Reported Speech - Függőbeszéd

A függő beszéd egy másik sarkalatos pontja az angol beszédnek, de leginkább írásnak. Akkor használjuk, ha valakit idézünk és nem idézőjelek között, hanem mellékmondat formájában mondjuk el, írjuk le, azt, hogy mit mondott a másik. De nem is csak azt, hogy mit mondott, hanem, hogy mit gondolt, tudott, megértett, hitt, tehát mindent, ami után egy „that” van a mondatban.

Ez a szerkezet gyakran vonz maga után változásokat a mondatban, amit idézünk, az eredetihez képest, amit az idézett személy mondott. Lehet, hogy meg kell változtatni, a hely és időhatározót, a személyes névmást, illetve gyakran még az igeidőt is. Igeidő elcsúsztatásra akkor van szükség, ha valakit múlt időben idézünk (mondta, gondolta, tudta, stb. ) Ezt magyarban is megtesszük, csak nem ennyire éles az eltérés az eredetihez képest, mert kevesebb igeidő áll a rendelkezésünkre. Persze ez függ attól is, hogy mikor és hol történik a cselekvés az idézethez képest.

Általános eltolási szabályok:

Határozók:

this-that

now - then

these-those

here- there

ago – before

next…- the following…

last… - the previous…

today – that day

tonight – that night

tomorrow – the following day

yesterday – the day before / the previous day

Igeidők – ha múltban idézünk:

Present Simple – Past Simple

Present Continuous – Past Continuous

Past Simple – Past Perfect Simple

Past Continuous – Past Perfect Continuous

Present Perfect Simple – Past Perfect Simple

Present Perfect Continuous – Past Perfect Continuous

will – would

can – could

shall – should

may – might

must – had to

Ami a jobb oldalon van, kivéve a Past Simple és Past continuous, azt nem toljuk sehova, ha az eredeti mondatban is az szerepelt.

Kijelentés - Statement

Nézzünk egy idővonalat, hátha könnyebb lesz megérteni.

	Monday	Tuesday	Wednesday	Thursday	Friday	Saturday
1	I am hungry		He said that he was hungry
2			We went to the cinema yesterday.			They said that they had gone to the cinema the day before
3	.	I will fly to Rome tomorrow		She said that she would fly to Rome the following day

Talán a hét napjait látva, könnyebb megérteni, hogy miért is van szükség az eltolásra, most nézzük a 3 példát egyenként.

1.      Hétfőn valaki azt mondja, hogy éhes. Ha ez Szerdán valakinek elmondjuk, és jelen időt használunk, akkor valójában azt mondjuk, hogy aznap, amikor beszélünk éhes, pedig ez nem igaz, mert Hétfőn volt az. Az egy dolog, hogy magyarban a két idézet ugyanúgy hangozna, angolban el kell tolnunk az igeidőt, hogy tudjuk, hogy a cselekmény egy időben volt azzal, amikor kijelentették.

2.      Valakik azt mondják, hogy elmentek moziba tegnap. Ezt Szerdán mondta, ha mi ezt Szombaton idézzük, akkor nem csak az időt kell eltolnunk, mivel a „tegnap” a beszédhez képest tegnap, tehát a hallgató azt hihetné, hogy Szombathoz képest nézzük. De még az igeidőt is el kell tolnunk, mert a beszédhez képest, amikor ezt mesélték nekünk (Szerdán) egy nappal előbb volt maga a cselekmény. Azaz el kell tolnunk az igeidőt Past Perfect-be, hogy jelezzük a hallgatónak, hogy a beszéd és a cselekvés a múltban nem egy idősávban történt, hanem van bizonyos szintű előidejűség.

3.      Holnap elrepülök Romába. Mondta ezt valaki Kedden, de mi ezt az információt egy harmadik személlyel csak később osztjuk meg, ezért a „tomorrow”-t el kell tolnunk, különben azt hihetné, hogy a mi beszélgetésünkhöz képest utazik el a következő nap. Mivel azonban „will”-t használtunk a jövő idő kifejezésére, és a jövő az mindig a beszéd pillanatához képest jövő, lehet, hogy az óta már visszajött, vagy el sem ment, ezért nem mondhatjuk az idézetben a „will”-t, el kell tolnunk „would”-ra.

Mindegyiknél változik a személyes névmás is, viszont szerintem ez nem igényel túlságosan nagy magyarázatot, hiszen mindig a beszélőtől függ magyarban is, hogy milyen személyes névmással idézünk.

Kérdés – Question

A kérdésekre is igaz, ami az állításokra, mégpedig hogy el kell tolnunk az igeidőt, illetve a határozókat, ha nem egy időben történik az idézett cselekvés és az idézés.

Azonban a kérdéseknél van egy plusz nehézség, amit nehéz megszokni kezdetben, de gyakorlással hozzá lehet szokni. Ez pedig a szórend. Függő kérdéséknél mindig egyenes szórendet használunk, azaz nem a kérdőszórendet, mivel ez az idézetben már nem számít kérdésnek. Ha ezt meg is szokjuk, még mindig gondot okoz, hogy az olyan igeidőknél, ahol csak kérdésben és tagadásban van segédige, ne használjuk a segédigét, csak a főige marad a mondatban, ha pozitív a kérdés, negatívban nyilván kell valamivel tagadni.

Két fajta kérdést különböztetünk meg, vannak az eldöntendő, azaz a „YES/NO” és a kiegészítendő, azaz a „Wh”. Nézzük a különbségeket.

Kiegészítendő kérdések – „Wh” – questions

A kiegészítendő kérdésekben mindig valamilyen kérdőszó szerepel a mondatban, ilyenkor ezek a kérdőszavak kötőszavakká alakulnak át és utánuk egyenes szórend lesz, illetve elvégezzük rajtuk a szükséges igeidő, határozó és személyes névmás változtatásokat is.

What is your name? – He asked me what my name was.

Where did you go on holiday last year? – She asked me where I had gone on holiday the

 previous year.

Eldöntendő kérdések – YES/NO questions

Az eldöntendő kérdéseknél még pluszban arra is kell figyelnünk, hogy nincs benne kérdőszó, ezért magyarban hogy….-e – nek fordítjuk, ezért gyakran előfordul, hogy angolban is beletesszük a „that”-et, ami csak „hogy”. Itt, kötőszóként, az „if” vagy „whether” használható, mind a kettő azt jelenti, hogy „hogy….-e”

Do you like chocolate? – I asked her if/whether she liked chocolate. (Megkérdeztem, hogy

 szereti-e a csokit.)

Felszólítás – Affirmative

 

A felszólítás a legkönnyebb a függő beszédben, mivel nem kell igeidőt egyeztetni, mivel a „to” illetve tagadásban a „not to” előljárókat használjuk és ezek után mindig csak az ige szótári alakja állhat ragozatlanul.

„Sit down” – The teacher said to sit down.

„Don’t write” – The teacher said not to write.

"Az angol a plebs nyelve" - cöh SE

Mondta egy tanárom az egyetemen, akinek franciából és azt hiszem olaszból volt tolmács képesítése. Ezt azért egy angol szakosokból álló csoportban így beközölni nem kis parasztság, persze azzal a kiegészítéssel, hogy a francia meg az arisztokráciáé, mert minden nüanszot ki tud fejezni. Nem kellett túl magas IQ, hogy leessen mindenkinek, hogy itt annyira nem kedvelik az angolosokat, mondjuk az én renomémat az is eléggé rontotta, mikor ezután a beszólás után kiröhögtem, mert nem tudta kiejteni a sociology-t :D

Szóval valószínűleg elfelejtette nyelvészeti tanulmányaiból azt a kis pici részt, ami azzal foglalkozott, hogy nincs olyan hogy magasabb, vagy alacsonyabb szintű nyelv. Plusz, ha nem beszélek két nyelvet ugyan azon a szinten akkor nem kezdem el lefikázni. Nyilván, azt eldönthetem, hogy tetszik-e a nyelv vagy sem, de hogy kategorikusan kijelenteni, hogy ez a nyelv márpedig könnyebb, nehezebb, alacsonyabb vagy felsőbb rendű elég nagy ostobaság. Kicsit olyan, mint mikor Hoffmann Rózsa előállt (asszem francia szakosként) azzal a csodálatos elmélettel, hogy a gyerekek tanuljanak inkább szláv nyelveket meg németet, mert az angol túl könnyű és így túl nagy benne a sikerélmény.

Igen, az angolt könnyebb elsajátítani alapszinten, mert ahhoz, hogy elkezdjünk kommunikálni rajta, nem kell megtanulnunk sok mindent, nincs nagyon ragozás, vagy névelők, amiket a németnél pl nem árt tudni, mikor elkezdünk beszélni. Van viszont egy rakat olyan dolog, mint pl a kiejtés és az igeidők, amik eléggé nehézzé teszik. Pl.: németben Petike megtanulta, hogy a "ch"-t X képpen ejtjük angolban rohadtul nem mindig ugyanúgy.

Szóval most összeszedtem néhány dolgot, ami "nüanszokat" fejez ki az angolban.

She is talkative. Vs. She is being talkative (now)

Mind a kettő jelen időben van, és hasonlóan is fordítjuk őket, viszont az első egy tényt közöl, "Ő beszédes" a másik pedig egy, csak a pillanatban rá jellemző dolgot, "Ő most olyan beszédes" (de amúgy meg sem szólal).

I've lived here for 3 years vs. I lived here for three years.

Itt inkább az alakok hasonlóak, az első present perfect, a másik simple past, fordításban mások. Az első azt jelenti, hogy "Itt élek 3 éve", a második pedig "Itt éltem 3 évet".

My hair has fallen. vs. My hair has been falling.

Itt mind a kettő present perfect, csak az első simple a második pedig conitnuous. Az első azt jelenti, hogy "Kihullott a hajam" - azaz nincs több, a másik pedig azt, hogy "Hullik a hajam" azaz még van csak kevés.

I have never seen the sea vs. I never saw the sea.

Magyarul mind két mondatot múlt időben fordítjuk viszont az első azt jelenti, hogy még láthatjuk a tengert, a második meg azt, hogy már nem, mert mondjuk megvakultunk esetleg rosszabb.

I smoked when I was young vs. I used to smoke when I was young.

Ennél a két mondatnál is mind a két mondatot múlt időben fordítjuk, viszont a második háttér jelentése az, hogy már nem dohányzunk, az elsőnél ez nem egyértelmű.

Egyenlőre ennyi aztán majd még nézünk párat

1 nap alatt angolul

Nyilván nem gondoltam komolyan, csak mostanában annyi ilyet látni, és már kezd idegesíteni, hogy mindenféle csodamódszerrel vakítják a népet a nyelvtanulással kapcsolatban. Persze nem vitatom, hogy vannak olyan módszerek, amik felgyorsíthatják a tanulást, vagy legalábbis megkönnyíthetik, esetleg izgalmasabbá teszik azokat, de hogy ezt így belőjük, hogy megtanulsz 1-4 hónap alatt angolul az azért nonszensz (hehe nem is tudtam, hogy létezik ez a szó magyar betűzéssel :D) 

Szóval eléggé haladószelleműnek tartom magam, és úgy gondolom, hogy azok is ugyan ezt gondolják rólam, akik ismernek, vagy akiket tanítok. Viszont olyat soha nem mondok (vagy merek mondani), hogy én márpedig megtanítalak angolul 2 hónap alatt, mert a nagy része rohadtul nem tőlem függ pl.: 1: diák elszántsága és motiváltsága (ami az én motiváltságomat is befolyásolja), 2: kora, 3: más egyéb beszélt nyelvek, ezek szintje és típusa (pl.: egy oroszul felsőfokon beszélő embert nehezebb megtanítani angolul, mint egy németül vagy franciául beszélőt), 4: az anyanyelv ismeretének mértéke, 5: alapvető tanulási képességek, 6: cél, 7: előzetes ismeretek és nem mellékesen a személyiség.

Szerintem ezeknek a tanfolyamoknak a népesség nagy részénél semmi hatásuk nincs, akiknél meg van és valóban teljesen 0-ról indulnak valószínűleg nem lesz tartós. A másik dolog, hogy tök jól hangzik, hogy 1 hónap alatt megtanulsz angolul, vagy németül vagy óhéberül, de milyen napi óraszámban, milyen intenzitással és milyen szinten? 

Plusz ettől is hülyét kapok: "megtanítalak", egy verset meg tudsz tanulni, de az én meglátásom szerint egy nyelvet az ember élete végéig tanul. A "megtanultam" egy befejezett cselekvés, az az eredménye, hogy tudom, a nyelv folyamatosan változik, kerülnek bele dolgok és kerülnek belőle ki, mert elavultak. 15 éve tanulok angolul, mert én is folyamatosan tanulok új dolgokat, leginkább szókincsben, mert a nyelvtant meg lehet tanulni, de ha valaki azt képes mondani, hogy ő megtanulta a nyelvet az hazudik, már csak azért is mert naponta jelenik meg több 1000 szó.

Biztos, hogy sok ember ráharap ezekre a lehetőségekre, mert manapság az embereknek nincs idejük semmire, de ami még nagyobb gáz, hogy nem is akarnak semmiért megdolgozni, persze tisztelet a kivételnek, de alapvetően ez a jellemző. Minél nagyobb sikert elérni, minél kisebb ráfordítással. De gondoljunk már bele, ha ez működne fél Magyarország 12 nyelvet beszélve futkározna az utcán. Hagyjuk már!

Egy másik fontos dolog, hogy fontos lépések maradnak ki az egész tanulási folyamatból, ha 1 hónap alatt akarunk megtanulni egy nyelvet. Ha bárki bármit el tud mélyíteni egy emberben, olyan heti óraszámban, ami mondjuk nem 50, akkor itt és most dobok egy tripla hátra szaltót összekötött kezekkel, lábakkal és bekötött szemmel a boci boci tarkát énekelve visszafelé dallammal együtt. Olyanoktól nem meglepő ilyen kijelentéseket olvasni, akik köszönő viszonyban nincsenek az oktatással vagy a nyelvészettel, de tanárok szájából hallani, vagy írásaiban látni, hát nem is tudom. 

Szóval, ahogy a kép is mondja, "a jó dolgok azokkal történnek, akik kidolgozzák érte a belüket és soha nem adják fel"

Hasznos applikációk

Ahogy a kép is mondja " a technológia nem fogja helyettesíteni a tanárokat, de azok a tanárok valószínűleg, akik használják őket fel fogják váltani azokat, akik nem."

Lehet, hogy a koromból adódóan, esetleg a mérnökinformatikus tanulmányaimból kifolyólag, de szeretek mindenféle alkalmazást és weboldalakat használni a tanításhoz és a házi feladatokhoz. Habár ezek nagy részét nekem kell megtölteni tartalommal, hogy arra tudjam használni, amire én akarom, mégis megéri belefektetni energiát és időt, mert később jelentősen megkönnyíti a munkámat és talán a tanulók is megszeretik a használatukat.

Most felsorolok pár app-ot és oldalt, amit nap mint nap használok és elég jól működnek, szerintem.

Schoology

Körülbelül másfél hónapja használom az oldalt, egy ingyenesen elérhető online osztályterem, ahova a tanulókat beregisztrálva akár több osztályt és csoportot is létrehozhatunk. Egyben látom az összes embert, aki hozzám jár, tudok nekik üzenni, és ők is tudnak nekem. Igazából olyan, mint egy facebook elég sok extrával. Ugyanúgy van üzenőfala is, ahol meg lehet osztani dolgokat vagy éppen fel lehet tölteni feladatokat. Ami viszont a legjobb benne, hogy előre meg lehet írni teszteket és feladatokat, amiket később csak ki kell adni az adott embernek és ő online, akár a telefonjáról is elérhet, így a papíron is sokat lehet spórolni és nem kell javítani sem, mert a program megcsinálja. (persze nekünk kell begépelni a helyes megoldásokat, de csak egyszer)

Mint már mondtam, van mobil verziója is, amit androidra és apple-re is le lehet tölteni szóval nincs több kifogás, ha valaki nem csinál házi feladatot, mert nincs a gépnél :D. Kapcsolódni lehet vele a dropbox-hoz, de saját tárhelyet is biztosít, valamint a youtube videókat is össze lehet vele kötni, és a programon belül kiküldeni a csoportoknak és a kurzusoknak. 

A diákok csak a megadott csoport és kurzus kóddal tudnak belépni, de ezek után elég beírni az email címet és a jelszót. 

TED 

A TED, ami nem a macis film, is egy kiváló oldal, itt videokat találunk különféle hosszúságban és különféle témákról. Nyilván a youtubeon is vannak ilyenek, de én jobban szeretem ezt, mert egy részt van írott szöveg a videokhoz, amit ki lehet nyomtatni, plusz a felirat nem automatikusan generált, hanem ember által készítettek így biztos, hogy nincs benne félreértés.

EdTED

A TED oktató oldala, itt akármilyen videohoz lehet csinálni egy leckét, ami egy videobol és a hozzá tartozó kérdésekből áll, plusz lehet különféle vitákat indítani és egyéb érdekességet megosztani a videokról. Ezeket is saját magunknak kell megcsinálni, de megéri, mert utána már a program végzi a dolgát. Jelez, ha valaki megcsinálta a feladatot, meg tudjuk nézni, hogy melyik kérdéseket találta el, és hogy hányadszorra. Az egyetlen hátránya talán az, hogy nincsen neki applikáció, de szerintem talán hamarosan az is lesz. 

Jó benne, hogy ha valaki rossz választ jelöl be, akkor a program egyből jelzi és felajánlja neki, hogy megnézze a videót onnan, ahol az info megtalálható benne. Persze ezt is kézzel kell beállítani, de eléggé hasznos. 

Quizlet

Ezt az oldalt és a hozzá tartozó applikációt szótanulásra szoktam használni, minden héten igyekszem feltölteni az új szavakat a videókból, amiket aztán az alkalmazás segítségével lehet tanulni. A FlahCard-ok kimondják és kiírják a magyar megfelelőjét a szavaknak, ha ezeken végigmentünk gyakorolhatjuk a jelentéseket, és az írást is, illetve vannak benne játékok is, amikkel szintén el lehet mélyíteni az adott szavakat. Úgy veszem észre, hogy azok akik használják elég sokat fejlődnek vele. Itt is létre lehet hozni saját csoportokat, amikbe meg lehet hívni embereket és csak velük megosztani a szóanyagot, lehet látni, hogy ki milyen feladatokat és melyik szószedet csinálta meg, viszont az fizetős ha tanárként akarunk bejelentkezni és látni mindet amit a csoport tagjai csinálnak.

Match the memory

Ezt az oldalt nem régen találtam, igazából memória játékok készítésére lehet használni, természetesen itt is mindent a tanár csinál meg előre, de aztán bármennyiszer felhasználható. Jó lehet rendhagyó igékhez, vagy akár szinonima kereséshez, de még szótanuláshoz is.

Sajnos applikációja még nincsen, nem tudom, hogy lesz-e valaha, de addig is marad a webes felület és a projektor.

Nincs "nyelvérzékem"

Szerintem ezt a fogalmat mindenki túlmisztifikálja, ez a legjobb kifogás, ha nem megy valami, a legkönnyebb azt mondani, hogy nincs nyelvérzékem, ha éppen nem olyan ütemben történnek a dolgok, amilyenben szeretnénk.

Nyilván vannak olyan emberek, akik képesek megtanulni több nyelvet is, de nem kell mindenkit hozzájuk hasonlítani, meg azért meg kell azt is nézni, hogy milyen nyelveken tudnak. Ha valaki beszél egy nyelvet nagyon jól, akkor a többi „családtagját” már nem olyan nehéz megtanulni, ha van kedved és időd hozzá. Nyilván mondjuk, ha finnül vagy észtül beszélünk, akkor megszívtuk, de egyébként működik.

Nyelvérzéke mindenkinek van, mindenki meg tud tanulni legalább egy nyelvet, ha a saját anyanyelvével tisztában van. Több része van az ún. nyelvérzéknek is és mindegyikben jól teljesíteni elég nehéz, persze sok gyakorlással el lehet érni. Az egyik része az, hogy képesek vagyunk a nyelv hangjainak felismerésére, tudjuk, hogy amit leírunk, hogyan ejtjük ki. Aztán van az a része, hogy felismerjük-e egy mondaton belül ugyanazt a szerepet betöltő szót vagy kifejezést, látjuk-e az összefüggést a szavak mondatbeli szerepe és a felépítése között, és persze van az asszociatív memória a szavak tanulásával kapcsolatban.

Nekem sincs különleges nyelvérzékem, a legtöbb kollégámmal ellentétben nekem úgy jött az angol, hogy kicsi korom óta ez volt az álmom és keményen tanultam a suliban, majd átmentem a nyelvvizsgákon, aztán diploma és bumm már tanítottam is. Nem azért lettem nyelvész és tanítok angolt, mert kiskorom óta erre vágytam, hanem dühből. Szerettem az angolt, mert a némethez képest nekem könnyebben ment, számomra logikusabb a felépítése, plusz mindenhol ezt hallom, és ezt olvasom, sokkal természetesebbnek tűnt.

Visszatérve a dühre, idegesített, hogy akkoriban olyan embereknek lett meg a nyelvvizsgája, akik tudtam, hogy nálam rosszabbul beszélik a nyelvet, nekem meg nem sikerült a nyelvvizsga. Konkrétan 5 ször nem sikerült az írásbelim, 3 havonta jártam nyelv vizsgázni (szüleim nagy örömére:D), már lassan egy negyedéves programmá vált, de valamin mindig elbuktam, a végén már a személyimet sem kérték a vizsgáztatók. Azt azért hozzá kell tenni, hogy rohadt figyelmetlen vagyok és voltam is, nem olvasom el a kérdést teljesen, de már válaszolok, mert azt hiszem, hogy az a vége, ami szerintem kellene, hogy legyen, aztán persze nem. Most már nem vagyok ilyen, legalábbis angolban nem, viszont látom, hogy nagyon sokan ugyanígy vannak vele.

Ezek a tapasztalatok szerintem nagyon fontosak voltak számomra a pályán, tudom milyen nyelvvizsgán megbukni, tudom milyen az, amikor a jövőd múlik rajta és elbukod, tudom milyen nekimenni a következőnek úgy, hogy előtte már 5ször megbuktál, tudom milyen érzés ezt közölni bárkivel, viszont azt is tudom, hogy meg lehet csinálni. 

Néha meg kell tapasztalni a bukást, hogy aztán értékelni tudjuk a sikert (megint rohadt bölcs vagyok, előttem csak kb 10 000szer mondták ezt), de ez tényleg így van. Büszke vagyok a bukásaimra, soha nem titkoltam ezt senki előtt, viszont bármiben elbuktam azóta, mindig arra gondoltam, hogy ha akkor képes voltam rá, hogy 6odszorra nekimenjek, akkor most is képes vagyok rá, persze igyekszem azért nem 6szor megpróbálni mindent, de ha ennyi kell, akkor ennyi kell. 

Szóval nincs ilyen kifogás, hogy nincs „nyelvérzékem”, mert nekem sincs abban az értelemben, de ha nekem sikerült, akkor mindenkinek sikerülhet előbb vagy utóbb. 

Hogy használjuk a "hogy"-ot?

Furcsán hangzik, de gyakori probléma a „hogy” kötőszó alkalmazása az angolban, mert nekünk csak ez az egy szavunk van erre, viszont angolban többféle módon is ki lehet fejezni.

THAT - HOGY

Az első szó, amit megtanulunk a „hogy”-ra az a „that”. Valójában ez az, ami ténylegesen ezt is jelenti mindenféle sallang nélkül. Ezt leginkább olyan mondatokban használjuk, amikor ún. „reporting verb”-öket használunk pl.: say, know, understand, think stb.

Pl.:      Tudom, hogy ez egy jó nap lesz.

I know that this is gonna be a good day. – itt a „that” nélkül is értelmes mondat, viszont eléje sosem             teszünk vesszőt, míg a magyarban igen.

IF – HOGY…-e

A másik verzió, ami a magyarban szintén „hogy”, illetve nem teljesen, mert igazából „hogy-e”, de mivel nekünk az „-e” az ige után van, az angolban meg egyetlen szó fejezi ki, az „if”, ezért, ha elkezdünk fordítani, általában nem nézzük az ige végét és simán megcsináljuk „that”-tel. Ezt a kötést akkor használjuk, ha pl függő beszédben idézünk, de minden más esetben is, amikor magyarul ott van az „-e” az ige végén.

Pl.:      Megkérdezte, hogy szeretem-e a csokit.

            She asked me if I liked chocolate.

           

            Nem tudom, hogy itt van-e már.

            I don’t know if he is already here.

WHETHER … OR – VAJON / HOGY..-E

Nagyon hasonlít az „if”-re, de ennél a kötőszónál használjuk az „or”-t is. Hasonló a jelentése, eredetileg azt jelenti, hogy „vajon” de általában ezt is „hogy…-e”-nek fordítjuk.

Pl:       Nem tudom, hogy vett-e kenyeret, vagy sem.

            I don’t know whether he bought bread or not.

SO THAT / (IN ORDER) TO – AZÉRT HOGY

Ez a másik, amit nagyon sokszor el szoktak rontani az emberek, mert habár mindenki tudja, vagy megtanulta, hogy ez a két kötőszó azt jelenti, hogy „azért, hogy”, mivel magyarban le szoktuk néha hagyni azt, hogy „azért” és csak a „hogy” marad, ezért nagy a kavarc. Általában hiába mondom, hogy ez egy célhatározói mellékmondat, mert az emberek többségének fingja nincs, mi az, mivel általánosban találkozott vele utoljára, ezért egyszerűbb csak simán annyit tenni, hogy megpróbálni elmondani a mondatot úgy, hogy azt mondjuk a sima „hogy” helyett, hogy „azért hogy”. Innen már könnyebb eldönteni a dolgot, mert már csak két lehetőségünk van, vajon a „so that” vagy a „to” kell. A „to” és az „in order to” jelentésben tök ugyanaz, használatban eltérnek, az utóbbi formálisabb.

SO THAT – ha a két tagmondat alanya nem ugyan az, vagy a második tagmondat módbeli segédigével kezdődik.

Pl.:     

            Különböző alany:

Kinyitom az ajtót, (azért) hogy be tudjanak jönni.

I open the door so that they can come in

Módbeli:

Kinyitom az ajtót, (azért) hogy be tudjak jönni.

I open the door so that I can come in

TO / IN ORDER TO – a két tagmondatnak ugyanaz az alanya, itt azért lehet „to”, mert nem kell ragozni és a „to” után csak ragozatlan infinitive alak jöhet.

Pl.:

            Lementem a boltba, (azért) hogy vegyek kenyeret.

            I went to the shop (in order) to buy bread.

TO – HOGY

A „to” jelenthet simán, „hogy”-ot is, ha valaki utasít minket valamire, vagy mi utasítunk valakit. Ez igazából függő beszéd felszólító módban.

Pl.:

            A feleségem azt mondta, hogy menjek el boltba.

            My wife told me to go to the shop.

Ha tagadni akarjuk a „to” utáni mondatrészt akár ebben a verzióban, akár a másikban, akkor csak egy „not”-ot kell elé tenni. Ez azért van, mert alap esetben valami segédigével tagadnánk, viszont a „to” után csak infinitive állhat, azaz „semmi nem lehet az igén” így pl a don’t vagy a won’t nem fér oda.

            

            My wife told me not to go to the pub.

WHO, WHAT, WHERE, HOW, WHY, WHICH / (HOGY) KI, (HOGY) MI, (HOGY) HOL, (HOGY) HOGYAN, HOGY (MIÉRT), (HOGY) MELYIK

Ez egy másik olyan használat, ahol magyarban gyakran használjuk a „hogy”-ot, de angolban nem, mert a „that” nem állhat másik kötőszóval.

pl.:

            Nem tudom, hogy ki ez.

            I don’t know who he is.

            Nem tudom, hogy mi ez.

            I don’t know what it is.

            Nem tudom, hogy hol van.

            I don’t know where he is

            Nem tudom, hogy hogyan működik.

            I don’t know how it works

            Nem tudom, hogy miért nem jött még.

            I don’t know why he hasn’t come yet.

            Nem tudom, hogy melyiket válasszam.

I don’t know which one I should choose. – itt a which mögött áll egy főnév, vagy a one, ami a főnevet helyettesíti, ha már előtte említettük.

Ezeknél a szerkezeteknél még az is fontos, hogy habár az esetek többségében kérdőszóként alkalmazzuk őket és utánuk kérdő szórend áll, itt nem ez a helyzet. Mivel itt nincs kérdés része a mondatnak, és nem kérdőszóként vannak jelen, így itt simán egyenes szórendet használunk.

Asszem ennyi, ha eszembe jut valami, akkor majd még kiegészítem. Pacsi 

Homokra nem lehet várat építeni

Gondolom nincs olyan ember, aki ne hallotta volna már azt a mondást, "hogy homokra nem lehet várat építeni". Ez ugye nyilván azt akarja sugallni, hogy mindenhez erős alapok kellenek. A nyelvtanulásban az erős alapok a nyelvtan és a szókincs.

A nyelvtan egy keret, amibe belepakoljuk a szavakat és mondatokat, majd szöveget alkotunk belőle. Sokan sokfélét állítanak a nyelvtanulással kapcsolatban a nyelvtan fontosságáról. Vannak, akik azt mondják, hogy a nyelvtanra nem kell hangsúlyt fektetni, inkább tanuljuk összefüggéseiben a dolgokat, szituációkra támaszkodva. Mások szerint a nyelvtant kell először megtanulni, hogy aztán a szavakat legyen hová behelyezni. Az az igazság, hogy mindegyik megközelítéssel egyetértek valamilyen szinten. Viszont a tanulók életkori és személyiségbeli sajátosságait is figyelembe kell venni. Ha az anyanyelv nyelvtana már nagyon beépült, akkor elég nehéz úgy tanítani, hogy csak azt mondjuk, hogy "mert ez így van és fogadd el".

Gyakran találkozom olyanokkal, akik azt mondják, nekem nem kell nyelvtan, én beszélni szeretnék megtanulni. Nos van egy rossz hírem, ahhoz kell nyelvtan. Nyilván vannak a nyelvtannak olyan részei, amik nem feltétlenül kellenek, mert a mindennapi kommunikációban alig használjuk. De a legtöbben a nyelvtanon az igeidőket értik, abból valóban nem kell mind a 12, de még hozzátartozik a szórend, a ragozás (jó ez nem nagy cucc), a melléknév fokozás, főnevek többesszáma stb. Ezek azért alapvetően kellenek ahhoz, hogy egy alap szinten képesek legyünk kommunikálni.

A másik dolog, ami miatt szükség van a nyelvtanra, az, hogy ha mi nem is használjuk, nem várhatjuk el mindenki mástól is, hogy ugyan ezt tegye. Például, rendben van, ha valaki nem akarja használni a Past Perfect-et mert szerinte teljesen felesleges (amúgy bizonyos esetekben tényleg az), de ilyenkor megvan a veszélye, hogy nem értjük meg a másikat, ha ebben az igeidőben beszél, vagy nem értjük meg ami le van írva, mert nem tudjuk hová tenni.

Az ilyen "extra" igeidőket legalább felismerés szinten ismerni kell, egyéb más szerkezetekkel együtt, mint pl a műveltetés vagy a fordított szórend, amikor nem kérdésben használjuk. Ahhoz viszont, hogy felismerjük elengedhetetlen az is, hogy gyakoroljuk, mert hiába látod, hogy na ez a Past Perfect, ha életedben nem mondtál vele egy darab mondatot sem és nem használtad szituációkban. Ha nem mész nyelv vizsgázni, akkor igazából teljesen mindegy, hogy ezek után használod-e, vagy sem.

A másik dolog, amiért utálnak az emberek nyelvtan tanulni, az valószínűleg azért van, mert a legtöbb tanár (tisztelet a kivételnek), mindenkinek úgy akarja megtanítani a nyelvtant, ahogy ő tanulta és számára logikus. Ez általában kimerül abban, hogy az igeidőkhöz lediktálnak egy rakat szabályt, aztán nesze fiam mielőtt kimondasz egy mondatot gondold végig az összeset. Van akinél ez működik, és ezt is kell alkalmazni, de jobb ha az ember rendszerben látja a nyelvtant, hogy, leginkább az igeidőknél, minden mindennel összefügg és ha az alapokat bebetonozzák akkor a többi sem fog már akkora gondot jelenteni. Nyilván nem azt  mondom, hogy kapásból el fog kezdeni bárki helyesen beszélni, mert ez nem így működik, akkor már én is beszélnék németül, de gyorsabb lesz az a folyamat, amíg már természetes lesz a használata.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyelvtant már az elején el kell kezdeni használni, ami sok esetben azért nehéz, mert az emberek, és főleg a felnőttek, nagy többsége az anyanyelvén választékosan kommunikál, és biztos, hogy lesznek olyan kifejezések és helyzetek, amivel idegen nyelven nem találkozott még, viszont az anyanyelvén folyamatosan használja. Ilyenkor, ha magától nem megy, segíteni kell neki, hogy leegyszerűsítse annyira a mondandóját, hogy azt el tudja mondani. Ez nem mindig könnyű, és gyors, de működik. 

Szóval végül is egyet értek a mondással, viszont ahhoz, hogy elkezdjünk kommunikálni, elég ha az alap nem homok, de legalább kavics és nem vár áll rajta, hanem házikó, aztán majd később úgyis jön hozzá a cement meg a többi cucc és meglesz a beton meg vár is ;)