némethez képest nekem könnyebben ment, számomra logikusabb a felépítése, plusz mindenhol ezt hallom, és ezt olvasom, sokkal természetesebbnek tűnt.

Visszatérve a dühre, idegesített, hogy akkoriban olyan embereknek lett meg a nyelvvizsgája, akik tudtam, hogy nálam rosszabbul beszélik a nyelvet, nekem meg nem sikerült a nyelvvizsga. Konkrétan 5 ször nem sikerült az írásbelim, 3 havonta jártam nyelv vizsgázni (szüleim nagy örömére:D), már lassan egy negyedéves programmá vált, de valamin mindig elbuktam, a végén már a személyimet sem kérték a vizsgáztatók. Azt azért hozzá kell tenni, hogy rohadt figyelmetlen vagyok és voltam is, nem olvasom el a kérdést teljesen, de már válaszolok, mert azt hiszem, hogy az a vége, ami szerintem kellene, hogy legyen, aztán persze nem. Most már nem vagyok ilyen, legalábbis angolban nem, viszont látom, hogy nagyon sokan ugyanígy vannak vele.

Ezek a tapasztalatok szerintem nagyon fontosak voltak számomra a pályán, tudom milyen nyelvvizsgán megbukni, tudom milyen az, amikor a jövőd múlik rajta és elbukod, tudom milyen nekimenni a következőnek úgy, hogy előtte már 5ször megbuktál, tudom milyen érzés ezt közölni bárkivel, viszont azt is tudom, hogy meg lehet csinálni. 

Néha meg kell tapasztalni a bukást, hogy aztán értékelni tudjuk a sikert (megint rohadt bölcs vagyok, előttem csak kb 10 000szer mondták ezt), de ez tényleg így van. Büszke vagyok a bukásaimra, soha nem titkoltam ezt senki előtt, viszont bármiben elbuktam azóta, mindig arra gondoltam, hogy ha akkor képes voltam rá, hogy 6odszorra nekimenjek, akkor most is képes vagyok rá, persze igyekszem azért nem 6szor megpróbálni mindent, de ha ennyi kell, akkor ennyi kell. 

Szóval nincs ilyen kifogás, hogy nincs „nyelvérzékem”, mert nekem sincs abban az értelemben, de ha nekem sikerült, akkor mindenkinek sikerülhet előbb vagy utóbb.