Gondolom nincs olyan ember, aki ne hallotta volna már azt a mondást, "hogy homokra nem lehet várat építeni". Ez ugye nyilván azt akarja sugallni, hogy mindenhez erős alapok kellenek. A nyelvtanulásban az erős alapok a nyelvtan és a szókincs.
A nyelvtan egy keret, amibe belepakoljuk a szavakat és mondatokat, majd szöveget alkotunk belőle. Sokan sokfélét állítanak a nyelvtanulással kapcsolatban a nyelvtan fontosságáról. Vannak, akik azt mondják, hogy a nyelvtanra nem kell hangsúlyt fektetni, inkább tanuljuk összefüggéseiben a dolgokat, szituációkra támaszkodva. Mások szerint a nyelvtant kell először megtanulni, hogy aztán a szavakat legyen hová behelyezni. Az az igazság, hogy mindegyik megközelítéssel egyetértek valamilyen szinten. Viszont a tanulók életkori és személyiségbeli sajátosságait is figyelembe kell venni. Ha az anyanyelv nyelvtana már nagyon beépült, akkor elég nehéz úgy tanítani, hogy csak azt mondjuk, hogy "mert ez így van és fogadd el".
Gyakran találkozom olyanokkal, akik azt mondják, nekem nem kell nyelvtan, én beszélni szeretnék megtanulni. Nos van egy rossz hírem, ahhoz kell nyelvtan. Nyilván vannak a nyelvtannak olyan részei, amik nem feltétlenül kellenek, mert a mindennapi kommunikációban alig használjuk. De a legtöbben a nyelvtanon az igeidőket értik, abból valóban nem kell mind a 12, de még hozzátartozik a szórend, a ragozás (jó ez nem nagy cucc), a melléknév fokozás, főnevek többesszáma stb. Ezek azért alapvetően kellenek ahhoz, hogy egy alap szinten képesek legyünk kommunikálni.
A másik dolog, ami miatt szükség van a nyelvtanra, az, hogy ha mi nem is használjuk, nem várhatjuk el mindenki mástól is, hogy ugyan ezt tegye. Például, rendben van, ha valaki nem akarja használni a Past Perfect-et mert szerinte teljesen felesleges (amúgy bizonyos esetekben tényleg az), de ilyenkor megvan a veszélye, hogy nem értjük meg a másikat, ha ebben az igeidőben beszél, vagy nem értjük meg ami le van írva, mert nem tudjuk hová tenni.
Az ilyen "extra" igeidőket legalább felismerés szinten ismerni kell, egyéb más szerkezetekkel együtt, mint pl a műveltetés vagy a fordított szórend, amikor nem kérdésben használjuk. Ahhoz viszont, hogy felismerjük elengedhetetlen az is, hogy gyakoroljuk, mert hiába látod, hogy na ez a Past Perfect, ha életedben nem mondtál vele egy darab mondatot sem és nem használtad szituációkban. Ha nem mész nyelv vizsgázni, akkor igazából teljesen mindegy, hogy ezek után használod-e, vagy sem.
A másik dolog, amiért utálnak az emberek nyelvtan tanulni, az valószínűleg azért van, mert a legtöbb tanár (tisztelet a kivételnek), mindenkinek úgy akarja megtanítani a nyelvtant, ahogy ő tanulta és számára logikus. Ez általában kimerül abban, hogy az igeidőkhöz lediktálnak egy rakat szabályt, aztán nesze fiam mielőtt kimondasz egy mondatot gondold végig az összeset. Van akinél ez működik, és ezt is kell alkalmazni, de jobb ha az ember rendszerben látja a nyelvtant, hogy, leginkább az igeidőknél, minden mindennel összefügg és ha az alapokat bebetonozzák akkor a többi sem fog már akkora gondot jelenteni. Nyilván nem azt mondom, hogy kapásból el fog kezdeni bárki helyesen beszélni, mert ez nem így működik, akkor már én is beszélnék németül, de gyorsabb lesz az a folyamat, amíg már természetes lesz a használata.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyelvtant már az elején el kell kezdeni használni, ami sok esetben azért nehéz, mert az emberek, és főleg a felnőttek, nagy többsége az anyanyelvén választékosan kommunikál, és biztos, hogy lesznek olyan kifejezések és helyzetek, amivel idegen nyelven nem találkozott még, viszont az anyanyelvén folyamatosan használja. Ilyenkor, ha magától nem megy, segíteni kell neki, hogy leegyszerűsítse annyira a mondandóját, hogy azt el tudja mondani. Ez nem mindig könnyű, és gyors, de működik.
Szóval végül is egyet értek a mondással, viszont ahhoz, hogy elkezdjünk kommunikálni, elég ha az alap nem homok, de legalább kavics és nem vár áll rajta, hanem házikó, aztán majd később úgyis jön hozzá a cement meg a többi cucc és meglesz a beton meg vár is ;)
